Barnamező

Háta mögött

Acéldaru karja

Kallózza, kavarja

A csomós ködöt.

 

Nézi, ahogy gyarapszik a kép:

Hol barnamező volt,

Egy színesedő bolt

Üvegnégyszögét;

 

A förtelem fölébe

Emelt otthonok ablakszemeit.

A sárga homokkőre tekint,

S a dicső ércre;

 

Bámulója lett a mindahányszor

Meddő működésnek.

Gyümölcsöt teremne bárhol

A gyümölcstelen élet.

Kabul, Bejrút, Bagdad

Fölébredve a naptár döbbentette meg. A hónap ismerős volt, de az évszám egyáltalán nem. Ilyen évbe sohasem lépett. Félix ezt az évet mint eljövendő időt tartotta számon, ha gondolt rá egyáltalán. Átaludta volna a fordulópontot, a szilvesztert? Ki törölte el, ki sinkófálta el azokat a közbeeső hónapokat? Csikorogtak a fogaskerekek az agyában. Egyszerűen nem emlékezett az átmenetre, csakis az előzményekre. Egy éve még egy kis könyvvizsgáló cég alkalmazottjaként ábrándozott az előmenetelről, Szegeden. Ura volt saját életének, felesége volt és lendületes irodai flörtjei. A jelek szerint állása megszűnt – hétköznap volt, munkaidő, ő meg itthon –, s a félig üres gardrób arról árulkodott, hogy felesége is faképnél hagyta. Minden sarokból időzített bombák ketyegését hallotta. Azonosította az elszürkült falon a festmények helyét. Látta, egy ponton a padló hullámzani kezd. Ábrázata a tükörben a régi. Ellenőrizte a fényesre suvickolt csaptelepeket. Az egyik asztmásan hörgött, mielőtt kirobbant volna belőle a víz, a másik szaporán csöpögött. Kezet mosott egyszer, kétszer, háromszor. Csupa vetemedő illeszték, elromlott zár, megvakított lámpa. Egytől egyig triviálisak a változások, mégis, megannyi kalapácsütés a szívre. A konyhaszekrényben apró rovarok nyüzsögtek, nem annyira fürgék azonban, hogy össze ne tudja roppantani őket az ujjbegyével. De túl sokan voltak. Alighanem zsizsikek, gondolta. A csótányok később jelentkeztek. Bekapcsolta a tévét, és meglepődve tapasztalta, hogy majdnem minden csatorna arab nyelvű. De ez még hagyján. Kitekintve a balkonról, látnia kellett, hogy lakása nem keleti fekvésű és napos, ahogy emlékezett, hanem talán déli, és nem a Tisza-partra néz, hanem mecsetek kupoláira. Ez nem Szeged kora áprilisban, hanem alighanem Kabul, Ramadán idején. Esetleg Bejrút vagy mégis inkább Bagdad? És ez még mindig hagyján lenne, ha idebent rend volna. Megakadt a pillantása a polcon egy skorpiómintás perselyen. Ebben az aláaknázott lakásban nagyobb óvatosságot kellett volna tanúsítania, de ő gátlástalanul elfordította a persely kulcsát, és leemelte róla a lakatot. Talált a persely alján egy cédulát. Széthajtogatta. Parányi papírszelet, használati utasítás az ajándék gyertyához, “nemcsak áramszünet esetére”. A gyertya sehol: nyilván betöltötte a rendeltetését. Félixnek volt egyszer valamirevaló élete, ám a kezdeményezés végérvényesen kicsúszott a kezéből.