Tiszta, keserű

(kávé Tüskeváron)

A Somló is – látod – egyre zöldebb.

Mintha lehetnék otthon megint.

Az út sárgán izzó repceföldek

között vezet, tündöklő nyírfa int,

és én játszom újra: összefűztem

– szép nyakadra gyöngysort – ezt a verset.

Belül közben éget néma tűzben

a nyers tudás: hiába szeretlek,

nem tehetsz úgy, ha nincs, mintha lenne

gyógyító szered az életemre.