könyörüljetek és irjatok!

jól tudom, milyen hajszolt életetek van még normális időben is, hát még ezekben a rettenetes hetekben, képzelem, repülnek az órák, és nincs segitséged otthon, mert minden fillér kell, és igy is édeskevés, nálunk zuhogó téli esőtől csatakos a város, ki se merek menni az utcára, oly áradata van a viharos időnek, mintha megérezné a tél, micsoda baj van veletek, sir velünk együtt, azt mondják, kiáradt a Yarkon, ilyet se láttunk még, akármilyen disznóságok és bűnök voltak, az ellenforradalom jól kihasználta a jogos diáktüntetést, a Soviet katonák mentettek meg titeket a fascismustól, külömben vér folyna még mindig Budapest uccáin, irod, a bányák nem dolgoznak teljes kapacitással, tehát nincs szén, gondolom, sejted, hogy Hanna és Dmitri, félretéve saját gondját, minden áldozatra hajlandók, csak nektek segitséget nyújthassanak, pedig nekik se könnyű a 3 gyerekkel és Dmitri rémes, haldokló anyjával a nyakukon, az egyszerű emberek undorodnak a háborútól, de nem szeretik a kommunistákat, viszont a hosszu sztrejk, mint a bumeráng, épp a munkásosztályt sujtja legjobban, sajnos tudjuk, hogy a kis bagatell csomag és pénz inkább csak arra való, hogy irántatok való szeretetünket kifejezzük, de hathatós segitséget a Népi demokráciának kell nyújtani, remélem, lassan-lassan bővebben irhattok, és persze Robi beigért Naplóját az eseményekről is nagyon várom, és kedves leányom tapasztalatát irásban, szép attól a csibész Michaeltól, hogy végre fölbukkant az árból, tudjuk, hogy nagy nemzetközi Párttanácskozás volt nálatok, bámulatos, hogy a küldött szappan rudacska ilyen jól kézre érkezett, mert mosópor az még nem kapható, még küldünk 10et, még küldünk 100at! de még jobb volna, ha nem görnyednél a kád fölé a nagymosással, olvastam a decemberi újságba Solohov türelmes, okos és szivhez szóló levelét, amiben megmagyarázza az ellenforradalmat a makacs iróitoknak, hát semmi se elég a magyar iróknak? eszük tokja, népi vagy polgári vagy kommunista egykutya? ha Robi olyan csudálatos hús levest tud főzni a mi kóser levesporunkból, akkor reménylem, ezt a mutatványt máskor is megismétli, fő, hogy kóser legyen! most már az E.N.Sz. is napirendre vette a Magyar kérdést, persze a mi számunkra egyáltalán nem az a fontos, hogy az E.N.Sz.be hogyan szavaznak, az csak a momentán érdekeket tükrözi, az E.N.Sz. voltaképp egy nagy marionett szinház, ahol az USA rángatja a madzagot, tehetnek bármit, úgy fütyülnek, ahogy táncolnak, egy szó, mint száz, leveletekből Apus is úgy látja, hogy általában helyesen itélte meg a helyzetet és a Sovjet csapatok szerepét, amelyről szenvedélyes viták folynak az egész világon, de tudni kell azt is, és ezt külön kéri Apus, hogy húzzam alá, hogy mindkét oldalon igen sok a goodwill és a jóakaratú tiszta ember, de sajnos a tiszta jellem és a tiszta látás nem azonosak mindig.

