Ma kimegyek a

 

Ma kimegyek a fekete dombra

a város fölött, és

kihordom minden ingatag

jellemvonásom, léha

tulajdonságom, kiteszem

annak, amihez ott, csak ott

 

juthatok közel, a

szükséges viszonyba.

 

Túl szép az ősz

(a szőke toll alatt meglátogat

a remegés,

hol őszül, aki nem mutatja?).

 

Ma kimegyek a fekete dombra

a város fölött, és ezt a

dolgot a garat mögött,

 

hosszú utam

a karthauzi csendből

– mint egy tömbből –

fölköhögöm

 

kilépni

 

 

Beépülünk a hegyoldalba

 

Must és agyagos esővíz

folyik le rajtam, csorba szám

meszesre ázik, vérízű bádog-

kanna dobog a kertünk

végében

 

Itt jártunk, amikor októberé

lettem, megneveztem és

feltártam ezt a részt, ezt az

oldalt, minden innen lépett

ki a kertek alatt, Puturluk,

a versek köpönyege

 

És ide tart;

olyan barackokat és szilvákat

és szőlőfajtákat hordozok, amikre

nincsen példa a jelenben; és nincsen

példa rám sem, aki

tartom a termést

 

Alszik a dombon az őr-templom,

meg a fekete sereg a hegy peremén,

a pínea-ligetek, ide tartozom

én, beépülök a

hegyoldalba

 

Pedig a gesztenye-allé, sárga

Kioszk, mandulafácska, a

Phyllis, megvan még,

és a Puturluk is felragyog este

 

a

 

halottak élén

 

Fogd kézen kicsikéidet,

és mesélj régiekről, akik

átdübörögték a várost

gondolatokkal

 

 

Laza kis hölgy

 

Nem az a kis hölgy, aki

reggel a piacra siet, miután

a nagyobbik gyermeket

elhelyezte az e célra szolgáló

intézményben, és most

két út, két beszállítás közt

karfiolok és káposzták fejére

alkuszik –

majd a kicsit is beszállítja,

már csak az van

hátra, hogy őt is befogadják

egy csöndes helyen, ahol ül

ebédig, tettre készen, hogy

megrohanják a mindennapi

élet szabadulóművészei, a

piaci dzsinnek, mint egy hobbi-

varrónőt piros műselyem Burda-

snittek

 

 

Asszony a dzsipben

 

Háromszor fordult termőre

a jonagold alma, mire a férjből

az aranyfüstös jeepet kinyomta.

Ez volt a három közül a leg-

nehezebb szülése. De boldog

az arca, most elnyal egy irish

creamet, és ő értesíti a

nagyszülőket.

Helo, papa, helo, mama, ma

délelőtt, kicsivel tizenegy

előtt meglett a drága. Jól

vannak mind a ketten, édes,

elégedett, hogy neki is

sikerült a hendikep mögül

előteremteni valamit végre.

Majd estefelé nézzetek el

a Vértanúk útja irányába

– ott húzok el gördülő

készségemben, ahogy a kölykökért

tartok az uszodába.