…hogy hűtlen, egész életében a saját lábán állt, olyan gyönyörű, fiatal, hiszékeny, tapasztalatlan, meglepett, csalódott, fáradt, kiélt – a saját életére visszatekintve valamiféle logikát keresett az üveggömbben, de nem talált semmit.

Gyökerestül felforgatták az életét sylvia plath levelei a kedves „mum"-hoz, ezt azért mégse, az illúzióknak az a szörnyű bizonyítottsága, sylvia, sylvia, kész őrültség volt így beleszédülni abba a kapcsolatba egy mindennapi férfival és egy nem mindennapi költővel, ennyire siettetni a boldogságot, a sajátodat és másokét, ma már tudjuk, itt ülünk a konyhában, mindenki egy csipetnyi önérzettel gyón meg saját magának, de a lényeget elhallgatja, ne fájjon.

Sürögsz-forogsz a saláták és tálak körül, válladról le-lecsúszik a ruha, lezser indiai divat, este hét óra van, már teljesen besötétedett, a gyerekek pizsamában, a PlayStation nem henyél, gördeszkások a lejtőn, ahogy mi a hullámok között, az élet érdes nyelvével nyalogat minket színtelenre, a saláta az asztalon, a csirke a tálban, a nyál összefut a szájban, gyertek enni!, kiált fatima pattogó hangon.

Hát, drágám, ezt jól kifőzted magadnak, ezt a földi paradicsomot, ezt a férfit a hátad mögött, ezeket a gyerekeket – egyforma szemek, egyforma fülek, egyforma hasak –, ezt a legszűkebb családi kört. És se velük nem tudsz meglenni, se nélkülük. A kis kezecske kétszer rajzolja át saját körvonalait, festékkel takarod el a behavazott részeket, azért még elvagy, de az energiád már nem elég arra, hogy szublimáljon, leránt a földre; számolni tudsz, ezért úgy döntesz, nem hagyod el ezt az aranykalitkát, megjátszod, hogy nyugodtan élsz, habár körülötted mindenki tudja, hogy ez egy faragatlan fickó. A mód, ahogy a pénzt adja neked, mintha ő maga részt se venne ebben, minden nap a nők legutolsóbbika vagy, egy pénztáros.

És te, kedves másik nővérem, tudd meg, hogy a fehérneművel nem védesz meg semmit, főleg a saját öntudatodat nem. Nincs egy rendes melltartód, ezért érzed magad alacsonyabbrendűnek. Istenem! Ez a szarkaláb is e pár hét alatt nőtt a szemed köré: évek elteltével újra megtaláltad magad a munkában, drága kollégáid viszont egyszerűen nem vettek észre téged. Na, még egyszer: húzott szoknya, megemelt láb és fenék, kacéran a fül mögé tűrt haj, lereszelt körmök – s hozzá az a melltartó… Hegyes, csúcsos, megbízható. (Én semmit nem kérdezek, te nem válaszolsz. A víz sokáig duzzadt, mire a malomhoz ért.)

El a kezekkel ettől az üsttől! Vagy mégse, de akkor is megfulladsz benne, megsülsz szép ropogósra, kellemetlenséget okozol magadnak és másoknak is; menekülj, menekülj az erdőbe, eltévedsz magadban, mocsárba süllyedsz: elfogni Tracy tigrisét a hivatalban ugyanaz, mint elfogni otthon Tracy pudliját. De ha nem akarod állandóan villogtatni magad előtt ezt az északi fényt, csak járkálni kell a hosszú folyosókon, és gyűjteni a harag felhőit a sarokba, az emberek fölé, feladni a kommunikációt, elkerülni, hogy a teremtő megfricskázza varázslatos orrocskádat, minden elvárásodat darabokra vágni, akár a salátát a tálban… ne hidd, hogy a régi fotók úgyis bizonyítják, milyen szép voltál. Ez ön? – kérdezi az új kolléganő üde, ápolt ajkával formálva a szavakat a liposzómaréteg alatt: jesszusom, milyen ártatlan! És belerúg a legközelebbi kutyába, amely az elülső mancsait nyújtogatja felé. Ez a nő messzire el fog húzni mellettünk.

Szavunkba vág az okos sára, az a nő, akinek az első helyen kellett volna szerepelnie a katalógusban, nem a harmadikon, pontosan bizonyítja, hogy semmi értelme panaszkodnunk az életre, a zsebében friss tudományos címmel, címecskével, címecskécskével. Felmérte a politikai elitet, és terjedelmes munkát írt róla. A felmérés helyesnek bizonyult – a politikai elit tagjai megbocsátották, megbocsátják, meg fogják bocsátani. Most egyenértékűként ő képviseli a női nyilvánosságot. Ó, sára, sára, ez biztosan nem te voltál – ez az áldozati bárányka, amely a fáradt forradalmárokat még fáradtabb vitaminokkal töltötte fel. Az ilyen jótét lelkeknek, kevésbé előrelátó szerencsétlenkéknek még mindig marad egy lehetőségük, amit úgy hívnak, Elite Model Look. Vagy az Elite harisnyagyár reklámlábát terhelő szédületes biztosítási összeg (mint tina turner). Vagy a gyengeelméjű tanácsadás a női orgazmus helyes átélésével kapcsolatban az Elite magazinban (valamiféle görcsből kiindulva). Nosza, munkára fel, depilálni, eltávolítani, reparálni, zsírtalanítani, kiéheztetni, hidratálni, melírozni, betanítani – és vacogtatni a fogat vagy ijesztgetni a mumussal. Kiépíteni a nem politikai elitet.

