Kedves Gábor,
köszönet a kitűnő Dinescu-fordításokért. A következőket szeretnénk közölni:
De rerum naturae
Szerencsejáték
Posztumusz ábránd
Aranydrót
Tánc
Jómagam szívesen viszonoznám versekkel a küldeményt, de sajnos még mindig impotens vagyok. Egy verset írtam mindössze az idén, azt muszáj volt a Holminak adnom. De remélem, hogy egyszer majd csak megindul az agyam.
Szeretettel üdvözöl
Várady Szabolcs
[A Holmi fejléces levélpapírján.]
1991 szeptember 7
Kedves Gábor,
most, hogy végre vége van, s gondolom, kisebbfajta kő esett le a szerkesztői szívetekről, még egyszer megköszönöm ezt a valóságos részvételt a regényem létrejöttében, amivel igen biztatóan megtiszteltetek.
Ha ti is úgy akarjátok, örömmel maradok továbbra is a Jelenkor munkatársa.
Mindnyájatokat szeretettel üdvözöl
Somlyó György
Kedves Gábor!
Köszönöm a maradék fordítást. Azért csak most, mert mindenfelé kerestem a teljes verset (hitegettek, hogy megnézik Bécsben), az volt az utolsó reményem, hogy itt, Krakkóban meglesz, de hiába. Esetleg ha jársz valamerre…
A könyvvel egyébként a leadás óta nem történt semmi, pedig nagyon sürgős volt. Ott van a Bojtárnál, de ő nyáron nem találkozott a vigiliás illetékessel, ezen egy kicsit megdöbbentem, mert tavasszal igencsak hajszolt, és én is azért gyötörtelek ennyire ezekkel a fordításokkal. A “Spór z klassycyzmem” állítólag meg fog jelenni az októberi 2000-ben. Az Új Írásnak is adtam néhányat, azok majd később jönnek.
Nagyon jó lenne, ha máskor is hajlandó lennél ilyesmire, mert minden hosszabb szövegben van valami. Gyanútlanul olvas az ember, és egyszer csak dalra fakad valamelyik szereplő:
“A przeciwko pan Antoni:
Rypcium-pypcium na harmonii!
Im-tam turlu! Im-tam turlu!
Im-tam turlu! U chacha!”
Még jó, hogy ezt nem kell lefordítani. De egyébként komolyan lenne vagy 4 sor egy Gombrowicz-novellából, remélem, szóban meg tudjuk beszélni, nem akarom ultimátumszerűen elküldeni. Ha valami rendezvényen nem találkozunk még jó ideig, az Akadémiai Könyvtárban keddtől péntekig ott vagyok a 212. szobában, ott megtalálsz, ha arra jársz és van időd (bejárat most már az Arany J. u. 1. felől).
Remélem, megy a kiadótok. Ha minden igaz, én is írok a Konwickiról az ÉS-be, de már hónapok óta halogatom. Lehet már tudni valamit arról, hogy mennyire vették a könyvet? Ha ezt sem, akkor tényleg nem tudom elképzelni, hogy mit lehet kiadni. Kíváncsi vagyok, mire megy a Vigilia a Mi³osz-esszékkel.
Még egyszer köszönöm az együttműködést, és nagyon örülnék, ha lenne folytatása.
üdv.
[Pálfalvi] Lajos
[Dátum nincs, a lefűzés sorrendje szerint szeptember eleje. Bojtár: Bojtár Endre. A Konwicki-könyvből 3818 darabot adtunk el augusztus végéig. Pálfalvi Lajos recenziója az ÉS-ben jelent meg “Egy regény a nagy szovjet-lengyel űrrepülés korából” címmel.]
Kedves Gábor,
előbbi leveled nem jutott el hozzám; Egyed könyve sem egyelőre. A Mészöly-felkérésnek örülök, egy esszéminiatúrát szeretnék írni azért is, mert ez a forma a vágyott műfajom, meg mert Miklóst atyámként szeretem. Igyekszem majd e két dolgot fedésbe hozni. Dubrovnik olyan jó volt, hogy e két hónap meghosszabbította az életemet. A Konwickiért hála, a Hídnak írok róla. Ölel [Thomka] Beáta
Nov. 12-25 Pesten leszek.
[A postabélyegzőn szept. 9.]
Kedves Gábor,
már igen régen korrigáltam 3 versemet (Amiről szó van, Egy ember, Oda kell mennem címűeket), s eddig semmi jele a megjelenésnek; nincs itt valami hézag?
Megjelentek-e vagy valami más van? Nem kaptam eddig se lapot, se pénzt. Nézz már utána!