Közbe az irredenta Németország is, egy népszavazásnak hála, dagadtabb lett Saar-tartománnyal, ehhez nem köll kommentár, mi meg majd kivonulunk a Szinájból, amit a mi degenerálisaink tavaly, ok nélkül, ostobán elfoglaltak, tudod, hogy minden erőszak ellensége vagyok, és minden önkény ellensége is, de a provokáció, ahogy a bikát a viadalon szurkálják, kihozza az emberből a vadállatot, ebbe a kacifántos helyzetbe nem könnyű senkinek megőrizni a nyugalmát, habár a Békét mindig lehet választani, boldogan mentünk a Sackgasséba, amelyikbe a franciák és angolok szoritottak minket, ők Israelt cinikussan most arra használják, hogy sakkban tartsák vele az ébredő arab demokráciákat, fő, hogy már vége van! hány család sóhajtott fel megkönnyebbülten, mikor bemondta a rádió, hogy hazajönnek a férfiak, Sharm el Sejkből is kivonulunk, de Gázából is: ki akar ülni pőre hátsóval cactuson? most megmutattuk, mire vagyunk képesek, a ministerelnök már megint nagy-Israelről és 3. királyságról ábrándozott, de tudja, hogy az puszta illusió, ahova nálunk nézel, csak úgy nyüzsög a sok Hóditó Vilmos, tolonganak a miniatür Napoleonok, kakasok a szemétdombon, ahhoz, hogy minálunk politikus légy, előbb katonának kell lenned, hogy elhiggyék a programodat, ahhoz be kell ülnöd egy tankba, hogy szónok lehess, ahhoz ölnöd kell, már a hadseregbe indul a brainwash az ifjúságnak, faragják módszeresen a kockafejeket, tölcsérrel töltik bele a nacionalizmust: az arab nem ember: állat, terrorista, büdös, gyáva stb., ha meghallják a szót, már mint a Pawlow kutyája, nyáladzanak, Apus szerint Suez még sok gondot fog okozni, ha a nagyhatalmak nem tudnak egymással megegyezni, az amerikaiak pókeroznak, nem adnak pénzt az Assuan gátra, holott megigérték, aztán visszafüttyentik az angol és francia vérebeket, akiket ők uszitottak, a csukamájolajból sosem elég, az rendbe tartja a gyerekeket, úgy látszik, ezt a Nassert nem olyan fából faragták, hogy egykönynyen beadja a derekát, persze a mi szomszédságunkba mindig nagy a politikusok szája, őkelmék egy kissé Háry Jánosok, ágyugolyón röpülnek a jövő felé, Khruschevnek és a Soviet elvtársaknak még lessz dolga, hogy a nemzetközi osztályharc kérdését helyessen felfogják, Béke harcot ilyen puskaporos hordó szónoklatokkal nem lehet vivni, csengő bongó frázisba nálunk sincs hiány, amott a Korán, minálunk a Talmud, ahelyett, hogy forgatnák a Das Kapitalt, nagyon örülünk, ha Robi kabátja meleg lessz, és nem csúnya, sajnos az ő méretei igazán grandiózok, és egyre grandiózabbak, úgyhogy lehetetlen még gondolni is valamit szerezni neki, a 20 Gilette reméljük sokáig kitart, tudom, a leninizmuson kivül a borotválkozás az egyetlen, amibe Robi megbizható, tudja, hogy a nők a sima, illatos csecsemő képű férfiakat kedvelik, bármit is mondjanak arról, hogy egy igazi férfi borostás, és veriték és bagó és pálinkaszagú, és a torkuknál ragadja meg a nőket, nem hiába őrzi diszhelyen a lepattogzott zománcu sárga bádogpoharat, amit még a Brittektől kapott, olyan szentségként, hogy még ma is abba veri föl a borotva habot a borotva pamaccsal, pedig más már kidobná.

A 2 kis cipő Gabinak, és a kisnadrág repülőn megy, igy is esztelenül soká tart, Hanna sokat loholt érte az Ibn Gvirolon és az Allenbyn, már másnap feladtam volna, remélem, ezek a holmik tovább kitartanak, mint a korábbiak, de a küldést is megkell szervezni, bizonyos helyeken nyomást gyakorolni stb., de amint már irtam, elég ziftek vagyunk mind a ketten, Apus meg én, vagy ahogy Robi mondaná, testileg ramaty állapotba, to tell the truth, a magunkénál sokkal inkább a ti életetek érdekel, azt se a Kossuth, se a BBC nem adja le, az imperialisták nem elégednek meg azzal, hogy vérontásra uszitottak Magyarországon, olyan terrible and horrible képet fest rólatok a sajtó nap mint nap, hogy a világ csak szörnyülködik, azt mondod, Robikám, hogy a Port Saidi bombázás sokkal nagyobb pusztitást végzett, emberéletbe és épületbe is? Budapest lángokban! ezt kiabálta az összes adó, pedig az sokkal nagyobb dúlás volt, ahogy az ellenforradalom kiforditotta magukból az embereket, és megmutatta sokáig leplezett aljasságaikat és gyöngeségeiket, ez volt az igazi próbatét, a nacionalismus kimutatta a foga fehérét, még az ún. művelt osztályok köreiben is kihozta az emberekből a rejtett aljasságot, ha egyszer magával ragadott valakit, irod, drága Robi, nem maradt hely a fejében semmi másnak, ezért nincs normális párbeszéd, ez már tömeghystéria.

