nem is tudod, milyen nagy örömet okoztál, hogy szereted a kézimunkát, csak sajnos neked nem himzett madár, hanem új matrac köll, meg egy jó divány, szép dunna-huzat stb, és nem vacak rongyok, de nem küldhetünk innen! és hogy Gabi a hattyús égszinkék cardigánjával oly boldog, hogy csakis abba akar enni, alunni, hintázni, na, annak különössen örülök, mondd meg neki, hogy az nem pijama, hanem cardigán, csak akkor vegye föl, ha nagyon hideg van, és kimegy játszani, igy utólag majd szivattakot kaptam, pedig már több mint 3 hónapja, hogy Gabi nov. 1én, mikor lenn voltatok a pincébe, a legnagyobb fölfordulás közepette, hogy akna vetővel lőtték a Várat, elkószált, igazán szerencse, nem tudom, dicsérjelek-e vagy se, hogy lassan csöpögteted a tényeket, kérni szoktalak, hogy ne tagadj le semmit, de amikor Robi Naplójából kiderült, hogy Robit csak az mentette meg a lyncheléstől, hogy Sári a karján ült, mert a huligánok benne látták a nagy kopasz ellenséget, ilyenkor előkerül az emberiség salakja, akkor haragudtam rád, Robikám, borzasztóan tetszett a Naplód, csak keveslem, az legalább őszinte volt, mikor egy lódenkabátos hülyét a siró kislányával leráncigáltál a Körútról, zsuppsz, be a Wesselényi uccába, ahol épp nagyba lőnek, és a sarkon ég egy teherautó roncsa, ebből felismerem a mi Robinkat, cseberből vederbe, aszondod, a kis csavargó Gabi kiszökött a pincéből, pont mikor legjobban pattogtak a flaszteron, meg a házfalon a srapnelek, mint a jégeső, és szilánkokra törtek az összes ablakok a légnyomástól vagy a gépfegyvertűztől, és egy Soviet katona a királyi vár falán mászva föl s alá fehér zászlóval adott jelet a Citadellára az ágyúnak, ami egyfolytába lőtte a királyi várat, no, ez nagyon érdekes volt, Gabi biztosan azt hitte, ez is valami harci játék, gondolom, a szived megállt, mikor a vice házmesterné elkapta, és hozták lefele a Pincébe, ahol összebújva szorongtak a gyermekek meg az asszonyok, most legalább már te is tudod, milyen az Ostrom, amit átéltek a többiek 44-be, ennyi hasznod neked is lehet, nem igaz?

