Gáborom!

Teszem-veszem a Dinescu-verseket, s eszembe jut közben: ugyan, nálad megvan-e az újabb adag? (Elfelejtettem.) Mindenesetre, küldök egy másolatot, hogy válaszd ki és fordítsd le a számodra kedveseket.

Egy kérésem lenne… Ha lehet, küldj valamiféle szerződést (megállapodást?) a készülő kötetre. Mindenféle hivatalos helyen meglobogtathatnám – ha nagyon muszáj. Mint tudod, lapom sorsa bizonytalan, annak ellenére, hogy Reményi és Kis Pintér valami számomra ismeretlen oknál fogva optimisták. Időnként nem is bánnám, ha szabadjára engednének, hátha akkor végre elkezdek dolgozni magamnak. Egy éve semmi igazit nem írtam.

Remélem, a Dinescu-fordítás meghozza a munkakedvemet. Igaz, máris késtem vele. Ezentúl viszont igyekszem.

Ölel agg barátod:

Csiki László

Bp. 1990. november 3.

 

Kedves Gábor,

rég találkoztunk és rég is küldtél nekünk műfordítást; pl. nagyon szívesen közölnénk Milost a karácsonyi számban (vers, esszé, bármi). Kérlek, ha van szabad anyagod az említett úrtól, akkor nov. 15-ig tedd postára.

Régi barátsággal köszönt

Nagy Gazsi

[Dátum nincs, a lefűzés szerint november eleje.]

 

Amsterdam, 1990 november 5

Kedves Főszerkesztő Úr!

Előfizetője és rendszeres olvasója vagyok a Jelenkornak. Sajnos a Jelenkor Kiadó könyvei nem jutnak el hozzám, pedig nagy részük (Földényi, Lengyel, Petri) nagyon érdekelne. Nagyon hálás lennék, ha el tudná juttatni hozzám a már megjelent köteteket, nyugati valutában kiállított számlával, amelyet természetesen azonnal kiegyenlítenék; másrészt pedig meg szeretném kérdezni, hogy nincs-e lehetőség arra, hogy a jövőben a folyóirat mellett a könyvsorozatra is előfizessek.

A fáradozásáért előre is köszönetet mond,

tisztelettel és barátsággal,

Kibédi Varga Áron

[A Vrije Universiteit Amsterdam fejléces levélpapírján.]

Kedves Gábor!

Igencsak sajnáljuk, hogy nincs vers. Így aztán a meghívás továbbra is él. Jómagam küldtem nektek, pontosabban Pistának néhányat, majd látjátok. Aztán, úgy lehet, a közeljövőben prózával is jelentkeznék.

De hát azt is látni kell. Kívánok minden jót,

barátsággal üdvözöl:

Darvasi László

Szeged 1990. XI. 5.

[Az induló Pompejibe kért tőlem verset. A levéllel küldött versei a januári számban jelentek meg.]

 

1990. nov. 7-én

(Este, 1/2 11 után)

Kedves Gábor,

köszönöm, hogy elküldted Pistával a korrektúra-kiegészítést. Nagyon szép munka, csupán egyetlen hibával, az Árny-fényjáték 15. sorában a sejtetnék helyett sejtenék szerepel – hibásan. Más semmi. – És a Nincs menekvés című kétszer szerepel különböző betűtípussal. Vagy ez szándékos? Nem tudhatom.

Egyébként most jöttünk meg eszéki utunkról – gyönyörű volt. (Csak cicát nem láttunk sehol – dehát ne legyünk telhetetlenek.) A társaság remek – mit mondjak: versértékű volt, különös tekintettel Istvánra.

Szeretettel üdvözöl,

ölel a viszontlátásig:

[Makay] Ida

 

Párizs, 1990 – 11 – 9

Kedves Gábor!

Mellékelem Mészöly Miklós születésnapjára írt házi feladatomat. Nincs itthon elég papírom, úgyhogy mindkét oldalra nyomtattam. Elnézést ezért. Idejében szeretném küldeni. Kérek majd egy gyors visszajelzést.