Minálunk az emberek attól félnek, hogy a tengerbe dobják őket, ezért azt kivánják, hogy minél több arabot gyilkoljon meg minél több zsidó, az iróitok a huligánok kegyét keresték, és a lincselő tömeg dicséretét zengték, persze ezek a kaméleonok nem tudják, hogy a huligánok lesznek az elsők, akik leköpik őket, mert meg tudják külömböztetni az osztályárulókat az igazi szabadság harcosoktól, voltak, akik mostanáig még álmukban is tudtak bármire köpni egy Marx idézetet, most ugyan ilyen napra készek a burzsoá nacionalismusban, magyarázat talán van minderre, de mentség, az nincs, irod, ha magyarázat van, drága Robi, akkor talán mentség is akad, de hála az Aurora cirkáló unokáinak, akiknek apáik a világháborúban harcoltak értünk, hála nekik, hogy életben vagytok, azt már tudjuk, hogy melyik boltok milyen időbe tartanak nyitva, de a betört ablakot megjavitották-e, és a 4 Muksi torka fáj-e, irod, hogy ez egy összkomfortos ellenforradalom volt, micsoda tragikomédia, ami most nincs: villany, viz, gáz, élelem, fűtés, a sztrejkolóknak fizetés, az mind volt végig, és hiába tudjuk, hogy melyik villamos milyen menetrend szerint jár, egyelőre nem tervezem, hogy felszállok a 6-osra vagy 18-asra, pedig milyen boldogan tenném, fújná hajam a szél, látok egy füves zöld domboldalt, piros pipaccsal, fehér kutyatejjel, most nálatok rideg, hideg idők járnak, kérlek föltétlenül és azonnal irj Londonba Rogerséknak, ha a csomagjuk megjön.

A huncut Michael, a szerelmed, úgy látszik mostanig Csipkerózsika álmát aludta, szép tőle, hogy 13 év után újra jelentkezett, jobb későn, mint soha, a tejszőke herceg, nekem már Lotti megirta, hogy a Rogersék nemsoká mennek hozzátok látogatóba, mondtam Apusnak, jobb lenne, ha Michael nem sietne olyan nagyon, elvégre 2 gyereke van, a helyzet se igazán alkalmas, persze csak viccöltem, de Apus haragszik, ha csintalan gondolataim vannak, elvégre egy igazi kommunista az nem foglalkozik szerelmi ügyekkel, én nem szeretem a savanyu vendeleket, Michaellel szépek voltatok, eczetet rá, Michael komoly fiú, sajnos az Anyukáját kérdezte meg, hogy feleségül vegyen-e, mire az Anyukája azt mondta, hogy van elég szabad lány Angliába, és ott nősüljön, már nagyba organizálom a legközelebbi ruhás csomagot, de most már várunk addig, amig jön értesités, hogy valami megérkezett, habár a Posta az egyetlen internacionális szervezet, amiben eddig nem csalódtam, teljessen politikamentes, remélem, most se csalódok benne, ez a nő, akit Manyinak hivnak, Löffler Manyi, akitől a szennyes ládátok van, most egy Lenin körúti bútor szövetkezetben elárusitó, sajnos a munkahelye számát és telefonját nem tudom, kesztyű, gyapjuharisnya, fekete kabát van nála, oda kell menni érte, meghalt az a jóképű Humphrey Bogart, tudod, aki a partnerod volt a Casablancában, gondolom, ma is emlegeti a gyertyafényes csókotokat, ha Robi csak félig olyan elegáns lenne mint a Bogart volt, és félig olyan slank, ezt mondd meg neki, akkor csókolózhatna az ő Ingrid Bergmanjával gyertyafénynél, egy évbe születtünk, most elaludt örökre, sokat piált, én meg egy csöpp whiskyt se ittam életembe, én nem iszok, nem dohányzok, és magyar nemesnő se vagyok, meg a Bogart brillantinos frizujától se voltam a plafonon, az mégis egy film volt, amit szivessen néztem, pedig Hollywood a javából, mégse super Kitsch, szerelmes és szomorú, mikor azt mondod Bogartnak, hogy csak őt szereted, föllép benne Szőke Szakáll, akit paprikás szalonnázni látott a 16 éves Robi az Oktogonon, az Abbáziába, a teraszon, a szalonnát friss fehérkenyérrel ette, csipős paprikával, legjobb a világon a pesti fehér kenyér, tanusithatom, ha az ember idejébe sorbaállt friss kenyérér, mire hazaér a boltból, megeszi, kezdve a ropogós héján, sajnos Tel Avivba nem tudnak kenyeret sütni, ez van, ezt köll szeretni, és az a menekülő házaspár az angolleckével, What watch? Ten watch. Such much?

