Kísérlet beszédre

Zalán Tibor  vers, 2007, 50. évfolyam, 11. szám, 1123. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Kísérlet beszédre

 

Elmondanám én

szavaim is lennének

hozzá de vala

hogy nem tudom sorrendbe

kényszeríteni őket

feltűnnek és már mennek

 

is Előbb a jó

ságról kellene néhány

szóban de a jó

ságról való beszéd az

annyira gennyes tud len

ni annyira és mégis

 

kényszerít mégis

beszélni róla Hát hall

gatok Inkább le

nyelem a nyelvemet és

dagadt számba töltöm a

borom ami még maradt

 

Aztán a gonosz

ságról amit elköve

tek ellened és

tönkreteszem az éle

tedet amit te már ész

re se veszel befelé

 

sírsz mint az antik

hősnők akik ezzel ker

gették végzetük

be a férfiakat Csak

sose vedd észre mennyi

ilyen halott van bennem

 

inkább lépj tovább

könnyed léptekkel mint a

végzet asszonya

a szőnyegen elnyúló

hulla fölött cipőd tal

pát ingébe törölve

 

…aztán még arról

volt úgy hogy mást akartam

és más akartam

tenni és lenni e ket

tő sehogy sem találko

zott és ez tragédia

 

hétköznapi vagy

színpadi értelemben

olyan mindegy an

nak aki már nem tudja

mikor hol bukik és me

lyik süllyesztőben végzi

 

…persze ezek is

léha szavak bizonyos

nézőpontból a

nézőpontokat pedig

mindenki a maga ké

nye és kedvetlensége

 

szerint állítja

fel Így nincs mire remény

Lehet nem is volt

Azért a jó békekö

tések sokat segíte

nének állapotomon

 

ha mondjuk ezt be

vallanám de elvesztek

a kifejezés

útjai – lám ilyen fasz

ságokat mondok ahe

lyett hogy végemet járom

 

mert a nyelvi bi

zodalom megszüli a

gyanút ellenünk

és rongy nyelvfilozófu

sok miatt érthetetlen

s élhetetlen életünk

 

Valami arra

kényszerít hogy bénán ül

dögéljek a sa

ját szívem közepén – mint

egy halott ember kőszob

ra a város főterén

 

egy üres város

üres főterén üres

szívvel akár a

boldog herceg tekintet

nélkül lemeztelenít

ve akaratát vesztve

 

elhagyva a sza

vakat vagy a szeretet

szavai hagyták

el végleg átadva egy

melegtelen világnak

honnan nincs út vissza nincs

 

Még hallom innen

de már csak összezáru

ló falakon túl

ról a mondatokat me

lyek fel-felszakadoznak

és koporsón koppannak

 

Nem segítesz ne

kem Csöppet sem törődsz ve

lem Te azt sem tu

dod hogy viselkedik va

laki az otthonában

Kell is neked otthon

 

Nem

 

kell boldogság ne

ked csak otthonod legyen

bár azt se tudod

hogy viselkedik aki

nek otthona van ezért

csöppet sem törődsz velem

nem segítesz nekem nem

 

…hajnalodhatna

délután fél három van

és a vérrögök

is valahogy elmarad

tak Világosodhatna

de nincs már kinek ami

 

nem látható úgy

se nincs Fölös a rival

dát a semmire

ráereszteni Ma sem

mondtam el A szavak be

mocskoltak Legyen sötét