Elsősegély

A padlón fekszem, szétszakadt ütőeremből

spriccel a vér, az üvegszilánkhoz nem szabad

nyúlni, majd a mentők, feleségem mormolja

a helyes sorrendet, ne legyen ideges,

mutatóujjával a bicepsz két kötege között

erőteljesen a felkarcsonthoz nyomja az ütőeret,

csillagokat látok, üvöltök, ezt inkább ne,

órájára néz, nem érted, hogy különben

elvérzel

A padlón fekszem, a bukósisak a fejemre

szorult, behorpadhatott, amikor

a motorról lerepültem, a fejem tompán

sajog, a nyakat hátrafeszíteni nem szabad,

majdnem biztos, hogy eltört pár csigolya,

órájára néz, jöhetnének már

A padlón fekszem, kiáltásra nem reagálok,

feleségem az arcomba fúj, még mindig semmi,

a pulzus rossz, a légzéssel is gond lehet,

a légvételek száma percenként nyolc alá süllyedt,

ingemből kitép egy darabot, államat

erőteljesen feszíti lefelé, mert még a halott

állkapcsa is hetvenkilós erővel képes harapni,

számból kikotorja a fehéres nyákot, a vásznat

orromra teszi, nehogy a szájába menjen,

aminek az orromban a helye,

néhány határozott befúvás-szívás,

órájára néz, jöhetnének már, mi lesz,

ha nem sikerül

A padlón fekszem, először a koponyacsontot

tapogatja körbe, nincs deformálódás,

végig a kart, az ujjakat, a vállat, a szegycsontra

rátámaszkodik, a bordák szörcsögő hangot

hallatnának, ha lenne törés, medence, egyik láb,

másik láb

Térdemet felhúzza, jobb kezemet becsípteti a fenekem

alá, bal kart keresztbe a mellemen, hármat számol,

hirtelen oldalamra dönt, a fejtartást ellenőrzi, jobb

karomra óvatosan áttolja vállam súlyát, bal karomat

háromszögben kihúzza, bal láb kinyújtva, jobb láb

szintén háromszöggé nyitva, stabil oldalfekvés,

liheg, mert nem könnyű egy ekkora testet

mozgatni, nézi az óráját, sikerült, egy percen

belül van, kicsit izgatott is, holnap vizsgázik

elsősegélynyújtásból