Más, egy ötletemre vonatkozó kérdés. Hajlandó volnál-e részt venni a párizsi Magyar Intézetben (ahol egyébként Mészölyt ünnepeljük nov. 20-án – én mutatom be) olyan kerekasztalon, melyben francia s magyar folyóiratszerkesztők eszmecserét folytatnak nehézségeikről, terveikről, pl. Mi a kultúra szerepe (helye) a századvégi posztmodern társadalmakban címen?* Réz Palitól kérdem még meg ugyanezt. Legjobb folyóiratokat szerkesztitek, s persze folyékony francia tudásotok is megvan.

Barátsággal köszönt

Karátson Endre

* Van-e ezzel kapcsolatban javaslatod? Valamikor az 1991-es év során – inkább ősszel kerülhetne rá sor.

[Az Université de Lille III fejléces levélpapírján. A „Képíró, képolvasó" az 1991. januári számban jelent meg.]

 

Hrabal egyszer Mészöly vendége volt – mesélte Mészöly. Természetesen az írásra terelődött a szó, s Mészöly bámulatát fejezte ki Hrabal bőven felbuzgó csudálatos történetei fölött. Hagyja el – legyintett fáradtan a cseh. Tudja milyen prózát szeretnék én írni? Fi-lo-zó-fikusat!

Kell ezt az anekdotát magyarázni?

KEDVES GÁBOR, FELADOM. ÓRÁK ÓTA TÖKÖLÖK, DE AMI NEM MEGY, AZT ÚGY LÁTSZIK, NEM SZABAD ERŐLTETNI. Egyszerűen arról van szó, hogy nekem nincs véleményem Miklósról. Hiszen nem lehet az véletlen, hogy a Saulus olasz kiadásának utószavától és a magyar irodalom jeleseinek valami globális német bemutatásától eltekintve (mindkettő megjelent magyarul is) soha nem éreztem indíttatást, hogy írjak róla. Az ember vonzott, de műve kevésbé – ami nem jelenti azt, hogy nem ismerném el, pusztán azt jelenti, hogy nincs mondanivalóm róla. Mármost úgyis többször olvasom a nevemet nyúlfarknyi ilyen-olyan szösszenetek alatt (ami nem az én műfajom), mint szeretném. Miért szaporítsam? A benevolentia igazolására küldöm el ezt a kezdeményt; ne haragugy.

Baráti üdvözlettel

[Radnóti] Sándor

Budapest, ’90/11/11

 

Kmét, 1990. nov. 13.

Kedves Gábor!

Örülök, hogy el tudsz jönni hétfőn az irodalmi estre. Szállást már sikerült biztosítanom, így nyugodtan útnak indulhatsz. Délután 4 óra körül várunk a szerkesztőségben. (Fő tér, sajtóház). Gyere!

Barátsággal:

Füzi Laci

[A Forrás fejléces levélpapírján.]

 

Varsó, 1990. nov. 19.

Kedves Gábor,

elnézésedet kérem – és Iván elnézését is, – hogy ilyen sokáig elcsúsztam a recenzióval. Mindent a változó időre kenhetek persze. S fogadjátok el az életemben beálló változást – mentségnek.

December 8-án készülök néhány napra haza – a többiről így élőszóban.

Ölel:

[Kovács] István

[Sándor Iván A föld alá vitt tények üzenete c. könyvéről írott kritikája 1991 januárjában jelent meg. „készülök néhány napra haza": decemberben együtt mentünk Varsóba.]

 

Kedves Gábor és Szerkesztőtársak!

Szeretettel üdvözöllek Benneteket az USA szülőhelyéről. Tegnap jártam Len Roberts vidéki házában (két éve Pécsett volt, s elkezdett kortárs magyar költőket fordítani). Adott itteni folyóiratokat, amelyekben ezek a fordítások megjelentek. S pár hét múlva átrándul hozzám néhány napra, Indianára (ide kb. 7 óra autóút), hogy újabb fordításokon dolgozzunk. Ez a kapcsolatom van most a magyar irodalommal, meg az, hogy hoztam magammal József Attila, Weöres, Pilinszky stb. fordításokat, azért, hogy amikor itt a magyar irodalomról beszélek, meg tudjam néhány darabját mutatni. Bár itt is szegények vagyunk, élményben és tapasztalatban már eddig is sokat gyarapodtunk. Ha a Szerkesztőség postaköltsége elbírja, szívesen olvasnék egy(-egy) Jelenkor számot, s érdekel, hogy miket adtok ki.