Sajnos nagyon kevés igaz kommunista szaladgál a világon, mi jól tudjuk, hogy nincs más út, csak a socialismus megőrzése és tovább épitése, de viszont nagyon jó volna a crisisek elkerülésével kutatni az utat, és nem hazudozni éjjel-nappal, hogy az életszinvonal emelkedik, mikor ez szembeötlő hazugság: mikor lessz már az nálatok, hogy a dolgozó nők is vásárolhatnak, amikor hazajönnek a munkából, talán ez a socialismus? hogy ti ne szerezhessetek szappant, mert este hatkor bezár a bazár, de ha nyitva van, akkor üres a polc, s csak a maszeknál lehet méreg drágán kapni valamit, ami félig se jó, és kislányom, egy külön anyai kérésem van hozzád, amibe Robi nekem bizonyára segitségemre lessz: tartsál meg magadnak pár tábla csokoládét, amit csak te tudsz, hol van, a nagyanyáim, az anyám és én jómagam is, soha nem jöttem zavarba, mert mindig volt vastartalék, te, aki sosem reggelizel, és sokszor az éhségtől ájuldozol, legyen valami édes, ami élvezetet okoz, nálatok olyan hideg van, ez ott soká eláll, Robi, te pedig ne túlozz a sardiniával, nem kell koplalnod, vásárolj a Közértbe, ha van pénzed, bár a feleséged bizonyára takarékoskodna, hogy a fekvőhelyek a lakásotokba ne olyan proli formában legyenek kivitelezve, hogy ő is meg a gyerekek is, ne rongyokon feküdjenek, hanem ágyon, nagy Á-val, ott csak a gyomron spórolhattok, attól hogy olvastad egy házfalon gyermek irással, hogy Itzik Itzik kis Itzik nem visszük Auschwitzig, mintha a méne tekelt láttad volna, ez még nem jelenti azt, hogy az egész magyar nép antisemita, egy felirat alapján nem szabad generalizálni, az nagyon rossz, ha már annyira féltetek a nyilasoktól, hogy mindig egy nagy fazék víz forrt a sparhelton, hogy leöntsétek a lépcsőházba, ha jönnének értetek elvinni, a félelem és szomorúság egész átjárta a szivemet, mikor ezt olvastam, és hogy mire gondolt az én kicsi lányom, mikor a gőzölgő vizre nézett, és hogy lett-e volna Kraft hozzá, idejébe lekapni, és egy másik emberre önteni, Apus nektek nem mesélte, mert ölég szomorú volt, 55-be, a Vigszinházba, a József Attila 50. évfordulóján megkérdezte tőle egy igen kedves bajuszos bácsi, miután váltottak pár jó szót, hogy honnan is való, azt hitte Apusról, hallván izes magyar beszédét, hogy valami szabolcsi tanitó, s mikor mondta, Israelből, se szó, se beszéd, elült onnat, de Apus mégse von azért le rossz következtetést ebből az egész magyar népre, pedig nem akárki volt, Veres Péter bácsi volt az, aki odébb ült, üres maradt Papi mellett a hely aztán, fájt neki, mint egy kihúzott fog, de nem gondolta ettől, hogy a szinházba mindenki antisemita, és elült volna mellőle, és még csak nem is haragutt a Péter bácsira, kedvelte az irásait addig, igaz, azóta inkább nem olvassa.

Robi, hallod, ne lázadozz, hanem tartsd be az utasitásokat, maul halten und weiter dienen, felőlem romoljon meg a narancs, de illetéktelen kezekbe ne jusson, és ha küldesz Ben Gurionnak tajtékpipát a spórolt pénzedbül, akkor tudd, hogy az ipse nem dohányos, de akkor már add meg a módját, küldj a Golda Meirnek is, vagy neki majd küld a Gromiko egy szép dresst a hétfátyol tánchoz, elég a tréfából, csak hogy lásd, nekünk se fenékig tejföl, minket naponta megállitanak az utcán, és kérdezik: jönnek-e a lányodék? mire Apus: kérdezd meg tőlük, megadjam a lányom cimét? mire a nő, mert többnyire a nők ilyen pimaszak: na igen, de ti nem akarjátok, hogy jöjjenek? mire Apus: dehogynem akarjuk, mire a nő: és nem volna jobb együtt lenni az egész családnak? mire Apus: bizony, bizony, ez volna életem egyetlen öröme, de hát ők felnőtt emberek, saját akaratuk van, mire a nő: igen? mire Apus: és én sajnos nem dönthetek helyettük, Apus nem hiába olvasott annyi Talmudot, én már kacagnék, ha nem sirni volna kedvem, mire a nő nekidurálja magát: valljátok be őszintén, ennek politikai okai vannak? mire Apus: mi nem keverjük a családi dolgokba a politkát, mire a nő: de akkor is érthetetlen, mire Apus: ha politika lenne benne, azon sem lenne semmi szégyelleni való, mire a nő: szóval mégis politika! mire Apus: a politikától eltekintve, mire a nő: ne tekintsünk el a politikától, mire Apus: boldogan, de nem hiszem, hogy jogom van beleavatkozni egy 4 gyermekes, fölnőtt házaspár életébe, mire a nő: ugye csak viccelsz? mire Apus: én ilyen dolgokkal nem szoktam viccelni, mire a nő: de valld be őszintén, nem lenne sokkal jobb annak a 4 srácnak itt? Apus: bizonyára sok minden jobb lenne, de lehet, hogy lenne olyasmi is, ami rosszabb lenne, mire a nő: nem lenne jobb nekik, ha a szabad világban élhetnének? Apus igy válaszol: tudjátok, én nem vagyok a pátriarchátus feltámasztásának hive, ahol a szülő parancsolhat édes gyermekének, és még ha úgy is gondolnám, hogy jobb lenne nekik, akkor se mondanám, és a hangja szomorú, szomorú, acúv, mint egy bánatos ló, mire a nő: akkor viszont nagy felelősséget veszel a nyakadba, mire Apus: sohasem menekültem a felelősség elől, mire ők látják, nincs mit tenni, fagyosan távoznak, rosszalló pillantást vetve a két zsidóra, aki nem kivánja Israelbe a lányát a szocialismus szörnyű poklából, az ellenkező oldalon meg ott vannak az orthodox párttagok, akik valóságos ellenségnek néznek, ha nem azt mesélem nekik, hogy ti és a magyar munkások általában tejbe-vajba fürdötök, s meg vannak sértődve, ha az igazat mondom, hogy tudniillik mindkét házastársnak dolgoznia kell, ha egyáltalán a viz fölött akarja tartani a fejét, és a mi IKKA csomagjaink nélkül a gyerekeik is rongyba járnának.

