Az itt olvasható összeállítással Weöres Sándorra emlékezünk, aki az idén lenne kilencvenéves. A levelezés Gara László (1904–1966) műfordító, szerkesztő, újságíró hagyatékából származik. Bővebben lásd a Jelenkor 2003. januári és februári számában az Ottlik- és Mészöly-levelezéshez fűzött jegyzeteket.

 

[Budapest, 1961. november 30.]

Kedves Kollégám,

közös barátunk, Ottlik Géza említette, hogy esetleges francia fordítás végett küldjek lírai prózákat. Elnézést kérek, hogy ilyen sok, egész kazalnyi szöveget küldök, de úgy gondolom, a sokból könnyebb kiválasztani az egy-két megfelelőt. Lírai prózáim közt csak egyetlen súlyosabb darab van, a Halottaskönyv, a többi mind vázlat és kísérlet; szeretném, ha a Halottaskönyv szólalhatna meg franciául; de ha a célnak a könnyedebb kis vázlatok jobban megfelelnek, akkor azok közül történjék a választás.

Küldök néhány szabad verset is: Három síremlék, Terra Sigillata; azt hiszem, ezeknek a fordítása sem okoz több nehézséget formailag vagy tartalmilag, mint bármelyik prózavers. – Kötött verseket is küldök; ha ezek közül valamelyikre esnék a választás, bármelyik fordítható akár szabad sorokban, akár próza-tömbökben, mert a tartalmi elem dominál bennük és külső formájuk lényegtelen. A Salve Regina tán mindeddig legsikerültebb szülésem; de más nyelvre fordítása, még a külső forma mellőzésével is, nagyon nehéz feladat, hosszas vesződség, volna-e rá vállalkozó?

Bármi kerüljön is az anyagból lefordításra: előre is hálásan köszönöm a nyersfordítónak és a francia költőknek a fáradozást. A remek fordító-gárdát, Frénaud, Ponge, Char, Seghers, Rousselot, Guillevic¹ urakat és a többieket, tisztelettel köszöntöm, kit ismeretlenül, kit ismerősen.

Megérkezett-e küldeményem? A szíves választ remélve minden jót kívánok, baráti szeretettel,

Weöres Sándor.

Budapest, 1961. nov. 30.

Címem: Bpest II. Törökvész út 3/C.

[Kézirat; címzés: „Monsieur László Gara / 29. Rue Surcouf / Paris VII. // Exp. Weöres Sándor, / Budapest II. Törökvész út 3/C. / Hongrie." Ajánlott]

1 André Frénaud (1907–1993), Francis Ponge (1899–1988), René Char (1907–1988), Pierre Charles Gustave Seghers (1906–1987), Jean Rousselot (1913), EugPne Guillevic (1907–1997) francia költők, írók. Guillevic Mes poétes hongrois (Az én magyar költőim) című fordításkötete 1967-ben jelent meg; Seghers József Attila francia fordítója és kiadója volt; Rousselot Illyés Gyula barátja, Az ember tragédiája magyar fordítója, József Attila-fordításaiból önálló, tanulmánnyal ellátott kötetet jelentetett meg (Attila Jozsef, Nouveaux Cahiers de Jeunesse, 1958).

 

* * *

 

[Budapest, 1961. december 15.]