Baráti üdvözlettel

[P.] Müller Péter

[A postabélyegzőn 1990. nov. 2., de november második felében érkezett.]

Kedves Gábor!

Szeretnék összehozni egy számítógépes látó-számot: esszé, illusztráció, irodalmi szövegek etc. Támogatnád-e vállalkozásunkat? Nem tudom, sikerülhet-e ilyesmi – de eredményről vagy kudarcról érdmes-e most beszélni? Volna kedved hozzá? Úgy február végére kellene elküldened, amennyiben igent mondasz. A számítógépről avagy a számítógéppel közösen… Reméljük, hogy rábólintasz!

Visky úr említette, hogy készítesz egy Esterházy-számot, ezért csatoltam ide írásomat (a látóban fog megjelenni olvasónapló gyanánt), a másikat viszont még nem közöltem sehol.

Jó munkát kívánok, és várom válaszod,

szeretettel:

Láng Zsolt

Marosvásárhely, 1990. november 20.

[Láng Zsolttal ez év nyarán ismerkedtem meg Balla Zsófia kolozsvári lakásán. Az „N.-i találkozás" az 1991. februári számban jelent meg.]

 

990. XI. 21.

Kedves Gábor,

ahogyan a múltkor a Szövetségben megbeszéltük, itt küldök négy új verset. Kérlek, közöltessed le a februári számotokban, ahol 80. évem alkalmából írás jelenne meg. Egyben megkérdem, mi újság a „Szonettek a Styxen túlra" kötetemmel. Úgy tudom, Papp Istvánnak adtátok ki. Magamról csak annyit, egészségem még jó. Dolgozom. December elején Bécsbe megyünk a Berzsenyi Társasággal, meghívásra.

Erőt, egészséget, barátainkkal együtt ölel

Takáts Gyula

[A négy vers az 1991. februári számban jelent meg, Papp István kritikájával és Csűrös Miklós köszöntőjével együtt.]

 

Berlin, 1990. november 22.

Kedves Gábor,

itt Berlinben született a mellékelt írás; kezd körvonalazódni bennem egy olyan esszé-sorozat, amely Berlinhez kapcsolódna (lazán, mint ez is), s amelynek ez az egyik darabja lenne. Örülnék, ha megjelenne Nálatok.

Csuhai Pistával már beszéltem telefonon innen; s most Neked is még egyszer köszönöm a szép könyvet, amit készítettetek nekem; nagyon örülök neki, és jólesett forgatnom – itt, idegenben különösen. Remélem, jó fogadtatása lesz otthon; mint újszülöttért, aggódom a sorsa miatt.

Szeretettel üdvözöllek mindnyájótokat:

Földényi Laci

[Az „Egy fénykép Berlinből" c. esszé a júniusi számban jelent meg. A túlsó parton-t 1990 októberében adtuk ki.]

 

1990. nov. 25.

Kedves Gábor!

Küldöm az esszét. Dec. 10-ig Szigligeten leszek, utána Pesten, – várom híreidet.

Az Arabeszk-sorozat befejezése (azért, köszönetemmel) megkíván még majd kézszorításos-örömteli aktusokat, de a kölcsönös jó érzés (bizonyára részetekről) sem múlik el addig is, amíg találkozunk.

Barátsággal

Neked és mindenkinek Nálatok

Sándor Iván

[A „Hányadik elem? (Magatartás-változat)" c. esszé az 1991. július–augusztusi számban jelent meg.]

 

Kedves Gábor, ez egy elküldött vers lenne. Örülnék, ha beleférne a koncepciótokba!

Szeretettel üdvözöl

Zalán [Tibor]

Budapesten, 1990. november 28.

[A vers az 1991. áprilisi számban jelent meg.]

 

Pécs, 1990 nov. 28.

Kedves Gábor

Ez egy elég „keményen" filozófiai cikk. Német verziója 1989 őszén jelent meg egy nyugatnémet filozófiai lapban. A Filozófiai Figyelő Bp-en ugyan tavaly nyáron elfogadta, de azóta pénzhiány miatt egy számuk sem jelent meg. Kérlek, nézd meg, hogy „belefér-e" a JELENKOR profiljába. Nagyon örülnék, ha Pécsett jelenne meg. A szöveget nyugodtan lehet javítani, „magyarítani"!