Apus is, én is bőgtünk mikor a te gyönyörű héber leveledet olvastuk, milyen okos vagy, és milyen szépen tudtad kifejezni, amit akartál mondani, hogy mi a te dolgod ezen a világon, és miért vagy ott, ahol élned, halnod kell, és erre még a Dmitri se tudott mit mondani, csak azt, hogy szép, de nagyon szomorú, na persze volt annyi eszem, és a forró vizet nem meséltem el neki, Hanna már hetekkel ezelőtt irt neked egy hivó, könyörgő, imádkozó levelet, de Dmitri nem engedte elküldeni, azt hiszem a levél egy kicsit soviniszta hangú volt, sajnos Hanna kezd megváltozni, és persze semmi esetre se tudja úgy felfogni, hogy te meg ő már nem lehettek az életben együtt hosszú időre, mostanában nagyon rosszul birjuk Pestet fogni, de néha az időjárás jelentést élesitjük, köd és eső van, locspocs, és te nem irod, fütenek-e már rendessen a házba nálatok, működik-e a pincebeli kazán, vagy megint lerobbant, képzeld, itt egy hét előtt Jerusalemba rendkivüli esemény történt, 2 napig esett a hó, és meg is maradt, és általában nagyon hideg tél van, felfordult a világ, már majdnem elutaztam havat nézni Rutival, de szerencsére nem ment a vonat a hó miatt, igy nagy örömömre itthon maradtunk.

Apus szegény kinlódik, ha petróleummal fűtünk, zavarja a légzésbe, hideg van a szobába, és nem szabad sok villanyt használni, a fene egye meg az imperialistákat, nekik a Suez csatorna köllött, és most nincs villany, petróleum, benzin, pedig nekünk minden szomszédunknál dögivel van zift, már t. i. az arab szomszédainknál, ők persze fityiszt mutatnak nekünk, a boykott az egyetlen, ami az eszükbe jut, jött egy könyv az amerikai baloldalról, the left, that has left, mondja Apus, a titkos Khruschev beszéd óta a feje tetejére állt a világ, úgy látszik, az irók nem birnak hallgatni, pedig sokszor jobb volna, ha befognák a pofájukat, most jövök rá, hogy igazából milyen jó közkatonának lenni, még hozzá veteránnak, aki már nyugalomba vonult; másnap folytatom: azonnal válaszolj: mi van az alergia kezeléssel? rossz arra gondolni, hogy lázas betegen jársz dolgozni, Sára meg nyilván a nyakadon lóg, az a mihaszna, oly szépek vagytok a tavalyi képen a kőkerités mellett, az udvaron, a hatalmas vörös hajloboncával mélyen alszik, kis veritékcseppek az orra alatt, olvastam, hogy az ellentengernagy feldobta a talpát valahol Portugáliába, rettentő sok bűn terheli a lelkét, persze egy Salazar nyújtott neki baráti kezet, az angolok meg az amerikaiak elnézik egy war criminal kényelmes öregkorát, köztudottan az amerikaiak bujtatják a legtöbb nácit, s közbe verik a mellüket, hogy fölszabaditották a fél világot, a CIA elszöktetett Németországból Dél-Amerikába, akit tudott, mint Mengelét, az agyalágyult Horthy még csak nem is a leggonoszabb volt közülük, bár fájó, hogy hintaszékben tölthette vénkorát, egy matrózblúzban, mint aki jól végezte dolgát, az arany vállbojtos dög, a cattarói hentes és mészáros.

