Repülés az avar fölött

 

A sok bocsánatos bűnt addig halmozom,

míg össze nem állnak egy emészthetetlen

gubanccá, amit ki kell köpni, ahogy

a bagoly köpi ki sok rút ragadozása

begyében visszamaradt mocskát. Nesztelen

 

szárnnyal suhanok az éjszakában, és a

bűnöcskék fűben matató egerei közül egyet

kikapok, a hallás ember által nem ismert

szemüvegén át nézem az avar fedte tájat,

ágak közt lavírozom, mint a sárkányrepülő,

 

saját énem sárkányán, és a bűnöcske már ott

reszket vasmarkomban. Egy gyengéd mozdulattal

eltöröm a gerincét. Ebben annyi szeretet van,

amennyi csak legyőzött bűn felé áradhat.

Berepülök egy padlásra, és ott egyben lenyelem

 

az egérkét. Élvezhető ízről persze nem

beszélhetünk, csúszik lefelé a szőrös kis test,

a karmocskák a nyelvembe vágnak. Egy bűnnel

kevesebb a világban. Jóllaktam. Az éjszaka

további részét itt alszom át. Egy poros

 

fotelban valami kísértet olvas tavalyi újságot.

 

 

Időivás

 

Mi issza az időt? Ó, nem az alvás,

mint azt gyerekkorban hisszük,

alvás közben erősebben élünk,

mint legtöbbször ébren. Álmában senki

nem buta. Álmában senki nem menekül

 

a jelentéktelenségbe vágyai elől.

Álmunkban a vágyak elfelejthetőek.

Mi issza az időt? Nem a hétköznap.

Nem is az ünnep. Hanem a mesterséges

ünnepépítés. A mesterséges ünnep olyan,

 

mint a homokvár, a sáncai közé időt kell

önteni, hogy ne hulljon szét, időt kell

tapasztani az anyagába. Aki időt iszik,

nem rúg be tőle. De ki se józanítja.

A megivott idő helye fölött úgy lépünk át,

 

mint egy üres tócsán. Pedig már

majdnem kikelt benne egy békapete.

Keresd meg, hol folyik ki életedből

az idő! A múltra nyíló zuhatag nem

baj, a jelen gátját őrizd! Ne engedd

 

oda a fekete bundás vakond-hadsereget!

 

 

 

A négy gyászvakond

 

 

A halottakat vakondtúrásba temetik.

Négy gyászvakond tartja kesztyűs

kézzel az urnát, melyben egy templom-

zabáló, analízistagadó elégetett

nincs-lelkének epekőre emlékeztető

 

maradéka zörög, majd kúpként bedugják

a talajba. A zaj csöndje tovább

nő. Egy nincs-lélekkel kevesebb van.

Vagyis egy van-lélekkel kevesebb nincs.

Belezavarodnak. A gondolkodás mindig

 

megzavar. Csak aki nem gondolkodik,

lehet teljesen mentes a butaság, a

tévedés vétkétől. Hibát elkövetni bűn.

Bűnt elkövetni titok. Ki kell végeztetni

a piros lámpán átszökő gyalogost,

 

tehát föl lehet menteni, aki elüti.

A lélek parlagfüvét gyökerestől kell

kitépni talajából. De csak kesztyűben

fogjuk meg, mert különben allergizál.

A lélek betegség, az ellenséges külvilág

 

váltja ki belőlünk. Ne sirasd a halottakat!

 

 

Kiáltvány az alvásért

 

Aludj naponta 10 órát! Tizenkettőt!

Próbálj egyszer teljesen átaludni

egy napot. És 24 óra alatt megélhetsz

éveket! Élj veszélyesen! Aludj sokat!

Aludj sokat és vadul, forgolódj

 

álmodban, de ha meg se mozdulsz,

alvásod még akkor is vad lehet.

Aki vadul alszik, szelíd ébren. Aki

alszik, ha aludni kell, az felébred,

ha fel kell ébredni. Ébredj! Irány

 

aludni! Az alvással való ébredés olyan

édes, mint a keserű csoki, olyan sötét

mélységek fölött lendít át, mintha

kiömlött tejen lépnél keresztül.

Aludj ébredés után és elalvás

 

előtt is. De legyél észnél álmodban,

jól jegyezd meg, mi történik. Ha nem

sikerült, fogj neki, és álmodd ugyanazt

még egyszer. Ha nem vagy biztos benne,

hogy ugyanaz volt, próbáld meg

 

harmadszor, vagy felejtsd el!