Kedves Laci,

megbocsáss, hogy személyes ismeretség nélkül is áttérek a baráti hangra, de mit tudom én, találkozunk-e az életben valaha másképp, mint papírra írt szavakban; viszont, azt hiszem, mindkettőnknek ez az igazi életünk, nem pedig a személyes jelenlét anyagi durvasága. – Köszönöm értesítésedet. Hálás vagyok, hogy megszólaltatsz franciául. Hálám és szeretetem jeléül itt küldöm feleségem, Károlyi Amy néhány versét, talán köztük is lesz fordítanivaló. Saját kiadatlan cókmókjaim közül most olyat küldök, amivel nem okozok Neked fordítási gondot: Mallarmé magyarul. És ha nem terhellek vele túlságosan, még sok írásomat és fordításomat megküldeném apránként; talán könnyebben megmenekülnek az elkallódástól, ha Nálad is megvannak. Itthon, a kiadói megbízásból fordított penzumokon kívül, majdnem semmi se jelenik meg grimoire-jaimból, aminek óriási előnye, hogy nem kell elaprózódnom napi és havi teljesítményekben, többszáz-soros verseket írhatok. – Ha vannak olyan francia költők, akiket még nem szólaltattak meg magyarul, pedig érdemes volna: szívesen vállalkoznék rá, ha megküldöd az eredetit. Eddig Mallarmé, Rimbaud, Ch. Cros, Jarry, Fargue, Reverdy, Char, Ponge, Michaux, Trolliet, Rousselot, Césaire, Breton, Cocteau stb. verseit fordítottam; Char újabb köteteit nem ismerem, de úgy sejtem, sok szépség és kezdeményezés lehet benne. – Ha időd engedi, írj nekem Magadról, terveidről! Minden jót kíván hálás barátsággal

Sanyi.

Budapest, 1961. dec. 15.

Monsieur Gara,

bocsásson meg, hogy – rózsatüske a selyemszőnyegbe – beleakaszkodom ebbe a levélbe. Húsz évvel ezelőtt Babits nyitotta meg előttem a „Nyugat" kapuját, most, a hasonlatot folytatva, a Maga kezében van a kapukulcs. Persze megjelenni, megszólalni nem minden, talán csak a fontossági tudatunkat ápolgatja; a legfőbb a hangtalan motyogás, amit aztán versbe másol az ember.

Igaz üdvözlettel

Károlyi Amy.

[Kézirat; címzés: „Monsieur / László Gara / Paris VII. / 29. Rue Surcouf. // Exp. Weöres Sándor / Budapest II. Törökvész út 3/C. / Hongrie." Ajánlott]

 

* * *

 

[Budapest, 1963. március 18.]

Kedves Lacikám,

régóta szándékozom írni Neked. Sajnos, mióta Amyval Bécsből visszatértünk, főleg orvosi vizsgálatokkal és gyógykezeléssel töltjük az időt; most mégis újra reménykedem, hogy sikerül kimozdulnunk és meglátogatnunk Párist, ahol még egyikünk se járt.

A kedves meghívólevél, amit tavaly küldettél nekünk, sajnos, már érvényét vesztette. Lacikám, tudnál-e új meghívást küldetni kettőnk részére? Privátember, nem pedig valamely vállalat, egyesület meghívó levelét. A dolgot kissé bonyolultabbá teszi, hogy meghívólevelet kell átadni a magyar útlevélhivatalnak is, vízumkéréskor a francia követségnek is; a levelet mindkettő megtartja és nem adja vissza, ezért két példányban kéne az invitáló-okmány. Legjobb volna, ha az egyik magyar nyelvű (az útlevélhivatalnak), a másik pedig francia (a követségnek). Ne haragudj, hogy ezzel terhellek.

Várom szíves válaszodat, fog-e menni a dolog, aktuális-e még. Amennyiben a hívást megkapom, azonnal megkezdem az útlevél és vízum beszerzését. Az az útlevél, mellyel Bécsben voltunk, csak Ausztriára érvényes, ki kell egészíttetni érvényét Európára. Talán sikerül.

Minden jót kíván és szeretettel ölel hálás barátod

Sanyi.

Bpest, 1963. III. 18.

Kedves Laci, Bécsből hazajövet egy allergiás, epés nyavalya lepett meg, amivel sikerült alaposan leromlanom. Vitaminokkal próbálkoznak most és egy kis tavasz is elkelne. – Sándor minden szükségeset megírt, s Gara Lacinak, akinek élete, hogy magyar írókért lót-fut, ugyan mit tesz az, ha még egy pár ezer lépést szaladhat. Köszönjük előre, s ha nincs már amúgy is agyonbombázva kéziratokkal, következő levelünkben küldök majd egy verskompozíciót (vajh viszontláthatok-e belőle valamit franciául?). Várakozással, meleg üdvözlettel

Amy

[Kézirat; boríték nélkül]

 

* * *

 

[Budapest] 1963. május 25.

