Palást

Mézesen sűrű, februári fény,

eltévedt tavasz nehéz tündöklése,

az anyagtalan erők állagában

megáll és nem mozdul a dús derű,

királyi jog s pápai hatalom

összege ez, mennyből való palást,

a tékozló nap édes ragyogása.

Kímélet

Szemhéjtalan, isteni védtelenség

a napé, s csak az alkony hunyja le,

idő tagolta térben alhatunk,

szétszórt tagokkal, míg egybe nem rendez

a kíméletes fények vigasza,

kegyes öröm, kegyelmes szerelem,

földi irgalom esti ölelésben.

Orpheusz

Földre feküdni, szétvetett tagokkal,

naptól bélyegzett anyag, fölragyog,

magasba süt a test vízszintese,

fák között, fényben, felhőid alatt

magvetők déli nyugalma terít le,

mint Orpheuszt az el nem bírt tudás,

világ lakóját, csodák részesét.