Sajog a szivem, ha arról hallok, hogy nálatok még mindig banditák veszélyeztetik a szocializmus épitését, röplapokat szórnak, avval, hogy majd újra kezdik, és hogy még mindig nem lehet kenyeret vagy citromot kapni, és tejporból kell csinálni tejet, és hogy telve vannak a gyüjtőtáborok, nem tudnak észre térni? és szivszorongva nézem a mi itteni előre haladásunkat, a háborúra úszitó törpéket, Ben Gurion nem sokáig birta a háttérbe, ő volt önmaga szürke eminenciása, és a sovinizmus zablátlan tombolását, és a nyelv torzulásait, a rabbik előretörését az oktatásba, a háborún meggazdagodó vészmadarakat, ha másként beszélsz, mint ők, már áruló vagy, pedig mi azon dolgozunk, hogy a hallgatás bástyája ne épülhessen föl újra a bűnök védelmében, és tudom, hogy Khruschev elvtárs bölcs vezetésével a Rákosi-éra rémségei és gonoszságai soha többé vissza nem térnek, a német hadifoglyokat hazaengedték egy szálig, milyen remek foglalatosság, hogy a két kis Muksi, Viki meg Matyi segitett parkettot vixelni, csillog-villog, úgy-e? drága kislányom, milyen szomorú tudni, hogy te olyan rettenetes fáradt vagy, mivel segithetnénk neked? vixelni biztos nem tudnék, még csak tegnap este irtam le az előbbi mondatokat, és olyan szörnyű üresnek és hiába valónak éreztem, hogy inkább ágyba bújtam, a szivem úgyis rendetlenkedett, gondoltam, reggel minden szebb és reményteljesebb.

Apus minden hónapban elhatározza, hogy új regime-t kezd, ez absurd, mert ha reggel 5kor felkel, 6kor már dolgozik, most képzelhetitek, hogy akkor este 7-8kor már köhögni sincs ereje, nem hogy olyankor kezdjen alkotni váratlanul, Mann megeszi ezt az embert testestől-lelkestől, és még hozzá ráadásul a sok agmát nefes, lelki seb és kin attól, ami a világba történik, főleg Israelbe, s hogy az E.N.Sz.be nem veszik be a magyar delegátust, igazán nem tudom, mit okvetlenkednek, mikor a tiltott határátlépők most mind hazatérhetnek, nyilván túl vannak már az első rémületen, akik Bécsig futottak, mert bedőltek a nyugati propagandának, most hátraarcot csinálnak, mert ahol lőnek, ott futnak is, igy üritették ki a mieink az arab falvakat 47-48-ba, gépfegyverrel, új asztalt vennék Apusnak, ez a mostani egy oly rozoga tákolmány, inkább vasalóasztal, ha új asztala lenne, talán új gondolatok is jönnének, arról nem beszélve, hogy mi minden elférne rajta, most egy Erika, a szótár és 100 toll és ceruza és radir, a Spinoza minden helyet elfoglal.

