Az ég mezői

Konrád Györgynek

Nem, nem üres az ég.

Tele szárnnyal, viharral.

Bevonja lassan, mint a tyúk szemét

alulról fölfelé, a hártya jég.

Markolja ötujjú, parkinzonos levélke.

Forog az ég szemvizében a földgolyó.

Pörög, tolul a sűrített zene.

A halványuló holdalak anya

csupán fogyó eszköz az úr kezében:

betakarja öregség szégyene.

Egyetlenegy születésre szorítkozunk.

A házak közül kiszáll a test, kiszakad.

A lélek vedlik itt időt s lélegezne havat.

A föld szemén kicsurran életünk.

Csak a Duna csomózza, vas selyemszalag.

Énekelsz, de átkozott embereknek

átkozott szavakkal. Futásodat

megőrzi a vonósnégyes-magány.

A tél rókacsendjét tördelik

hajtók s kutyák.

Földig hajol a szél. Nyomok után szalad.

Karácsonyok jég torkolattüzében

kis füstbe megy anyám,

világgá gyermekem.

A légüres tér kiszippant életemből –

csak a Duna csomóz, a vas selyemszalag.

Útvesztő az igazság,

égő szavanna, ahol istenül,

hol túlél a bűn. Természetfölötti cápa.

Az emlékek ventillátorában

tettek füstmérgezése kékül:

világot vet mindenre a rózsahomály.

Elszállt velünk a Föld, repül az űrön át.

Már rég az égben élünk.

Ez már az öröklétünk.

A lét rohadt és fűszeres, boldog alkímiája.

Balla Zsófia, Parti Nagy Lajos, Komoróczy Géza és Szelényi Iván itt olvasható írásai a Konrád György 75. születésnapjára a Noran Kiadó által megjelentetett Isten hozta a látogatót – Köszöntőkönyv című egypéldányos kötetben olvashatóak.