Barátsággal köszönt
Vasadi Péter
[A lefűzés sorrendje szerint szeptember első fele. A versek az áprilisi számban megjelentek.]
Szt. [Szentendre] szept.13.
Kedves Gábor,
egy elsőre sikertelen próbálkozás után, hogy átjussak a mongol-kínai határon, most olvashattam agusztusi soraidat. Természetesen örömmel írok valamit én is Mészölyre, azt azonban jó volna tudni, mi itt a határidő. Október 20. után vagyok ismét idehaza (a jövő héten indulok újra Kínába); ha megteheted, légy szíves, tudasd velem valahogy, mikorra kell ez az anyag.
Addig is szeretettel üdvözöl:
Krasznahorkai László
Kedves Gábor,
mily furcsa az élet. Valamelyik este feleségem egyik kitűnő kollegájánál, Rónai Andrásnál voltunk vendégségben, s az ő ifjú felesége – Evelyn nevű, pécsi eredetű, maga is orvos, családnevét nem tudom – kérdezte, hogy nem ismerlek-e, mert Te lettél volna a helybéli élettan nagy ígérete. Mondtam, hogy nemcsak ismerlek, hanem nem győztelek egész nyáron kerülgetni.
De nem ezért írok. Október 6-án sok ember fog nálam összegyűlni. Az alkalom: Sándor András (alias András Sándor) Washington D.C.-beli költő, irodalomelméletíró, germanista, Arkánumszerkesztő, aki szombatévét itt tölti (s akit láthattál Tokajban) összehozása írókkal s egyéb komédiásokkal.
Milyen jó lenne, ha erre tudnál(nátok) járni.
Barátsággal
[Radnóti] Sándor
’90/9/25
[A Holmi fejléces levélpapírján. “egész nyáron kerülgetni”: több helyen is találkoztunk nyáron, Tokajtól Szigligetig, és még Bálványosváron is összefutottunk.]
Kolozsvár, 1990. október 3.
Édes Hölgy és Úr!
Köszönöm a levelet; ne haragudjatok, hogy ilyen sokára válaszolok, de a fáradtság nagy úr.
Most úgy néz ki, hogy – végre – hamarosan találkozunk. KPJ azt írta nekem, hogy október 24-én Szegeden, 25-én Bp.n és 26-án Pécsett lehetne szerzői estvély. Igaz ez? Megfelel Nektek? Azért kérdem, mert nem tudom, hogyan megy ez. Velem jönne Bíró József színművész úr, ha Tompa Gabi elengedi 3-4 napra. Ha minden okélagos, akkor én még maradnék Pécsen 1-2 napot… Mit szóltok? Az utakat is üdvösen össze lehetne kombinálni, ajaj!
A Magyar Naplót, Gabival, láttam. Írtam ellenberger 2 versezetet a gyerekeitekről, túlnan olvasható. A Kata hátizsákját elhoztam Bálványosvárról és viszem.
Ami a román nyelvű szinopszist és a meghívásokat illeti, megbeszéljük. Minden lehetséges. Mikor lennének itt az előadásaid és hol? Ha az én jövetelem előtt, akkor írj (lassan jár! 3-4 hét is újabban… Újabban? huhu…), illetve telefonálj. Nálunk lakhattok, sőt: kötelező… (Perszek, csak ha kedvetek van erre. Semmi kényszer.) De nagyon jó lenne megint együtt lenni. Nékem is pompázatos volt veletek lenni.
Egyed úr versenyvizsgázott, és jelenleg az Egyetem filozófiatörténet-tanára. Most fáj a lába, egy kocsival taposták egymást össze kissé, de a kocsi nem sántít.
Nagyon sok szeretettel csókollak, várlak!
[Balla] Zsófi
[A hátlapon ikervers: “Kata és Dávid, avagy a Gyerekek és a Néni”, keltezése Bálványosvár, 1990. július 28.]
(Nagyon hiányoztatok, tudod?)
U.i. A gép elromlott, ezért a kézírás. Elnézést.
Tsók!
Zs.
[A szerzői estekre sor került, a verseket Bíró József adta elő. KPJ: Kőrössi P. József, akkoriban az Írószövetség titkára. “A Magyar Naplót, Gabival”: a Fuharosok előadásáról jelent meg kritika. “mikor lennének itt az előadásaid”: úgy látszik, valamilyen román konferenciára hívtak Kolozsvárra.]