Ő nem enged meg magának a legcsekélyebb könnyitést sem, nincs benne az élethez szükséges egoizmus, mióta visszajöttem, múlt héten sikerült elcsábitani moziba délután, láttuk A föld sója nevű amerikai darabot, félig üres moziba, Biberman rendezte, Wilson irta, a résztvevők New-Mexikói bányászok és családjaik, valami gyönyörűen megrázó mexikói szinésznővel a főszerepben, itt összesen 1 hétig játszották, mert nem volt közönség, Amerikába nem játsszák, ezt nem nézni meg nagy veszteség, nagy sztrájk a New-Mexikói cink-bányákba, amiben a bányászfeleségek nagy szerepet játszanak, a hollywoodi Tizek irták, akiket Mccarthy feketelistára rakatott, és a mexikói szinésznőt örökre kitiltották Amerikából, nálatok a gyerekek szépen énekelnek, egész kórust lehetne szervezni, Gabi biztosan fog muzsikálni, zongoraművész lessz, tudom, hogy Robi ellenzi a nagy áldozatot, de proliéknál nincs zenetanulás sacrifice nélkül! kell egy hangszer, ha nem zongora, harmonika, ha nem harmonika, violin, ha nem violin, furulya, és ha nem furulya, akkor dob, minálunk három napja nagy vendégjárás volt, szépen fogadtuk a lánykérőket, teával és fisztukimmal, a vőlegény-jelölteket, csak az eladó lányunk volt náthás, Aliza, aki folyton hatalmasakat tüsszögött, a három férfi pedig egymást nézte, mint egy olasz comédiába, vagy Chekhovba, és nem mert megszólalni, én meg töltögettem a jeges teát a poharukba, mind arra vártak, ki megy el előbb, Alizának persze a negyedik tetszik, aki el se jött, de még még csak nem is üzent, most aztán meg lehetsz velem elégedve, mert többet tudsz az itteni újságokról, mint én az ottaniakról.

Tegnap Apus megkapta a Fehérkönyv második füzetét, rettenetes, kértem, hogy nekem ne mutassa a kirakatokat az utcán heverő felgyújtott könyvekkel, és a szétlőtt házakat, és a fán lógó hullákat, mennyire fáj a szivünk, hogy nem birunk hathatós segitséget nyújtani, de tudod, hogy az élet elég kegyetlen, és még az egyéni jobb élettől nagyon messze vagyunk, te kislányom komolyan gondolod, és csinálod a szocialismus épitését, sajnos mások nem, ezért olyan nehéz az életed, Robikám, jó, hogy soraidat humornak tekintem és nem gúnynak, igazad van, nincs szükséged használati utasitásra, kávét akkor iszol, mikor úri kedved hozza, készitem a ruháscsomagot, februárig Vámmentes, a kávé Párisból lett küldve, a csomag Argentinából, 3 hónapig is tart, mi innen nem küldhetünk, mert azt mi is importáljuk, most sikerült a kormányunknak az élet standard alapos lenyomása, hivatkozva a háborúra, persze csak a szegények és a munkások és fix fizetésűek fogják megérezni, a gazdagok nevetnek a markukba, igaz, hogy még a háború előtt volt egy flancos verseny a maszekok és a jól fizetett szakmunkásoknál, főleg a lakásokban, de már úgy berendezkedtek pár év alatt, hogy most egy kis szünetet tarthatnak, csoda, hogy ennyi ember befér ebbe a pici országba, de ha most nem jössz hozzánk, édes lányom, akkor majd Apus elmegy hozzátok, a nagy kérdés tehát lekerült a napirendről, igazán boldogok voltunk, hogy a narancs végre megérkezett, oly későn, bár a Robi elvicceli a használati utasitást, pedig mi nem azt irtuk, hogy a beretva pengét beretválásra használják, hanem bizonyos apai-anyai, vagy mondjuk igy, baráti kivánságot irtam a kávé ivásról, végre Matykó prima kis rajzait is megkaptuk, és B. levlapját a golyóstollas csomag érkezéséről, abban ezer százalékig biztos vagyok, hogy Matyi nagyon jó orvos lessz, a rajzokat eltesszük jó helyre, hogy henceghessünk, ha jön a rokonság, de a legfontosabb, lányom, hogy mindig legyen, ahogy mondják: free time at one’s own disposal without hurry, kell a léleknek egy kis lebegés, ha könynyebb lenne az életetek, és nem csak pénteken volna melegviz, mikor befűt a Lénárt bácsi a kazánba.