Barátsággal és tisztelettel köszöntelek

Boros János

 

Kedves Gábor,

ezt írtam a Mészölyt ünneplő könyvbe. Nem tudnád-e felhasználni? Ha nem, kérlek küldd vissza hamarosan.

Ölel

[Lengyel] Balázs

[Dátum nincs, a lefűzés szerint november vége. A „Mészöly más" c. írás megjelent az 1991. januári Mészöly-összeállításban.]

 

Kedves Gábor,

Dinescu-fordításaid a februári számban jönnek. (Mondtam is a szerzőnek, aki Pesten járt). Újra átnézve és az eredetivel összevetve őket – kitűnőek! – Megakadtam egy címen. A miraj nem annyira ábránd, mint délibáb, káprázat, fata morgana. Erre az értelmére utal maga a vers is. Mit szólsz hozzá?

Válaszodat és új írásaidat várva üdvözöl

Réz Pál

november 30.

[A Holmi fejléces levélpapírján. A vers „Posztumusz káprázatok" címmel jelent meg.]

 

Kedves Gábor!

Mellékelten küldöm a tercina-ciklust lezáró három versemet. Ha sok vers gyűlt össze, kérem, küldje vissza ezeket nyugodtan.

Ünnepi jókívánságokkal üdvözli a lap híve:

Takács Zsuzsa

dec. 2-án

[A három vers az 1991. áprilisi számban jelent meg.]

 

Leiderdorp, 1990. dec. 3.

Kedves Barátom,

igyekszem leveledre válaszolni, hogy a könyv kiadása ne szenvedjen esetleg ebből kifolyólag késedelmet.

Remélem leveled keltezése óta a még várható összegek befolytak Hozzátok, mivel úgy Debrecenből, mint Szegedről azt az értesítést kaptuk, hogy a pénzt átutalták számlátokra. Egyébként mindhárom terjesztő még fog pénzt átutalni, mivel küldtünk újabb könyveket nekik.

Ami az ügylet konstrukcióját illeti csak azt nem értem, hogy az 1. pontban eladott ’x’ darab könyv, hogy függ össze a 3. pontban említett ’y’ példányokkal. S ez talán még érthető is volna, ha nem a 6. pontban ismét összegezed a ’w’ és ’z’ példányokkal az ’x’ példányokat is. Légy szíves majd reagálj erre is.

Ami a kérdéseidet illeti, válaszom a következő:

1. Sajnos többet, mint 500 példányt nem tudunk elsődlegesen rendelni.

2. Mintának a Mikes legutóbbi kiadását, a ’Változás és állandóság’-ot vegyük.

3. A korrektúrát legjobb lenne, ha házon belül tudnátok megoldani. Az ide-oda küldözgetés csak meghosszabbítaná a kiadást. Jó lenne, ha a próbaszedés oldalaival egy papírmintát is küldenél.

Eddig a ’hivatalos’ ügyeket.

Nagyon köszönöm, hogy megküldted a Jelenkor elmaradt példányait. Remélem most már szerepelek az előfizetők között, és ezentúl rendszeresen fogom kapni a lapot. Apropo: megjelent-e már a novemberi szám? Azt még nem kaptam meg eddig.

Remélem mindenre válaszoltam.

Várom leveledet mielőbb.

Barátsággal köszönt:

[Ács] Zoltán

[A Hollandiai Mikes Kelemen Kör A szó hatalma c. évkönyvét 1991 májusában jelentettük meg.]

 

Újvidék, 1990. december 3.

Kedves Gábor,

nagyon sajnálom, hogy nem jöhettél, nem is annyira az irodalmi est miatt, hanem mert szerettem volna beszélgetni veled. Így csak a megható bevezetődet hallhattam. Szép élményem volt, és nagyon köszönöm. Én is írtam egy kis jegyzetet, megemlítettem a neved, küldöm a kéziratot.

Egy gyakorlati ügyben is szerettem volna beszélni veled. Lehet, hogy mondtam, egy évvel ezelőtt Zentai Péter tervezte a Makró, az Áttüntetések és az Eckhart gyűrűje kiadását. A három regény Újvidéki trilógia „regényciklus-felcímmel" jelent volna meg. A regények valóban válaszolgatnak egymásnak. A Napraforgó azonban tönkrement, tehát nem lett az egészből semmi. Zentai azonban továbbra is szívügyének tartja ezt a dolgot, ezért tárgyalt a Magvetővel, s Hegedűs Mária, a megbízott igazgató szívesen összefogna a Jelenkor Kiadóval. Erről kedden beszélgettünk, úgyhogy ha hétfőn este találkozunk, akkor valamennyivel okosabbak lettünk volna. Így januárra halasztottuk az egészet.