Kedves Gábor,
utolsó pillanatban: ha lehetséges még javítást végrehajtani a novemberi szám tördelt levonatán: az alábbi szöveg volna a regény utolsó lapjának pontos szövege. Persze, mindezt csak arra az esetre, ha nem kerül túl nagy nehézségbe.
Még egyszer: mindenért köszönet és barátság:
S[omyló] Gy[örgy]
1990 okt. 8
[A regény utolsó oldalának nyomdai levonatán.]
Gáborkám!
Pénz megérkezett!
Köszönöm, fölvettem, megettük.
Mindenképpen azon legyünk, hogy a következő könyveken ismét vékony, keskeny betűvel legyen a név!! Mert úgy sokkal szebb!
Mindenkit szeretettel ölel
Gitti [Esterházy Gitta]
[Dátum nincs, a lefűzés alapján október eleje.]
Villeneuve d’Ascq, 1990 okt. 9
Kedves Gábor!
Köszönöm leveledet. Örülök, hogy anális úrvezetőm* biztos parkolóhelyet kap a Jelenkorban. S persze örülök annak is, hogy beindult a Mikes Körrel való együttműködés kiadványok, sőt mint Németh Sándor újságolja, valószínűleg konferenciaszervezés dolgában is.
Szörnyű kényszermunkákkal beköszöntött az ősz s a tanév, de talán annyit el tudok orozni magánidő céljára, hogy Mészölyről is próbáljak házi feladatot írni, esetleg valami olyasmit, hogy milyen olvasót, címzettet körvonalaz ő prózájában. Ha viszont nem lesz elég időm, akkor is fogalmazok valamit, kevésbé ambiciózusat.
Thinsz Gézáról az esemény hatására impresszionista nekrológot írtam volna szívesen. Ez most már késő, hosszabb pedig a mostani zajlásban nem állna össze. Bizonyára szépen emlékezne róla viszont Csatlós János a stockholmi fordító, hajdani Eötvös-kollégista, kivel közeli barátságban volt. Címe: […] Vagy Határ Győzőtől meg lehetne kérdezni, megjelentette-e búcsúztató sorait, melyet nyáron a Free Europe-ban olvasott fel.
Barátsággal köszönt
Karátson Endre
* a szerző vele nem azonosítható s érette felelősséget nem vállal
[Az Université de Lille III fejléces levélpapírján. A Hollandiai Mikes Kelemen Körnek két évkönyvét jelentettük meg: A szó hatalma címűt 1991-ben, Az új század küszöbén címűt 1998-ban, korábbi kiadványaikat pedig terjesztettük Magyarországon.]
Budapest, 1990. október 10.
Kedves Gábor!
Megérkezett a két új könyv – Földényi, Pálinkás – és az októberi Jelenkor. Köszönöm szépen a figyelmességet.
Számomra Földényi a nagyobb öröm, a maga szerény, kedves visszavonult és határozott véleményével.
Perszel elolvastalak a Népszabadságban is, és hosszú idő után egy határozott hang volt, kulturális ügyekben, amely világosan elválasztotta az értéket. Igazad van, szorítok, hogy soká tudjátok tenni.
Telefonon néhány ismerősömet, akik szerkesztenek, fölbiztattam, hogy kezdjék feszegetni a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kiválóinál vagy a parlamenti bizottságban, lesz-e Osvát Alapítvány pályázat az idén. Eredeti terveink szerint ezt ősszel, tehát most kellene meghirdetni, hogy jövő évre valami biztonság legyen. A napilapokban jelennek meg pályázati felhívások, de Osvátot még nem láttam. Nem ártana, ha Ti is feszegetnétek, tartok tőle, hogy nem kívánják meghirdetni és akkor nagy baj lesz. Függetlenül attól, hogy az idei elosztás hogyan sikerült és miért, a dolog fontos.
Másfajta lelki élet… Agárdi Péter – akit kora kezdetektől ismerünk és véleményünk, élményanyagunk különbözhet, de jelenleg munkanélküli. Írni, publikálni szeretne, van egy kész tanulmánya Mónus Illés és a zsidókérdés címmel és más is akad. Lelkileg meglehetősen csalódott. Örülnék, ha felhívnád és érezné, hogy szükség van rá. Telefonja […]
Üdvözöl Titeket
Baczoni Gábor
[Az Osvát Alapítvány finanszírozta a folyóiratok kiadását. Agárdi Péter az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője, majd rövid ideig a Magyar Rádió igazgatója volt. Élményanyagunk valóban különbözött.]
Gombosszeg, 1990. október 15.