Kedves jó Laci,

úgy látjuk, Brüsszelben kell összehalásszon minket. A vízumfejlemények a következők: május 10.-én, Nr. 63 CN jelzéssel, – a Kultúrkapcsolatok, vagyis Antal Laci¹ kérésére –, a francia követség távirati úton kérte a fr. Belügyminisztériumot vízumunk megadására. A fr. Belügyminisztérium válasza további dokumentációt kívánt, ti. úti célként tanulmányút volt jelölve. Erre beadtuk Rousselot tavalyi meghívását (úgy is, mint fr. Írószövetségi elnök). De ez már csak a május 30-i futárral mehet, s úgyis tavalyi. Következő jó tanácsokat kaptuk: Rousselot újítsa, vagyis érvényesítse erre az évre meghívását saját aláírásával, ez bemutatandó a fr. Belügyminisztériumban, az ő engedélyük táviratilag jusson a brüsszeli fr. Főkonzulátusra, akik aztán beüthetik a pecsétét útlevelünkbe. Ez az egyedüli járható út, különben Weöresék macskaugrásokra Páristól visszafordulhatnak Pestre. Sajnos zavaros, nehézkes, ellentmondó úton ment ez a vízumügy, a legjobb szándékú emberek sem ismerik ki magukat a rendeletdzsungelben. Komplikálta dolgunk, hogy kétféle útlevélről van szó, hivatalos + turista, nekem jó volt a magánmeghívás, Sanyinak viszont, úgy látszik, hivatalos kultúrcél kellett. Mindenesetre könyörgöm, a két név (Weöres és Weöresné) együtt fusson, egy engedélyünk legyen. Különben sose találjuk meg egymást. Tehát az itteni fr. Konzulátus Nr. 63 CN jelzéssel küldte mindkettőnk összekapcsolt kérését, és a fr. Belügyminisztérium Nr. 1224 CMD számmal kért részletesebb dokumentációt. Brüsszelbe május 30-án indulunk, az ott-tartózkodás nyolcnapos, hotelcímünk: Hotel Cosmopolite. Isten vele, Lacikám, átadom Sanyinak a szót, aki közben nagyjából rendbe jött. Meleg üdvözlet

Amy

S. útlevélszám 23020. Amy 8321

Kedves Lacikám,

pár napja szalajtottak ki engem a kórházból arcüreggyulladásom után, műtét nélkül megúsztam, ezért úgy látszik, utazhatok. Tehát máj. 30 – jún. 7. közt Brüsszelben leszünk. Lacikám, remélem, a brüsszeli fordító-konferencián ott léssz, hiszen a magyar versek franciára fordításában Neked van a legnagyobb részed, és legtöbbet áldoztál erre a célra. Nagyon jó volna, ha Bruxelles-ben találkozhatnánk. Egyrészt, mert talán meg tudnád oldani francia vízum-nehézségeinket (mindeddig makacsul megtagadták fr. vízumunkat). Másrészt, ha sehogy se engednek bennünket franc-ba, legalább Belgiumban együtt lehetnénk. A viszontlátásig is hálás szeretettel ölel

Sanyi.

Bp. 1963. máj. 25.

[Kézirat; boríték nélkül]

1 Antal László (1924–1996) műfordító, 1962-től a Kulturális Kapcsolatok Intézetének munkatársa, az Európa Könyvkiadó későbbi vezetője.

 

* * *

 

Bpest 1963. dec. 4.