Ezen a cikluson egyébként én már régen dolgozom. A Makrót a folyóiratbeli közlés alapján bevittem már a komputerbe, benn van az Áttüntetések javított változata is. Az Eckhart gyűrűjét nem ismered, az is a gépben van. Még egy kicsit dolgozgatok rajta, s elküldöm, ha ez a vállalkozás érdekel.

Persze, dolgozom a Schlemihl fattyúján is, minél jobban elmélyülök az írásban, annál nagyobb kedvvel dolgozom rajta, de nem hiszem, hogy ősz előtt elkészülök vele. Ezzel nagyon megküzdök, de így kell lennie.

Még soha nem dolgoztam ennyire intenzíven. Ez a helyzet minden erőmet mozgósítja. Küldök egy interjút, amelyből kiviláglik, milyen szellemi állapotban vagyok.

Ha már nem jöttél – írjál!

Barátsággal ölellek

P.S.: Beáta a szomszéd szobában dolgozik – éppen a Jelenkornak.

Zentai telefonja: […]

[Végel László levele, az aláírás lemaradt. Az Újvidéki trilógia végül a mi kiadásunkban jelent meg 1993 szeptemberében.]

 

Kedves Gábor,

nagyon összeesküdtek ellenem a körülmények, pedig még a Debreceni Napok előtt kész volt bennem ez a kis írás, s Pesten szerettem volna személyesen átadni Neked. Aztán Istvántól üzentem, hogy jártam elutazásom előtt, s amint hazaértem, meg is írtam, akkor meg ezek a hülye ünnepek, meg a hétvége, ma pedig mire kinyomoztam a lehetséges pécsi telefax számot, két órát várakoztam a postán, mert nem kapcsolták át a telefont a faxra, aztán meg már nem vették fel a kagylót sem. Maradt tehát az Eörsi Pista-féle szállítás, 4-én van fellépése Szabadkán, s viszi, hogy expressz föladja. Tényleg bánt és ideges vagyok az egész miatt.

Gabinak nagyon örültem, s különösen annak, hogy szállást adhattam neki a fővárosban. Reggel mondtam is, hogy ha maga Apolló feküdt volna a szomszéd szobában, nem lettem volna olyan boldog. Jó volt végre beszélgetnünk.

Az üzenetemet a politikáról remélem, átadta. A testvéri óvás mellett a meggyőződés beszélt belőlem, meg az önzés, hogy azt az istenadta energiádat abba fektesd bele, amire a Pannón alföldön kizárólag Te vagy képes: megalapozni végre egy tisztességes közép-európai orientációjú lapot-kiadót-gondolkodást-mentalitást. Őszintén elkeserít megint ez a sok meddő és hátborzongató szédelgés, amit a magyar kultúra produkál. Ha ebben az országban tetőzik a destrukció, talán még értem is, mi a franc vihetne értelmet e sok műveletlen fejbe meg népbe, amikor a vérbosszún kívül egyébre sem képesek. De odaát újra kiásni a csatabárdokat, meg örökösen az önsiratástól az önpusztításig ingázni…

Bocsáss meg, nagyon lerohantalak. Úgy utálom ezt az összes átpolitizált pasalikot, hogy egyebet sem kívánok, mint hogy felétek figyelve legalább kicsit megnyugodjon a lelkem. Ezért vagyok érzékeny az ottani csatározásokra, persze, hidegen kellene, hogy hagyjon az egész. Az erdélyiek valóban lelket öntöttek belém, aztán újra beláttam, hogy nekünk/nekik erőnkhöz mérten állnunk kell a sarat, a depressziót meg átengedjük a pestieknek.