Kedves Gábor,
úgy gondolom, hogy ha Mészöly-tömb lesz, akkor nem kell hozzá külön semmi kommentár, ha azonban nem így lesz, akkor tán elkelne néki valamilyen alcím. Ha ez szükséges lenne, akkor kérlek szólj.
Csuhainak, ottjártamban föltettem egy publikációra vonatkozó kérdést, amire a választ tőled kellett volna megkapnom. Még várom.
Szeretettel,
Nádas P.
[A mester árnyéka c. szöveg kísérőlevele. A kérdés a Párbeszéd kiadására vonatkozott, Csuhai elfelejtette átadni. Kis híján ezen múlott a Nádas-életműkiadás. Mi minden úszhatott el az én figyelmetlenségemből?]
1990. okt. 16.
Kedves Gábor,
küldök két verset – lassan elkezdek újra írni. Így nézd őket, én is próbálkozásnak nézem. Úgyhogy el is lehet dobni, ha nem érzed elég jónak.
Még itthon vagyok, pontosabban ingázok ide-oda. November vége felé költözünk ki aztán Stuttgartba.
Fogarassy Miklósnak annyit azért mondj meg, hogy a negatívnak szánt példákat azért jobb pontosan idézni. Ennyi egy szerzőnek kijár.
Ölel
Marci [Kalász Márton]
[Kalász Mártont a Stuttgarti Magyar Intézet igazgatójává nevezték ki. A két vers februárban jelent meg. Fogarassy Miklós kritikája Az utolsó érintés c. kötetről a júniusi számban volt.]
Budapest 1990. október 20.
Kedves Gábor,
ha már ilyen megtisztelően ragaszkodsz a Barthes-kötet magyar kiadásában való részvételemhez, természetesen nem mondok nemet. De elég nehéz szívvel teszem. Nemcsak azért, mert tele vagyok tervekkel, munkával, nem is csak azért, mert – bármilyen hihetetlen – soha eddig nem végeztem kontrollszerkesztői munkát (még versekkel sem), hanem főként: mert nehezen tudok különbséget tenni egy idegen szöveg fordításában a külön értelmezési és külön szövegezési hibák vagy gyengeségek között. Természetesen: minden fordított szövegnek vannak (lehetnek) teljes objektivitással kimutatható félreértései, félrehallásai, tévedései; de ezek csak az esetleges szélsőségek. A továbbiakban az értelmezés és a szövegezés egybeesik; a határok megállapíthatatlanok… Nem akarok itt beleesni semmiféle elméletiességbe – ezek számomra a fordítás (az írás) legkonkrétebb kérdései. Nem tudom hát, miként sikerül majd mégis valamiféle határt szabnom (látnom) a kiigazítandó, illetve a csupán a fordító és az énközöttem lévő felfogás- és stílusbeli eltérésekből eredő kétes helyek között. MIndenesetre: igyekezni fogok.
Nagyon jó lenne, ha minél előbb közölni tudnád, legalább hozzávetőleg, mikor válik esedékessé a munka és kb. mennyi időm lesz rá. Várom értesítésedet.
Barátsággal üdvözöl
Somlyó György
Ui. (azért is, mert természetesen semmi kapcsolata a fenti levél tartalmával): remélem, nem haragszol, ha megkérdezem: gondoltál-e (vagy gondolsz-e) rá, hogy a regényről ezúttal egy (puszta recenziónál komolyabb) írást közölj a lapban? (Az idén megjelent két verseskötetem is – eddig – említetlen maradt.)
[A két verseskötetről Szigeti Csaba írt az 1991 májusi számban.]
Újvidék, 1990. október 22.
Kedves Gábor,
nagyon köszönöm, mert vállalod a bevezetőt, számomra ez egy jelképes gesztus is, hisz abban az időben, amikor a magyarországi megjelenésem diszkrét módon lehetetlenné volt téve (pár hónappal ezelőtt voltam a Homi szerkesztőségében, ahol Domokos Mátyás elmesélte, hogy hallott Aczél közvetlen utasításáról – “Végellel nem szabad szóba állni”, mondta Illés Endrének – ami szörnyen nevetséges dolog, hisz valójában nem árthattam én semmit, és nem is lehettem semmiféle komoly tényező), akkor a Jelenkorban egyszerre otthonra találtam, mint régen az Új Symposionban. A te szerepedet ebben pedig valószínűleg csak sejteni tudom. Ezért is örülök, amikor megkapom az új számot, valahogy úgy érzem, engem is képvisel a folyóirat – akkor is, ha nem szerepelek benne. Úgy látom, ezt több magyarországi barátom is akceptálja, mert ha új kéziratot kérnek, s nekem éppen nincs megfelelő, ugyanakkor felmerül a rendszeresebb szereplésem a Jelenkorban, akkor mind azt mondja, valóban ez a “kivétel” rendben van.