Borzasztó örültem Robi lendületesen boldog levelének, bár ebből megértettem, hogy nem jöttök, Hanna kezdte már rágni a füleimet, és engem már meg is győzött, de megértem, hogy Robi nem akar megint idegenbe szakadni, ti már nem azok az ágról szakadt jöttmentek vagytok, akik 10 éve kiszálltatok a vonatból a Nyugati pályaudvaron, többé már nem kell udvariasan végig hallgatnotok a szomszédság meséit az Ostromról, október titeket is valódi állam polgárokká avatott, hiszen ti pontosan tudjátok, mi miért történt, ki kezdte, hogy harcolt az ellenség, és ki mentette meg a Népi demokráciát és a Békét, amely 45 óta a legnagyobb veszélyben most forgott, a gyöngék, gyávák, a zavart fejűek az ellenség oldalára álltak, és a bukás után Nyugatra futottak, a fascista emigránsok köreihez csapódtak, az antisemitákhoz, a söpredékhez, most kisebb a Párt, de legalább tudjátok, ki az igazi kommunista, és ki volt csak párttag, és a kis Muksik, a kis hazafiak is szembe szállnak a nacionalizmussal és sovinizmussal, ők titeket elszakithatatlan lánccal fűznek oly nehezen elnyert hazátokhoz, Robi igazi irásművész, Hanna se tudott erre mit mondani, mikor fölolvastam neki a levelet.

A Casablancát sajnos minálunk ritkán adják, nem is azért a linkóczi Bogartért fáj a szivem, hanem biztos hallottad te is, a tüzes italiano, az aranyos Arturo is halott, aki egykor a hangokkal életet hozott ebbe a sivatagba, ebbe a gyönyörű sivatagba, mert olyan ez a sivatag, hogy vagy belegebedsz, vagy beleszeretsz, a minap sétálni vittek Herzliyába, ahol 3 napot voltam, ne üljek folyton otthon, mert még a legnagyobb szeretetben is megesszük egymást Apussal, a szeretet kannibáljai vagyunk, öcsém, Juda elvitt unokanézőbe, mondtam neki, álljon meg, valami lila virág volt az út mentén, ahogy kiszállok, látom, egyre több, sok pici lila virág, kúszott elő a semmiből, a vörös kövekből, a vörös, sárga és szürke kövekből, ezer és ezer, a sziklába vert gyökeret, mi is a sziklákba vertünk itt gyökeret, nagy fájdalmak és gyönyörűségek közepette, emlékszel, mily grandiózus volt a drága Toscanini, akinek mindig a szemébe hullt a haja, és magát pofozta, ha valami nem sikerült, a Beethoven-simfoniákkal, mindig jött, fityiszt mutatott a Mussolininak, ennyi jó zsidó muzsikust sehol a világon amúgyse találhatott egy rakáson, mint minálunk, egész Európából ide jöttek a legjobbak, tudta, hogy ha még egyszer az életbe hallani akarja Beethovent, muszáj Palestinába mennie, sokszor gondolok rá, hogy futottál mezitláb hallgatni őt, lélekszakadva, de most cipőt kivánok a te lábadra, kevesebb lélekszakadást, koncert helyett teli hasat, meleg lakást, amikor tavaly megérkeztem és láttam, hogy három üveg félig beszáradt mustár áll a polcon a spejzban, az egyik legalul, a másik föntebb, a harmadik legfölül, meg egy kinyithatatlan halkonzerv és nyolc szem ráncos, csirázó krumpli a földön, majd elájultam, azt kivánom, hogy ne kelljen lélekszakadva rohannod sehová, se Pesthidegkútra, se a Tiszti Házba, se a világ túloldalára, és ne kelljen félned a holnaptól.

Ha tudnád, hogy nekem itt milyen frontál attakokat kell elszenvedni miattatok, főleg Hannától és az Anyámtól, hogy miért nem vagytok már itt? és hogy mért nem küldjük már az útiköltséget? és hogy mire vártok? hát tehetek én ez irányban valamit is? mintha 4 pici gyerekkel csak úgy föl lehetne kerekedni a világ túlsó feléről, és országot cserélni, jákiráti, jákiráti, mi lessz az alergiáddal? most még tél van, és jó, de nyárra is gondolni kell, a Robikád, remélem, beleveti magát a sűrüjébe, ott most szükség van minden szilárd kommunistára, és megálltok a 4 gyereknél, mert ha nálatok baj van, akkor azonnal jön a next one, mondd meg Robinak, hogy igyekszünk küldeni a bélhez tollat, de a béllel is lehet irni, tollat viszont nehéz szerezni.