Ha érkezel, telefonálj néha. Egyedről készül az írás, s a többi ottani művész úr is elküldhetné itt-ott a könyvét. Évek óta nem jutott el hozzám semmi, holott jó soknak első kötetéről éppen én írtam annak idején. Azért meg külön hálás lennék, ha néha hozzásegítenél egy-egy olyan kötethez, amit magad értékesnek ítélsz. Mert amíg Újvidéken azt sem tudom, hogy mit írnak Pozsonyban meg Kolozsváron, addig legföljebb elhiszem az ügyeletes magyar kultúrpolitikusnak, hogy van egyetemes magyar irodalom, csak legfeljebb nem ismerem. S akkor áltathatom magam a közép-európai összefüggések szükségességével.

Gabit, Katát csókolom, gazdag Mikulást, Jézuskát, sok erőt, jókedvet, békességet – kevés politikát kívánva

ölel

[Thomka] Beáta

Újvidék, 90. dec. 3.

P.S. Úgy látszik, ősztől vendégtanárkodom Pécsett, tavasszal előadásra megyek át, s ha addig nem, akkor találkozunk.

B.

[Az előbbivel közös borítékban érkezett. „szállást adhattam neki": Beáta pesti tartózkodása idején Tordai Zádor lakását kapta kölcsön, aki akkor Olaszországban volt.]

 

Pu³awy, 7. XII. 90.

Kedves Gábor,

fogadd szeretettel ezt a könyvecskét, amely nem lett olyan, amilyennek megálmodtam, de mégiscsak megjelent. (Ellentétben a regénnyel, amellyel továbbra sem történik semmi, és már biztos, hogy valami magánkiadó után fogok nézni.)

Úgy tűnik, az „Akcent" és a „Twórczoœć" túlélik a jövő évet, de majd meglátjuk, hogy fog festeni ez a valóság az új elnökség idején.

Ölellek Téged és a Tieidet, és a legjobbakat kívánom Karácsonyra és az Új Esztendőre.

Bohdan [Zadura]

[Lengyel nyelvű levél. A melléklet a Magyarországon írt, ill. magyar tematikájú verseket tartalmazó Przeœwietlone zdjêcia c. verseskötet. Több darabját még kéziratból fordítottam. Bohdan Zadura 1986-ban három hónapot töltött Magyarországon, majd az azt követő években egy-egy hónapot.]

 

Pécs, 1990 dec. 7.

Kedves Gábor

Köszönöm szépen leveledet; nagyon örülök, hogy írásom megjelenhet a Jelenkor-ban. Javaslataidat elfogadom, néhány megjegyzéssel.

1. A címben mégis a teremtés szónak kellene dominálnia és nem kellene egy „szintre" hozni a „semmi"-vel.

2. A 19. o.-n az adott mondatot „Fizikai kérdés… reverzibilis-e" kihagyhatjuk. Akkor a következő mondatot is meg kell változtatni.

3. Igazad van az „eredő"-„okozó" megjegyzéssel, s majd a korrektúrában figyelek erre.

4. A cikk eredetije németül jelent meg, esetleg ezt az írás végén meg lehetne említeni, ha egyetértesz. „Prima Philosophia", Junghans Verlag, Cuxhaven, 1989, Band 2. Heft 4., 517-540. o.

5. Most jelent meg Svájcban németül egy cikkem a tudományos elméletek összehasonlíthatóságáról. Megcsinálom a magyar verziót és megmutatom Neked, érdekel-e.

6. Visszatérve a cikkre; szeretném, ha az első fejezet is „megmenthető" lenne, a német változatban is szerepelt. Persze, ha teljesen ellene vagy, akkor én „dialógusképes" vagyok.

Barátsággal köszöntelek,

Boros János

[Az írás végül nem jelent meg a Jelenkorban.]

 

Kedves Gábor,

egy Tarkovszkij-esszé(cske). Egyre érvényesebb, amit mond; akár Pilinszky.

Mindőtöknek szép ünnepeket kíván

’990. dec. 9.

Vasadi Péter

[A „Tarkovszkij magasban s mélyben: a küszöbön" az 1991. július–augusztusi számban jelent meg.]

 

Kedves Gábor,

köszönöm soraidat. Egy kényszerű költözés hullámai rengetnek, továbbá különféle utazások terhelnek. Mindemellett Takáts Gyulát újfent többszörösen „kiírtam" magamból, a Somogy-nak és az Új Írás-nak. Most többre nem telik tőlem, sajnos; erről Gyula bátyánkat is tájékoztattam. Szíves megértésedet kérem. Egyúttal a közelgő ünnepekre gondolva minden jót, szép karácsonyt és elviselhető új esztendőt kívánok, szíves üdvözlettel

90. dec. 10.