A nagy Golda nagy búsan bejelentette az E.N.Szbe, hogy kiüritjük az elfoglalt területeket, az amerikaiak toppantottak egyet, majd megszakad a szivünk, mikor már a Ben Gurion álmodta Nagy-Israel ott ködlött a távolban, ne haragudjatok, de déjávu-m van, a Zelket Apus szereti, és megérti, ha romantikusan lázad, de néha az igazság látszata csábitóbb, és a mélyebb összefüggések elkerülik a jogosan háborgót, Maó megirta, hogy a forradalom nem diszebéd, nem egy irásmű megalkotása, nem egy kép megrajzolása, és nem himzés; nem lehet olyan kifinomult, olyan könnyed, illedelmes, olyan gyengéd, kedves, udvarias, tartózkodó és nagylelkű, a forradalom lázadás, erőszakos cselekedet, mellyel az egyik osztály megdönti a másikat, igenám, de kérdés, hogy melyik dönt, és kinek a szolgálatába áll egy egyszerű munkásember, akit a Sovjet Unió gyülöletére tanitanak, mert a nélkülözés és az elkövetett hibák késői beismerése hamis szinben tünteti föl előtte a történelem rejtőzködő erőit, de akkor se szabad a fölháborodottak jóindulatát lebecsülni, de erélyesen kell őket figyelmeztetni, mig észre térnek, ti soha nem fogtok a szektánsok hibáiba esni, de én részemről fáradt vagyok, és képtelen minden jelszóra ugrani, néha föl se fogom, mért szavaznak a pártok úgy, ahogy szavaznak, a politika nekem egy labirint, de nem rózsás, talán ha a Békemozgalom itt újra életre kelne, talán éreznék újra valami tettvágyat, az utolsó csomagba van egy szép kis szürke zsakett, azt adjátok Tominak, igen sajnálom, hogy már nincs vámmentesség, a rég beigért Rolex Robié, a csokoládé a nőké és gyerekeké, most, hogy megint lakótok van, ki az a nő? fiatal? öreg? progressiv? reakciós? hogy kerül hozzátok?

A Suez-kanális nyitva van, Ghána is szabad, beszámolhatok arról, hogy a magyar kivándorlókat jó lakásba helyezik, és a szakemberek aránylag gyorsan kapnak munkát, csak a témáni munkásoknak nehéz a helyzetük, közöttük sajnos rengeteg a munkanélküliség, Apus beleugrott a József és testvéreibe, mint megejtett leány a kútba, azt forditja, hogy mikor mászik ki belőle, csak a jóég tudja, és drága Eliás öcsénk mit csinál? ő most fakanalakat farag, vagy ötkrajcáros gyerekjátékokat? keres-e annyit, mint azelőtt? ilyesmik érdekelnek egy ostoba sógornét, aki megúnta, hogy csak a szellemiekkel foglalkozzon, most már az anyagiakkal akar foglalkozni, hiszen mi vad materialisták vagyunk, csak azt szeretném tudni, hogy Elemér ezért végzett talán jegyző kurzust? hogy megint valami gyárba robotoljon? azt mondja, hogy a fatönk jobb, mint az emberi anyag, ezzel nem vitatkozom, de amikor itt mondom a barátaimnak, hogy te ápolónő vagy, és tudsz angolul, héberül, sőt beszéltél arabusul is, mindig dühöngenek, hogy igy bánnak nálatok az ember anyaggal, Robi használja nyelveit? mondd, mi van a Kultúr Kapcsolatok Intézetével? nem lehet valami irodalmi lapot kapni általuk? már hetek óta nem birunk titeket fogni a rádión, végül a levelet a betegsegélyzőbe fejezem be, megint valami utálatos egzéma kinoz, az Egyiptomiak is idióták, vajon mért nem szabad Israelnek használni a Suez csatornát? mikor az egéssz háború ezért volt.

Nasser nem ijed meg az árnyékától, remélem, hogy a látogatásodhoz segithetünk, nagy az úr Isten állatkertje, sokféle majom él benne, különössen, hogy Hanna a fejébe vette, hogy hozzásegit a pénzzel, majd csak lessz valahogy, könyörgöm, ne hanyagold el magad, mi van az alergiáddal, legalább rendesen kosztolj, mert ha megint teljesen kimerülsz, abból senkinek a világon haszna nem lessz, a román szobrász, akinek őrizem egy könyvbe a kivágásait, meghalt, Brancusi, Parisba, a gyönyörű tojásdad aranyfejét szerettem, és a koczka-csókot, örülök nagyon, hogy vettél fogast, remélem, Robi is szereti, és szépen felakasztja a kabátját, nem dobja valamelyik székre vagy az asztalra, a kék lenvánszon Hannától van, a lepedő tőlem, remélem, most Maszeknak adhatod kivasalni a holmikat, mindenki szidja a Maszekokat, de én örülök, hogy pótolják, amit az állam nem tud nyújtani, mert úgy látszik, az állam akár socialista, akár kapitalista, nem képes mindent csinálni, bár mindent akar kontrollálni, nagyon szeretném, ha a fekete kabátot megtartanád magadnak, ami legutóbb ért oda, biztosan jól áll, és Robi szereti, ha van mibe öltözni, még jóba vagytok a Réz házaspárral? remélem, Sára már kiheverte a bronchitissét, és ujra hagy aludni?

