A jég minimálzenéje
PDF-ben
A jég minimálzenéje
1.
Filmeket vittem vissza a könyvtárba –
Nem is néztem külön az egyik DVD borítóján
Fehérlő, szétterjesztett angyalszárnya,
Így is éreztem szelét, és nem csak
Képletesen, valami időben valami időtlent,
A lélegzethez jutott levegő lélegzetét,
Ahogy a hegy mögött leszálló nap
Freskószín horizontja is valóságos volt,
Bár természete szerint folyton változott.
Könyvtár után átsétáltam a fagyott füvön,
Megriasztva egy téli bundát öltött vadnyulat,
És leereszkedtem a tópartra, hogy az
Elhagyatott strand partra vonszolt,
Deres stégjén induljak haza: hallgatva
Közben a csipke-szilánkos jég finoman
Pattogó, ropogó, nyikorgó minimálzenéjét.
2.
Visszajöttem ide, a tóhoz, másnap este,
Hogy újra hallgassam a jég ropogását –
De a tó ezúttal hallgatott; ahogyan
Hallgattam én is. Fagyott fűcsomók
Meredtek ki a part homokjából, szárazon.
Aztán, amikor elindultam, hogy
Gyaloglással csillapítsam a jég némasága
Miatt érzett csalódást, észrevettem
A térfigyelő kamerákat. Elképzeltem,
Hogy egy talán nem is olyan távoli
Monitoron megjelenik alakom, mint
Ebben a verseben: fekete-fehéren, szemcsésen.