Sára fészkelődni kezd, szerényen elhallgat. Mikor a forradalmi Terefere során egy nőre sem emlékeztek, amikor csupa férfinevet kürtöltek szét (a feleségeikkel), legalább egy írónő neve azért megemlítődik, a Jerguš Lapin nem hétköznapi kalandjainak szlovák lejegyzőjéé. Helmut Kohlé. Al Pacinóé. És belehallgat oda, ahol nem érdeklődnek sem őiránta, se más nők iránt. Természetesen, a történelembe.

És tánya. Mucuska, cicuska. Hogy mondta? Így mondta: az életem a szülői áldás nélkül elképzelhetetlen. És levonta a vitorlákat, visszabújt saját bódéjába. És tánya olyan, mint a banya, mert mást nem csinál, mint hogy degeszre tömi magát. Kétségbeesésében. Dühében. Értetlenségből: nincs rá szükségük az aranyos gyerekeinek, nincs szükség a gondoskodására sem. Sem, sem… Tánya tehát megeszik még egy kis szárnyacskát vagy egy kis mellecskét, de lehet combocska is. Nem tudok élni nélkülük, ezek nélkül az egoisták nélkül. És már nincs sok ideje hátra. Teljes értékű életet akarok élni, megcsalatás nélkül. A gyerekek odabújnak hozzá, nyalogatják a csontocskákat, amiket a kezében tart, nyalogatják az ujjperceit, s közben a Manhattan gyöngyházbölcsődal hallatszik.

Tánya ránéz sárára és senkit se lát. Sára ránéz tányára és ő se lát senkit. Az indiai fatima mindkettőjüket látja, és nem tudja, bizony, nem tudja, hogy a két igazság közül melyik illeszkedik a leginkább az élethez. Mi a jobb, lenni vagy nem lenni? Csakhogy: lenni annyi, mint nem lenni, vagy lenni annyi, mint lenni? Fatima gondolkodik, majd szétmegy a feje tőle. Már évek óta. Még nem jött rá. És szarkalábné, elbizonytalanodva a kétéves anyaműszak után, három melltartó gólarányát latolgatja az asztal fölött. Comet Corsetteria Chioggia, fabrique en Italie, 75% poliammide, 15 % elastam, 10% altre fibre.

A szobából hirtelen előtűnik kamilla, az összes képernyő előtt ülő gyerek legyőzte az ő gördeszkását a képernyőn; nem nagyon ugrándozhat és nincs is hozzá kedve – a férjével jól megvannak. Tényleg? Akkor minek időzünk ennyit ennél a nőnél…! Megyünk tovább, minket a kellemetlenség izgat fel, a világ átláthatósága nyűgöz le. Kamilla eleven és egészséges, a kislánya eleven és egészséges, a férje eleven és egészséges, a szülei elevenek és egészségesek, az elevenségnek és az egészségnek valamiféle generációs láncolata ez, minek spekuláljunk tovább? A sorházak közül az egyik kis ház kamilláé és a férjéé, a kis házban van (az ő) mikrohullámú sütője és a (férje) izomerősítője, a munkába csak néha ugrik be, nem veszi el túl sok idejét. Mucussal közös számlájuk van, mindenki bevallja minden keresetét és jövedelmét, együtt spórolnak és gazdálkodnak, havonta kétszer szeretkeznek, kamilla nem túl sokat beszél, és ha nem beszél, akkor legalább nem is gondolkodik. Kamillával olajozottan megy az élet. Kamillával mindig jó volt élni, még maga kamilla se tudott róla, mennyire jó… olajozott, csak úgy csúszik… csak úgy.

És te, te legnagyobb szörnyeteg, te, aki állandóan itt károgsz, s úgy teszel, mintha jósnő lennél, te honnan – stb. – tűntél el?

Az üveggömbben timrava elbűvölő pestise rémít. És havazik. Ó, milyen finoman havazik, ha a gömböt a másik oldalára fordítjuk. A gömb koponyaként görög, görögös göncbe göngyölte magát, Übüként gügyög. A bulimiás Übüné golyvaszeme kiguvad. A maga fiktív terében megmentette, amit lehetett.

De nem lehetett. A tüzérek már lőni kezdtek. Az ártatlan szűzlányok vére elárasztotta a Mars mezőt.

 SZENCI GYOPÁR ARANKA fordítása