ma nem hívtam…

ma nem hívtam anyámat.

a nővéreket sem. úgyis azt

mondanák, stagnál csak,

meg hogy karfiolleves volt

ebédre, de az otthon konyháján

egyedül neki húslevest főztek,

abból evett pár kanállal, ám

az éjszakás nővért, aki

szomszédunk volt, s akinek

lányaira pótmamaként régen

annyit vigyázott, már nem

ismerte meg. ma nem hívtam

anyámat telefonon. sok dolgom

volt, de persze nem ezért nem.

mit mondhat élő a halónak?

s főleg mit mondhatok

anyámnak, amikor soha

nem mondtam neki semmi

fontosat. elbeszéltem mellette,

mint elbeszélünk annyian.

soroltuk egymásnak az évek

törmelékét, de a fájdalom és

az öröm csak ritkán volt közös.

a dolgok máshogy érdekeltek,

mint amit ő mondott és adhatott.

nem röstelkedem most emiatt.

emlékek, fagyos földdarabkák:

a múlt idő jele bennem kopog.