[birodalom]; [őszi szünet]; [nyári szünet]
PDF-ben
[birodalom]
királyi módja valaminek
a hallgatás
csak jutna észbe, hogy minek,
mindegy most már,
ha úgy tudnék
játszani, mint a zenészek,
nem rúgnék dühösen a penészes
edénybe, amit ottfelejtett
a kuka mellett valaki,
aztán rázendít
a környék összes
itt-ott felejtett tárgya,
hogy egyszerre a szívemig rántsa
a mindegy, mit,
s aztán, mert jólesik,
a ház oldalán nyomom el
a cigit
*
úgy másold, ahogy énekeket tanultál
úgy utánozd a hangokat
a remény jelen idejű szó
összhangzatában nincsen idő
jelen idejű, ha létezik ilyesmi
de ebben most kételkedem
most van, mint te meg én
vagyunk, és mit a félelem
*
ajtód zsanérja
kopott kincs
így zenél
és rajta a kilincs
*
káromkodsz
azért, hogy legyen mit
visszaszívni
mintha az nem lenne gond
pedig az, és kurvára idegesít
*
engedd el
magad
*
az emeletek
egymásra épült
életek
terek, elvileg
terek, teraszok
telepek
lapos tetők fölött
lapos hold
lépcsőházi korlátok
közé szorult a nyomor
itt élünk, na ne mondd, hogy
nincs benne semmi humor
*
tenyerem a vakolathoz
ér
csak megsimogatom
mindegyikünk helyett
ezt az elátkozott helyet
olyan lágyan
ahogy csak merem
ugyanitt sodortam le
a jobb kezem bütykeiről
futás közben a bőrt
tavaly
*
itt hordjuk a bőrt
és ha majd nem kell
a kuka mellé teszem
*
hazamegyünk
*
engedd el
a kezem
[őszi szünet]
háttal vagyok a szüretnek
a gyökerek az eget tartják
nagyon egyszerűnek látszik
a lábam a széttaposott fürtök
levében fejem fölött
bokánál
akasztott
ember
vagyok az indák lefelé
kapaszkodó erdejében
ha kiabálnék
éretlen hangom
a földre esne
[nyári szünet]
az én köröm kívül esik a húsvadászat és az álomcsapdák körén
annyit tehetnék hogy koszorúságba fonnám a férfias szomort
egy sör vagy bor mellett ülve elnyújtott büfögés az is jó emberes
elvégre nyár van és nyílnak az epresek a sarki gyümölcsös két
nagy néma szem egy dinnye és egy nem tudom milyen déli I.
osztályú termés univerzumkék blokkot nyom a kezedbe a nyár
szemérmetlenül csúcsra járat és rád jár mint a dögkeselyű ami
merészen megvillan a gyáva pusztulás fölötti kacér mosollyal és
kicsit mintha meggyőződésed is lenne valahol olvad a tölcsér
alján a költséges hit a tévedésekkel úszik el mint egy álmos
de még inkább kútba néző felhő az erdő na az erdő felé menjünk
de csak úszkál soványan csontfehéren már a zsír színén messze
túl izzadja le magáról a visszajárót a fagylaltoslány a foltos kis
kötényben a krémszínek a krémek állnak jól neked látod ez is
csak most derül ki egy ilyen átható szagú sebesen világító napon
vagyunk mint a lerágott köröm a zacc a cukrászdában összegyűrt
szalvéta szélén a maszat meg az összegyűlt hajak a lefolyóban
hogy víz csak víz legyen szomjan nézem a felújított házakat
amikben a vakolat alatt már örökre alszanak a denevérek éjjel is
már csak a tücskök és nekem a szandáltól kidörzsölt sarkam
még egy lusta szeretkezés és izzadunk és szúnyogok és kész