Nem tudom pontosan, hol rendezik meg azt az irodalmi estet. A Magyar Rádió és az Újvidéki Rádió közös műsora ez, amelynek már nagy hagyománya van, innen csak éppen a kezdők nem mentek, s eddig (Giontól tudom), “akadályok merültek fel” velem kapcsolatban, most azonban megszűntek.
Még nem döntöttem éppen véglegesen, hogy mit olvassak fel. Szeretnék a Makróból és az Eckhart gyűrűjéből felolvasni egy-egy részletet, aztán a Marginalitás dicséretéből a Médeia tükréből. Az Eckhart gyűrűjét nem ismered, egy részlet jelent meg belőle a Magyar Naplóban, és jön egy nagyobb részlet a Kortársban. A Judit, az Ábrahám kése, az Áttüntetések neked megvan. A Médeia az Új Symposionban jelent meg, az is megvan.
Régen láttuk egymást, úgyhogy lesz miről beszélni. A kötet tervéről ennyit: elkészültem a Bevezetés tizenkét részével (tíz a Jelenkorban látott napvilágot, egy a Vigiliában, egy pedig az Exben), most írom a második részt, a Schlemihl fattyúját. Biztosan ismered Chamisso elbeszélését, a Schlemihl Pétert. Ez az esszépróza valójában ennek az elbeszélésnek a parafrázisa, csakhogy ez a hős már egy fattyú és neki két árnyéka van. Nem az árnyékát rabolták el, hanem kettővel rendelkezik. A “két árnyék” talán a legdrámaibb peremvidéki pannón paradigma. Lassan haladok vele, azért megy. Talán februárban kész leszek.
Valójában itthon ülök és dolgozom. Szörnyen kétértelművé vált minden gesztus. Barátaim legnagyobb része is így van. Semmiféle betiltás nincs, de az ember elszigetelődik. Náha nagyon kísérteties ez a helyzet. A Književna reè gyakorlatilag megszűnt/megszüntették. Ez nagyon fáj. (Predrag Marković, Gojko Tešić, és még sokan mások autban vannak.)
De az is lehet, hogy nagyon megöregedtem.
Feleségedet is, téged is, Beátával együtt nagyon sokszor üdvözlünk.
[Végel] Laci
[GojkoTešić (Gestomsko, 1951) szerb kritikus, irodalomtörténész Predrag Marković előtt, 1980–84 között volt a Književna Reè főszerkesztője.]
Buda, 1990. X. 24.
Kedves Gábor,
küldöm a Mészölyről szóló írást. Nagy élvezettel olvastam az októberi számot. Az ínyencfalat Balassa vakbeckettje volt, de nagyon örültem Radnóti Zsuzsa és Fejtő Ferenc tanulmányának és Szijj novellájának is. Várom Petri kötetét, lehet, hogy írni fogok róla a Holmiba.
Barátsággal:
Márton László
P.S. (két nappal később): Petri kötete el van olvasva, a városban pedig, évek óta először, lélegzetet lehet venni. Üdv!
[A “Pontos mondatok, fehér padon” c. írás kísérőlevele.]
Kmét, 1990. okt. 30.
Kedves Gábor!
Sajnálom, hogy nem tudsz eljönni hozzánk. Abban bízom, hogy Debrecenben, az irodalmi napokon találkozunk. Én nem politizálok, még sincs időm jóformán semmire. Leveled tartalmával egyetértek, s hogy megmaradjunk, azért megteszek mindent, bár itt már nehezen irányítható erőkkel állunk szemben. Ha szükség van rá, a Tokajban alakult bizottságotok munkáját segítem, amiben tudom, bár úgy érzem, az ország mentalitásának megváltozása nélkül a mi területünkön sem érhető el semmiféle eredmény. Pesszimista vagyok, de csak most.
Barátsággal üdvözöl:
Füzi László
Gábor! Most telefonált Jókai Anna:
Dinescu elfogadta a meghívásunkat, és nov. 19-én itt lesz Kecskeméten, az irodalmi esten. Kérlek, gondold meg, hogyan tudnál eljönni, bizonyára Te is örülnél a találkozásnak.
Füzi Laci
[A Forrás fejléces levélpapírján. “Én nem politizálok”: októberben SZDSZ–FIDESZ közös jelöltként önkormányzati képviselőnek választottak, majd a kulturális bizottság elnöke lettem. Jókai Anna az Írószövetség elnöke volt.]
