Sebastiana az álmok teremtése előtti időben…

 

:írni hallja a homok, betűformákat idomítani a papiruszokon,

a fűszálakon megszilárdul a szaggatott vonalak közti mozdulatlanság,

a szélben megint támadó madarak, most születik: homokszerelem

a víz tükrén megkettőzött arc: meddig leszel itt? a többi marad

így:

most születtem újra, mondja

most golyókkal számolják az embereket

 

 

Sebastiana a hosszú sötétség után elfogadja a fényt…

 

:mintha csak nem lett volna örökre. a gondolatok napján álom a formáról. a szavak

egymással szembeni védőgátjai. elkerítve a kerítésen belül. felnyílik

a világ szemhéja. magába zárja. minden kezdetekben

a legtisztább. csupán párhuzamos igazság? figyelmesség az apró dolgok iránt:

összerakja az arcát, melyre nem emlékszik: durva negatív

öntvény van benne: lélegzik: minden szó után szakadék:

a csönd másmilyen is lehetett volna. mit hozzak neked? magadat.

nem akarhatom hogy (ne) akarjak

 

 

Sebastiana a test szava szeretne lenni…

 

:között. közötted és közöttem. akármilyen közel is legyünk,

a szó mindig közöttünk. szemlélem a szemlélődést. akár egy hosszú fénysugár

a reggel mindig ugyanazt a képet szeli el. ahogy beszélsz. azt amit

mondtál. a szó mindig között. semmi csak a szó a szó között

amely semmi. ahogy beszél. azt amit mondott. egészen a szavak

vázáig amelyek a test kész (befejezetlen) textusának bőre

alól figyelnek.

  

 

Sebastiana a kertben

 

:túl sokat tud rólam a kertem. növényeim nélkülem

nőnek benne. a gyökerek egy álmodott ölben érintenek. szavad nem figyelmes

az enyémhez. mohó álomszuszékok a kertben. van hely ahol

semmi nem nő. távoli ajkak nyoma. barlangot lélegzik

az álomgyökereknek. a kerítés és a fal között. a nedv láthatatlanul

emelkedik a levelekben. árnyék akár a kés. a kislány összegöngyöli

a térdzoknit. már otthon kéne lennie. a teljesség bőre kinyúlik

az árnyékok fölé. hallja saját testét: körben a táj mint egy idegen:

folyékony. kettős lélekkel: meztelen lesz ha jössz: a nyelv amelyben

árnyak társalognak: alszik a nevében…

 

 

Sebastiana nem csak önmagát kínozza…

 

:a test lejtője. a közelség lehetett volna másféle is: hajlam a gyors

reggeli álmokra. a csillagképek fészkek. paralel folyó hosszú

árnyékokkal. árkádok. a lelkiismeret szilárd rétegei. ez a gally

nem törik-e le? ahogy tönkreteszi az életét. körömmel a falnak. sűrű nyomok.

madárszárnyak a térben. ketten egyazon mederfenékről.

búvófolyóból. idejük egyre szűkül. most valami más világít

áttöri a vastag falakat. nehéz ködös. majdnem senki sem

emlékszik már erre. ketten ugyanabból a kőszemhéj alatti álomból.

ragadozó madár lehullott fészke: toll. vér sötétség.

 

HIZSNYAI ZOLTÁN fordításai

Mila Haugová (1942): költő, Budapesten született. Angol, német és magyar nyelvből fordít, hosszabb ideig volt a Romboid szerkesztője. 14 verskötetet publikált, az utóbbiak: Atlas piesku (Homokatlasz), Orfea, illetőleg a magyar nyelven írt Őzgerinc (Kalligram). 2002-ben a Kalligram Kiadó gondozásában Mila Haugová (Alfa) címmel monográfia jelent meg a szerző munkásságáról Stanislava Chrobáková Repar tollából. Verskötetei jelentek meg francia, német, angol és szlovén nyelven is. Felváltva él Pozsonyban és a dél-szlovákiai Zajaèia dolinában.