Az új címem és telefonszámom: […]

T[üskés] Tibor

 

Kedves Gábor!

Visszaküldöm a szerződés két példányát.

A kéziratot a „téli ünnepek" után kapod, ha újra közbe nem jön afféle affér, mint a M. Napló „felfüggesztése", ráadásul egy óriási hűlés. Most már állok a lábamon, bár néha még a billentyűk mellé ütök.

Erről ennyit.

Nem tudom, hogy álltok kiadói ügyekben; nekem volna egy javaslatom. Paul Drumaru (Ady, József A., Szilágyi Domokos s még annyi más költő, író román fordítója), mint kiderült, magyarul is ír verseket. Van már belőlük egy fél kötetnyi. Ez lehetne a kuriózum. Van azonban neki egy 40 oldalnyi nehéz, ám igen jó román versszövege (Szilágyi Domokos fordítása közben írta és hivatkozik is rá), amit le lehetne fordítani. Egyéb költeményei is vannak, persze, olyannyira, hogy lehet, meglepem a Jelenkort kettőnek a fordításával.* Drumarunak (Deutsch Pál egyébként) az Európánál kb. három éve megjelent már egy regénye magyarul.

Na, szóval ez egy kósza ötlet. Nyilván kiadód lehetőségeitől függ a dolog. Később majd többet. Most legyünk túl közös barátunkon.

Addig is, üdv és hurrá –

Csiki László

Bp. 1990. december 14.

* vagy egy novellájával

 

Amsterdam, 1990 december 16.

Kedves Főszerkesztő Úr,

Nagyon köszönöm november 4-i levelét, és örömmel olvastam, hogy az eddig megjelent könyveket feladatta címemre. Most azért írok, mert kezdek nyugtalankodni: a könyvek u.i. mindmáig nem érkeztek meg. Mivel az utóbbi másfél évben kétszer költöztem, talán rossz címre ment és visszaküldték. Nem tudom, mindenesetre jelzem.

Ha megengedi, nagyobb „valutaadomány"-t küldök, mint ami 748 ft-nak megfelel, akkor egyúttal néhány következő kötetre is előfizetek egyben. Kötelező-e azt a sok nevet és számlaszámot mind ráíratni egy csekkre? A szegény holland banktisztviselő fejfájást kap ennyi magyar szótól!

Köszönöm szépen a meghívást a Jelenkor-ba való publikálásra: mihelyt lesz megfelelő írásom, jelentkezni fogok!

Tisztelettel és barátsággal

Kibédi Varga Áron

[A Vrije Universiteit Amsterdam fejléces levélpapírján. Első írásait 1992 májusában közölte a folyóirat.]

 

Kedves Barátom,

f. hó 11-i leveledre válaszolva közlöm, hogy az általad felállított formula részünkre elfogadható. Remélem, hogy általatok minél több példányt sikerül elhelyezni Magyarországon, mivel a Mikes egyik célja a kiadványaink magyarországi terjesztése. Kíváncsian várom, hogy mi is lesz a végleges előállítási ár példányonként. Kérlek, közöld ezt mielőbb.

Hogy álltok a szedéssel? Mikor jön az első korrektúra, ill. szedésminta, mivel a korrektúrát Ti fogjátok csinálni. Úgyszintén jó lenne, ha a borítólapból is mintát küldenétek. Az utóbbiakat természetesen Németh Sándornak kérem küldeni.

Az elkövetkezendő új esztendőre kívánok sok szerencsét és sikert. Remélem kapcsolatunk gyümölcsöző lesz.

Barátsággal köszönt:

[Ács] Zoltán

[A könyvből végül a Mikes Kelemen Kör 200 példányt vett át. Magyarországon 153 darabot adtunk el.]