Kedves Lacikám,

hálátlanság tőlem, hogy csak most írok. Lehetővé tetted első nyugati utazásunkat, ami az életünk legnagyobb élménye volt, aztán hazatérésünk után még meg se köszöntem. Tulajdonítsd krónikus hálátlanságomnak, de az atmoszféra-különbségnek is. Berekedt a torkom, most kezd fölengedni. Az út, el és vissza, nemcsak gyönyörűség, hanem megrázkódtatás is. Most nekifogok a mai francia költők fordításának, a keveset, mely eddig elkészült (két Goffin-vers) itt küldöm szeretettel. Ha itt lesz nyersfordítóm, Dobossy Laci¹ (jelenleg valahol Tifelétek kószál), nekilátunk Frénaud, Follain, Bosquet, Guillevic, Vandercammen és mások fordításának is.

Köszönöm az Illyés-köteteket, mit Bajcsa Bandi² címére küldtél; még nem láttam, mostanában fogja továbbítani. Várom válaszodat, és le sem írható köszönettel, szeretettel ölellek,

Sanyi.

Kedves Laci, most december 4-ről 5-re virradó éjjel fél háromkor lett a Sanyinak annyira sürgős a levélírás, hogy engem is sürget, másképpen nem megy el a levél holnap! Mit csinálhat ilyenkor a zseni felesége? Leül és ír a zsena, ahogy Illyés Gyula becéz engem. – Igaza volt. Páris után felfedezték Sanyit. Mindig a más tányérján levő ebéd a vonzóbb, úgy látszik, párizsi tányéron szervírozva már menübe illeszthető. Ha igaz. Ittlétünk első fele mindenféle hivatalos és félhivatalos bajjal volt vegyítve, szerencsésen bele is betegedtem, most meg a gyógyítás közben szerzett gyógyszeres allergiától szabadulhatok. Közben egy kis kollekció Emily Dickinson-verset fordítottam, s rendeztem a házunk táját, ez az egész. Legyen olyan jó, Lacikám, legyen segítségünkre, s írja meg Frénaud, Guillevic, Bosquet,³ Clancier⁴ és Rousselot címét, mert baráti hazánkfiával pocsékul halaszthattuk a levélírást, de idegen nációbeli ne nevezzen a nevünkön. A karácsonyi üdvözlet fusson be hozzájuk idejében, s nemcsak azért, mert illik, hanem mert őszintén szeretjük őket, hálásak vagyunk minden jó szavukért. A drága Chaulot⁵ címét el ne felejtse! És a tündéri kis Anselm mesterét se! Sanyi mindnyájukat munkába veszi majd, csak egy kicsit utolérjük magunkat. S kérem, el ne felejtse őket külön-külön üdvözölni a nevünkben, s különösen Frénaud-t a kis antik bagolyvárában. – Lám, ha elkezdtük egyszer a levélírást, alig tudjuk abbahagyni, pedig már hajnali fél négy van, s így itt az ideje, hogy köszöntsem Magát: jó reggelt, Monsieur Gara! Sokszor üdvözli

Amy

[Kézirat; boríték nélkül]

1 Dobossy László (1910–1999) író, irodalomtörténész, a levél keletkezése idején az ELTE docense, a hetvenes években a Sorbonne vendégprofesszora és a párizsi Magyar Intézet igazgatója.

2 Bajcsa András (1911–1985) esszéista, műfordító, Weöres Sándor munkatársa a Pécsi Városi Könyvtárban. 1957 után Ausztriában, majd Franciaországban élt. Felesége, Blaskovich Hanna Weöres unokahúga volt.

3 Alain Bosquet (1919–1998) francia költő, író, kritikus, számos magyar költő (köztük Babits Mihály, Szép Ernő, József Attila, Füst Milán, Illyés Gyula és Weöres Sándor) fordítója.

4 Georges-Emmanuel Clancier (1914) francia költő, író, kritikus, a Gara által szerkesztett Anthologie de la Poésie Hongroise de XIIe siécle á nous jours (Seuil, Párizs, 1962) és Hommage á Gyula Illyés (1963) című kötetek egyik fordítója.

