A főbb szerepekben

 

“Nincs hajlamom, azt hiszem, a hősiességhez meg

a szentséghez. Embernek lenni, ez érdekel engem.

– Igen, mi ugyanazt keressük, de én kevésbé vagyok becsvágyó.”

(Albert Camus: A pestis, ford. Győry János)

 

 

I. A megbánásról

 

Hatalmam teljében is

karónak szögelt madárijesztő

 

ki csak magát védi

a termés a sorsé

 

védi de mitől és mire

kabátujjait néha szétveti

 

a szél olyankor egy bolond

imádkozik a tövében

 

volt egyszer egy sír partján

kitaláltam a bűntudatot

 

valami mégis legyen és lett

is korhadó fél méter közöttem

 

és a föld között kalap kabát belső

határa lettem megmondták rám van bízva

 

a föld de nem kért soha

semmit csak vigasztal és

 

hív igen így mondjuk hív

mai napot az eddigiek.

 

 

II. A meg nem bánásról

 

hogy megtettem, amit mindenki, ha un kamaszodni,

hogy nem győztem a jót bátorsággal, türelemmel,

s tűnődéssé halkul a hála, hiába is érzem,

s hogy nem hív ki az ördög, hisz még győznie sem kell,

így is örökre velem lesz, mint anyajegy szem alatt vagy

mint csomag óvszer az első éjszaka óta.

 

 

III. Ha járok szívemnek útaiban

 

Árnyéktalan tavasz: körös-

körül várótermi fehér.

Választott világ (akár az

összes), bármelyikkel felér.

 

Hiányában még szebb túlpart,

én is csak hallottam róla.

Urát részegen ismertem

meg, emlékszem a mámorra.

 

Rá nem. De ki más küldhetett

hibátlan, végtelen felhőt,

mögüle szeressen, kamaszt

féltő és zavaró felnőtt?

 

A rossz jele nem ránc: gyűrött

lepedő vonása háton.

Kisimul, amíg sietek,

Nagyszombat otthon találjon.

 

 

IV. Az ellen

 

“Ne csodáld, hogy azt mondtam néktek:

szükség néktek újonnan születnetek”

(Ján 3,7)

pesten lakik ő is minden eddigi nőm megvolt neki

kamaszkoromtól hordott összes cipőm

inkább az ő lábára illett mint az enyémre én úgy

szeretem ha kicsit laza róla ez sosem derülne ki

amennyire tudom az egyetlen baja hogy nem létezik

ez mondjuk az én hibám de ha meghalnék és a testemet

kiadnák és ő aki elsőnek értesült elfoglalná az egy dolog

hogy emlékemet úgy kerülné mint politikát a barátok

de nem kizárt hogy megölné az apámat csak mert isten

erre kéri vagy elhagyna mindenkit mert elég a félmegoldásokból

mondaná ugyanolyan nyugodtan mint ahogy a világra hogy

akarom igen akarom de hát ennyit én is tudok