a szó fiai.
A bolgár kalauz visszanéz^*

Esti Kornél újabb kalandjai

(i, atűfokán)

Rilai Szent János sírjánál

Akár a teve a tű fokán,

átjutottam a rilai igazak lyukán.

Csontjaimat ne itt keresd hát,

kései vándor, ha majd nem találsz.

(ii, apillanatfoglya)

a Rila hegység alatt

Sárga lombok közt barna pávaszem,

szárnyal, és ereszkedik képzeletem,

kiszáradt tehénszaron gyűjt erőt,

felröppen, s érint egy repülőt

a megmászhatatlanul csupasz, uniszex sziklák fölött

kondenzcsíkként foszlik örök,

azúr semmivé, vagy a sziklacsúcs peremén

láthatatlan felhőremeteként

a pillanat

foglya marad.

(iii, mostitt)

Hreljó tornya alatt a rilai kolostor udvarán

Kolostor udvarán magányos torony,

toronyban kikötött nyelvű, kopottzöld harang,

harangnyelv madzagját őrző, létrán kuporgó szerzetes,

szerzetesi konyha kürtőjében hallgatag kátránysötét,

sötét templom mélyén üvegkoporsóba zárt cári szív

szeretnék lenni. És nem, aki most itt verset ír.

* Alkalmi versciklus, mely a bolgár-magyar költői plain air-akción született.