Játék, öröm

Tompa vége lett aztán. Úgy zuhant

az utolsó mondat az öblös csendbe,

mint amikor a hezitáló tudat

átbillenti a testet a kövezetre,

és estében még álmélkodik, hogy mégse,

mégse lett folytatás, pedig hogy akarta,

pár másodperc a vér szabadesése

a szív felé, aztán kattan, lerakta,

valamit hozzá kellett volna tenni,

valami frappánsat, ami lezárja,

de csak sípoló hallgatás, csak ennyi,

a felgyűrődött ég és lent a járda,

nézi szemben a világító betűket,

hogy Játék, öröm: sose tudta, miért

írhatták oda. Hogy az milyen üzlet.

Sokszor látta az erkélyről, míg élt –