Eggyé válni a pillanattal

 

Eggyé válni a pillanattal, érezni (fölfogni?,

hitelesíteni?), ahogy a part beleszakad

(beleszédül?, beleölelődik?) az óceánba, ahogy

az elektromos mező (a fény, a rádióhullám,

a gamma-sugár) áttör a határokon, elárasztja

(egyberendezi?, kitölti?) a látható s a láthatatlan

teret. Futni a mozgó cél (az étel?, az öröm?,

a kielégülés?, a műnyúl?) után, mintha az

örökkévalóságot akarnád (kellene) elkapnod,

szétmarcangolnod, fölfalnod, elsimítanod,

s nem a verseny (a részvétel?), hanem a győzelem

számítana csak. Hinni, hogy meg kell tenned,

tehát meg tudod tenni, ha el is veszted közben

(köddé válik?, elhúzzák előled?), ami után

szaladsz, amit (megeshet, hogy) elképzeltél csak,

hogy legyen mire emlékezned.

Állni a szivárgó gázcső közelében (a puskaporos

hordón?), amely egyetlen szikrától (ütéstől,

szótól) lángra lobbanhat, fölrobbanhat, s bár

szándékosan nem akarod megbántani a Teremtőt,

s megbotránkoztatni trappoló társaidat,

(mintha semmi kontrollja, fékje nem volna

ösztöneidnek) a legocsmányabb káromkodásba

kezdeni. Bizonyítani, hogy az ugrásra kész

bátorságod megvan még, hogy csípőből nézve

keményen állsz a helyeden, de fogalmad sincs, hogy

a következő pillanatban magyarázkodni fogsz-e,

vagy kétségbe esve kapaszkodsz majd, próbálsz

megkapaszkodni valami mozdulatlanban.

 

 

 

Mikor már szerep s idő nem véd

 

Jó, akkor a túloldaláról,

ahogy a mező zöldbe táncol,

forog lüktet, övét kibontja,

s száll a világ, a tüzes szoknya.

 

Jó, akkor arról, mennyi jó volt,

szerelem, iga, munka, hóbort,

rab lenni, ha mindenkin lánc van,

megbújni, mint drótban az áram.

 

Jó, akkor arról, mennyi jó van,

nagyot nyújtózni ágyban, szóban,

mikor már szerep s idő nem véd,

eljátszani, mit sohasem még.

 

 

 

Ó, a tanár úr, a tanár úr

 

Ó, a tanár úr, a tanár úr

oda is csinál, ahová nyúl.

Fogja a papírt, maszatolja,

képet ír, mintha festő volna.

 

Okos, mindent tud, s ha hibázol,

még mindig képen vág, kapásból.

S ami szeretet, játék, dac volt,

rád égeti a tüzes patkót.

 

Kicsinyes? Gonosz? Vérig sértett?

Ne mentegesd az öregséget.

Ha mennybe, ha pokolba vágtat,

kapkodd a lábad, tartsd a szádat.