Koma

 

Faruk koma ül a Limbuszban

körülötte tolongás

zágrábias-esztrádos

éjféli happening.

Nem beszél senkivel

se Jörggel se Robyval

akik utálják egymást

se Sovával se Rankóval

akik szeretik egymást

se saját magával

egy ideje már.

A kezében szipka

az asztalon fél pohár sör.

Ott ül és lassan becsavarodik.

Elképzeli

a szecsuáni pandák szelídségét

egy trópusi gyümölcsöt

egy erdei villamost

és mindenféle marhaságot

ami se az irodalomban

se az életben

nem jelent semmit.

Tele van a retikülje az elefántcsont

toronyból csurgó vékonyfosással.

Rendel még egyet és

a dögös kis pincérnőt nézi

ahogy átverekszi magát

a tömegen.

“Még egy kicsit és zárás,

talán elérem a buszt”

gondolja az.

 

 

Maga mit tenne?

 

Ha a tükörbe nézve

Az ilyesmi után

A kezüket mosva az ilyesmi után

A városban sétálva az ilyesmi után

Ebéd mellett az ilyesmi után

Vagy olvasva az ilyesmi után

Vagy fölébredve az ilyesmi után

Egyáltalán egyedül maradva az ilyesmi után

Bár maga tényleg rendes pasi

Csak hát basszameg épp ez az basszameg

Mondjuk azt mondják

Mondjuk megpróbálják

mondjuk mit tudom én nem csinálnak semmit

mondjuk csak fosnak tovább

mert maguk félni is félnek

fogalmam sincs

én meg olyan vagyok amilyen

Hát maga?

 

 

A jó fiúk

 

Itt jönnek

Sima az arcuk

Megértőek

Mosolyuk csupa reménység

Jönnek

A jó fiúk

Lépteik határozottak

Viselkedésük ésszerű

Vágyaik megvalósíthatóak

És a tudásuk elegendő

Jó fiúk ezek

Alkalmazkodóak

Becsületesek, őszinték

Pompás fiúk

Minden tekintetben

Múltjuk képeslap Crikvenicából

Könnyedén szeretnek ahogy levegőt vesznek

Ahogy járnak

Vagy mérsékelt mennyiségű alkoholt isznak

Jó társaságban

Itt vannak nemzetem

Csakis neked

A te városodban

Ragyogó mosollyal

És ragályos jó hangulattal

A jogi vagy közgazdasági kar indexével

Itt jönnek

A jó fiúk

Itt vannak derűjükkel

Az első barátnő emlékével

Akivel ma is jó barátok

A mama képviselőfánkjaival

A papa gombfocijával

Szívükben

Pompás fiúk ezek

Nem tudom hogy vannak ezzel

De én nem félek

A bűnszervezetektől

Már régen nem nyugtalanít

A kalasnyikov a szomszéd ágya alatt

Nem aggaszt annyira

Se az alkaida se a globalizáció

Se a környezeti katasztrófák veszélye

Se a géntechnológia

Se a jobboldali pápa

Mint amennyire attól rettegek

Hogy én magam is jó fiú vagyok

 

 

Bukowski és Balašević

 

A női Bukowskinak nevezte magát

Én meg a horvát Balašević akartam lenni

Volt vagy százötven kiló

és 33 éves, én 75 kiló

és 23 éves

Több különbség is volt köztünk a nyilvánvalóknál

Együtt mentünk turnéra a bandával

és fellépés után rikító vörös ruhában

rám hengeredett mint egy hatalmas

sodrófa

miközben szeméből

krónikus kétségbeesés áradt

E fellépés után

gondolom ijedt

ellenkezésemtől sarkallva

kora hajnalban hívogatott

picsarészegen és a verseit szavalta

valami pokolbéli fekete csődörről amelyik egy napon

elviszi valahová

Közben öregemnek nevezett holott ismétlem tíz

évvel fiatalabb és 75 kilóval könnyebb voltam nála

Valójában sose volt köztünk semmi

A kapcsolat megszakadt mikor elálltam szándékomtól

hogy a horvát Balašević legyek és egyszer csak

én akartam lenni,

ő meg ingatlanokkal kezdett üzletelni.

 

 

Az atomhangya győz

 

Nem tudom emlékeztek-e

volt egyszer egy hangya

kivételes ezernyi másik között

nem épp dolgos viszont rátermett és erős

nem épp kitartó viszont rettenthetetlen

és bár nem gazdag hangyacsaládban született

nagy tettekre kiszemelve

semmit sem kapott születéstől se státuszt

se hatalmat

csak a körülmények csodás összjátéka folytán

még fiatal hangyaként ugyanis

egy atomerőműbe tévedt

és majdnem halálos sugárdózist kapott

de ami nem öl meg az erősebbé tesz

a közmondás szerint

és a mi hangyánkkal éppen így lett

a kellemetlen baleset után

elképesztő mellékhatások jelentkeztek

hiába nem voltak gyönge testében izmok

szörnyű erős lett

szív nélkül bátor szívű

agy nélkül zseniális

elnevezték atomhangyának

és egykettőre a hangyatársadalom híres és elismert tagja lett

mindenféle bűnözők réme

a gyenge közönséges hangyák védelmezője

legendák szóltak arról, hogyan győzte le

a gonosz rovarirtót

vagy élt túl három napot a porszívóban

több hangyász kezdett diétázni miatta

de sajnos hollywood hamarosan hírét vette a hihetetlen rovarnak

és jönni kezdtek az ajánlatok filmszerepekre

eleinte vonakodott

de minden hangyának megvan az ára és hamarosan olyan ajánlatot kapott

amit nem lehet visszautasítani

az atomhangya sztár lett

felnőttek és gyermekek kedvence egyaránt

filmjeit játszotta minden tévéállomás

hangját a leghíresebb színészek szinkronizálták

sajnos hamar megismerte a hírnév másik oldalát is

a gyors életet és a könnyű örvényt

drágán kell megfizetni

szex- és domotox-függő lett

végül mikor már padlón volt a hit felé fordult

pontosabban a buddhizmus felé amit egy japán bogár-szantól tanult

felhagyott a médiaiparral

és most szerényen él egy hangyakolostorban valahol Tibetben

csak néha forgat valami reklámot

vagy szerepel egy szpotban a Föld Napja alkalmából

zen történeteket olvas a zenében Leonard Cohent kedveli

és nem zavarja hogy feledésbe merült.

 

CSORDÁS GÁBOR fordításai