 

kedves gábor,

se éjjelem, se nappalom. neked tartozni a legjobb – éjjelem se, nappalom se, persze –: érzékeny lélek véled álmodik, hosszú szakállú, jóságos világúrnak, aki mindegyre megbocsát, ám ezzel nem könnyíti a terhet, hanem emlékeztet. én annyit féltem már, gábor, életemben – ami ezen túl s innen vagyon, arról most nem nyilatkozom, hadd ne tegyem.

ami késik, az múlik. nem is késik egy idő után, múlik csak.

azóta ismét elköltöztünk, ripsz-ropszra, hogy végre leüljek dolgozni az egész Jelenkornak: albérletünk majd’ teljes járandóságom rabolta el gazul (a tulaj neve: Vazul), s ez a tarthatatlan állapot belehajszolt egy ház-vásárlásba. hát most itt tartunk: innen már nem lehet tovább költözni. szomorú vagyok, mint a jég alá rekedt béka. vagy béke.

életünk mozgalmas, elkeseredett hitelezőink verik meg éjjelente a zsalugátert, fogadkoznak: amint megkapják tőlünk a tartozást, kivert és kóbor kutyák napközi otthonára tesznek alapítványt. dehát nem kapják meg. és ők tudják.

nem így a Jelenkor és a jelenkor. azok megkapják. (tartozni neked, gábor, szerencsét jelent – éjjelem se, nappalom se, persze…)

áhítatok könyve c. készülő opusomból itt küldök néhányat. félelemmel és rettegéssel írom, minden sornál abbahagynám az egész költészetet stb. (illik így félni.) de a Jelenkor szerkesztőségét ez ne akadályozza meg abban, hogy zsenialitásom hírét keltse. terjessze csak, terjessze (az egész szerk. – ezt ellenőrizni fogom!): kelet felől váltatik meg (vagy: le) a költészet. ne fukarkodjatok az irodalomtörténeti utalásokkal, szerényen, párás szemekkel.

és most s kétértelmű ajánlatok: 1. a beígért hrabal könyve, ami megy;

2. megtenném: Kántor Lajos: Hamlet a bántott félhez tartozik (kéziratban két évvel ezelőtt, a nehéz és áldásos diktatúra idején elovastatott);

3. a látó m.b. személyében e pillanatban nem tartotta kívánatosnak azt az általam és láng zsolt úr által javasolt beszélgetés-sorozatot. amelynek tárgya a kultúráról való elgondolkodás volna, műfaja pedig szigorúan a beszélgetés. nemzedéki összefogásnak ítéltetett, jóllehet csak árnyalni kívánná a most nektek küldött írásomban kifejtett honi monolitizmust. (a partnerek: Demény Attila, Salat Levente, KAF, Kereskényi, Moldvay Kati, George Lopez (zeneszerző) stb.) kérdés: a Jelenkort érdekelné? folyamatosan történnék. és jó volna.

kérek tehát mindenféle visszajelzéseket.

gabi asszonynak üzenem: amint kikerülünk könyvileg a dobozokból, megy a Fuharosok. dehát nem kerülünk ki. ne féljen. (nem megy.)

tudni szeretném: ha döntés születik, mely lapszámba jönne a Miről beszélünk?

új címem, meglehet, 1 életen át érvényes. utána emlékház, de efelől még rendelkezem. (lesz benne egy külön kis Jelenkor-vitrin, ez már most valószínűsíthető.)

a cím tehát: […] (önkéntes-munka felajánlásokat várok el a kert megművelésére.)

isten óvjon és őrizzen:

[Visky] andrás

kolozsvárt, napokon át, 1990 legvégén

ui. 44 romániai magyar négykezes c. elkészült és ’91-ben megjelenő („megjelenés előtt áll"), Gáborral közösen írt könyvünk néhány darabját is mellékelten küldöm. Sorsukról hasonlóképpen.

[Az „áhítatok" az 1991. július–augusztusi számban, a két négykezes a májusi számban, a Kántor Lajos Birtokon belül c. könyvéről írt „Miről beszélünk" az áprilisi számban jelent meg. A Tompa Gáborral írt „romániai magyar négykezesek"-et végül mi jelentettük meg 1994 áprilisában. „m.b.": Markó Béla, akkor a marosvásárhelyi Látó főszerkesztője.]

 

Kedves Gábor,

köszönöm, amit az Alföld-ben írtál rólunk. Várjuk újabb cincogásaidat.

Boldog új évet, vagy legalább elviselhetőt

Réz Pál

december 30.

[Az Alföldben megjelent interjúban a Holmit fesztiválzenekarhoz hasonlítottam, amelyben én is szívesen cincogok néha.]