a víz mélyebb, mint tavaly – az árusoknál

még ugyanaz kapható. A strand kihalt,

ezért jöttem. Itt ugyanis van jövő: előszezon van.

Majd lesz minden. Nézelődöm, hideg sör kéne.

És zöldebb zöld és világosabb kék. Mert

az emlékezet fehér, mint a kabinok, amikbe

vetkőzni jársz. A laptopot otthon hagytam.

Tele van a fotóiddal, és én nem akarom

többé simogatni a képernyőt, hazudni, mert

nem őszinteségre van szükségem, hanem rád.

A véget úgyis pontosan tudom. Majd azt mondom:

hideg sör kéne. Meg azt: pedig milyen boldog voltam.

Milyen. Már nem derül ki. Mint: hogy mit

álmodik az egyetlen alvó, egy zuhanó repülőgépen.