Begin már megint szavazást kért a kormány ellen, de vesztett, mi is kértünk, más okból, de mi is vesztettünk, az Általános Cionisták pedig azt követelték, hogy állitsák le a gázai visszavonulást, de az is vesztett, vagyis mindenki vesztett, Tomi, úgy látszik, csak teng-leng a világba, a szürke zsakettnak azért remélem, hogy örült, az a Hilda nevű nő kikésziti a saját gyerekeit a hazudozásaival, a kis Kriszta a mai napig úgy tudja, hogy mi Apussal Csehszlovákiába élünk, ez is jellemző a Hildára, a nagy konspirátorra, aki apácaként járt be a gettóba zsidót menteni, kiváncsi vagyok, mikor fogja megmondani a gyerekeinek az igazat, akik talán még azt se tudják, hogy zsidók, tudom, nem mindenki henceg az israeli rokonságával, ezt is le kell nyelni, remélem, Elemér nem szunnyadt el az Alexandrov együttes búcsú estjén, mint velem a Szent Johannán, igaz, a basszus kórus fölriaszthatta, ami tragicusabb, hogy nálunk az utcán lelőtték a gazember Kasztnert, aki talán gazember, mégis mentett zsidó életet, még ha a rokonait is, és nem bizonyosodott be, hogy hasznot hajtott volna belőle, végül nem itélték el, hanem az utcán kivégezték, a Biró kimondta a tárgyalás végén, hogy eladta a lelkét az ördögnek, hogy mondhat ilyet egy Biró?

Tökkelütött biráink vannak, kik az erkölcsi fölény mérhetetlen magasából néznek le az emberiségre, sajnos, még mindig lappanganak államunkban a zsidó terroristák, 3at letartóztattak, a Begin pedig, ahogy szokta, föl akarja oszlatni a Knessetet, és új választásokat akar, mivel kivonultunk Gázából, ami törvény szerint tilos lenne, ilyen scysophren itt a helyzet, igaza van Beginnek, de nem szabad vele egyet érteni, az igazság malmai lassan őrülnek, nagyon aranyos a kis Matyi a hatalmas sildes katonsipkában, kösz a képet! púp a papája hátán, remélem, nem lessz officér belőle, van elég anélkül is a világon, most egy darabig ti is megkóstolhattátok a kijárási tilalmat, amit itt mi oly sokszor átéltünk, végre normalizálódik nálatok a helyzet, ha csak nem tekintem a Robi értetlenkedését, hogy tegyetek-e ki mécsest az ablakba, örülök, hogy nem hallgattál rá, és kiraktad a gyertyát, jobb, mintha bevernék, de mért olyan vénséges vén az az agyonhajszolt Elemér? Apusnál vagy 10 évvel idősebbnek látszik, pedig vagy öttel fiatalabb, oly elgyötört, oly hamuszürke, s azok a mélységes ráncai a tavaszi fényben, mintha belekarcolták volna az arcába, de milyen klassz az a kis zsuffolt csoportkép a vár alatt, hála érte, szép, hogy a kedvünkért ennyien összejöttetek, és ilyen kis helyen elfértek, te lehunyod a szemed, halálos fáradtan, az Apja karján ülő Sára lobonca ragyog, a kis Gabi, úgy látom, valami igencsak barátságos Effendinek öltözött, az üstökére csapott holdsarlós fezében, mindenki valami egész másra gondol, s próbál mosolyogni, mögöttetek a szétlőtt várfal, de legalább süt a nap, káprázik a szem