5 Paul Chaulot (1914–1969) francia költő, műfordító, Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes fordítója.

 

* * *

 

[Kártya; Budapest, 1963. december 27.]

Kedves Lacikám,

jólesett leveled, nagyon köszönöm. És a címeket is, ahová már írtunk.

Nem tudom, mik a kötetre vonatkozó kérdések, D. Laci¹ nem tud róla.

Boldog újévet! Hálás szeretettel ölel

Sanyi.

1963. dec. 27.

Kedves László köszönet a pontos és expressz címtárért! A szó szerint jégpáncéllal körülvett remetelakban igen kedves karácsonyt töltöttek el a remeték. Ajándékul az Angyal megjelentette a Jelenkorban a Harmadik házat.² Második karácsonyi ajándékul Fülep Lajos³ nagyon szépeket mondott róla s kult. exportra ajánlotta. Vajjon kelendő cikk lenne-e? Azt már nem tudja. Ugyan legyen már kedvük engem is a hamu és cserép alól kikotorni és fr. vignettával ellátni. Én Emmanuel-re⁴ gondolnék. Ő se nagyobb, mint ez a vers. Majd küldünk példányt. Újesztendőre minden jót mindnyájunknak, a jókívánságokba talán még egy viszontlátás (pesti?) is belefér.

Szeretettel

Amy

[Kézirat; boríték nélkül]

1 Dobossy László.

2 Károlyi Amy A harmadik ház című költeménye a Jelenkor 1963/decemberi számában jelent meg.

3 Fülep Lajos (1885–1970) filozófus, művészettörténész, író.

4 Pierre Emmanuel (1916–1984) francia költő, esszéíró, Vörösmarty Mihály, József Attila és Pilinszky János fordítója.

 

* * *

 

Budapest, 1964. március 11.

Monsieur,

hallgat, mint a hal. Pedig de jó lett volna, ha megszólal. Így túl későn jutott tudomásunkra, hogy S. kézirata, mit emlékül és kézirat gyanánt hagyott a Műhely fiataljainak, szóbeli megállapodás és írásbeli szerződés nélkül, S. tudta és akarata ellenére megjelent kint. Könyörgöm, informáljon a dologról, a ránk szakadt tablót elképzelheti. Különben is rossz félévünk volt, tele izgalommal, betegséggel, hőemelkedéssel, munkával rogyásig. S. könyve itt heteken belül megjelent volna, egy betű változtatás nélkül – s most az egész leállítva. S nem is a megnemjelenés keseríti az embert (aki tíz évekig hallgat, megtanul örökkévalóságban gondolkodni), de az egész izgalmas, belepusztulnivaló hercehurca. Ebből elég ennyi.

No már most, mikor via Brüsszel értesültem, mennyi gondja-baja volt télen (leánya súlyos betegségével kapcsolatban, Úristen! száj- és körömfájás a párizsi aszfalton), elhatároztam, hogy segítek Magának nyersfordítás-ügyben (segíts magadon, a Gara is megsegít). S kérésemre Dobossy László lefordította a Harmadik házat. Fülep pontosnak, sőt szépnek találta a fordítást. Íme, itt küldöm. Egy-egy „magyarizmus" ugyan nehezen megy át a franciába, de ugyan hol van a francia költő, aki nyelvi telitalálattal átsegíti az idegen közegbe? (Ilyenre gondolok, mint: „meglakni a lakást", „dél-kenyérbél", stb.) Fülep továbbra is a XX. sz. magyar líra legjelentősebb alkotásai közé sorolja, s Dobossy is valami nagyon meghatott intenzitással dolgozott rajt. Nos, talán az L’VII.-ben lenne helye a nap alatt? Legyen szíves, válaszoljon postafordultával. Vigaszra és biztatásra nagyon szükségünk van

Amy

Hálás szeretettel gondol Rád és ölel

Sanyi.

[Kézirat; boríték nélkül]