Apus azt mondja, neki két hazája van, az egyik itt, a másik ott, mind a kettő marcangolja a szivét! tegnap este elfogott egy hirt, hogy az irók túlmentek minden lehető határon, és egy kormánybiztost neveztek ki az iró szövetség ráncbaszedésére, ögye meg üket a fészkes fene! mármint az ellenforradalmárokat, kell a kemény szó, mint ahogy az ember a viháncoló gyerekét ágyba zavarja, már maguk se tudják, miket beszélnek, hova csatlakoznak, Robi még mindig a pletykafészek palotába dolgozik? Déryről mesélte Sz.né, hogy az ellenforradalmár irók feje, ez teljessen érthetetlen, mert vagy sose volt kommunista, vagy megőrült és fascista lett, igaz, amikor volt a vita a regényéről, amit aztán sose fejezett be, mert ha befejezi, akkor kiderül, hogy mit gondol valójába, akkor már látható volt, hogy nem minden stimmel nála a fejébe, vagy pedig nagyon megszerette a pénzt, az egy szerencsejátékos, egy bolond százat csinál, fejtől büdösödik a hal, nem kivánok rosszat senki emberfiának, de a világhelyzetet kell nézni, Apus mondja, ő sokkal tolerantabb mint én, hogy az iróknak meg kell hagyni, hogy szabadon gondolkozzanak, lám, itt mi is milyen elvetemült ördögnek és Moskva-bérencnek számitunk, csak mert az elűzöttekért is harcolunk, és a lerombolt falvak, börtönbe zárt emberek, elkergetett anyák fájnak a szivemnek, és mert mi el tudnánk képzelni egy országot, ahol a két nép együtt él, és támogatjuk a Soviet uniót, és nem cseréltünk világnézetet pusztán divatból, azt hiszem, nincs rosszabb egy kitért csuhásnál, de aki kétszer tér ki, az már nem normális vagy annál is rosszabb, aki meg 3szor, az teljessen elzüllött, utána nem nagyon tud egy mondatot böcsülettel végigirni, mert előbb elveszti a fonalat.

Az ember szive sose téved, csak a szerelembe, mikor gazemberekbe szeretünk bele, mint én abba a románba, abba a hochstaplerba, a marosvásárhelyi ügyvédbe, mikor végigcsalinkáztam miatta Európát, és hagytam a családomat a fenébe, azóta is azt bánom, hogy nem löktem be a Ferencz Jóska hidról a Dunába, inkább csókolóztam vele, és az is jó volt, drágáim, hol vannak a Muksik napközbe? minden működik, mint azelőtt? buszok, boltok, bölcsöde, bank? jákiráti, kicsi lányom, egyél sok csokoládét, Chalvát, Robi egyen húst, de ne olyat ami hizlalja, a Ness kávét én kértem számodra, az Argentinából jön, bejárja a fél világot Dél-Amerikából, Robi majd iszik szimplát, ha tudnád, Apus milyen kacéran szenved, rámnéz, halkan szól: most veszem észre, mitől könnyezik a szemem, kis csönd: a petróleumkályha füstjétől, ebbe ő nagy mester, az ilyen finom lelki rezzenésekbe, pedig ő igazán szenved, hisz ismered, mikor a lágereket megtudtuk, évekig nem evett húst, pedig a tüdejére az létfontos lett volna, én sajnos nem tudok ilyen bonyolultan aggódni, én nem szégyenlem, hogy rögtön totál pánikba estem, mikor hallottam, hogy sztrájkok vannak nálatok, úgy látszik, még a munkásosztály fejét el lehet hazugságokkal bolonditani, nagy-budapesti vagy kisbudapesti Tanács, lényeg, hogy akkor sztrejkolnak, mikor nem kéne, ilyen az összkomfortos ellenforradalom, az Eisenhowerék most már nyiltan kimondják, hogy nem az igazság a céljuk, hanem egy: to deter Communist aggression in the Middle East, nekik mi csak felvonulási terület vagyunk, egy élő sakktábla, living chess board, amin tologatják a sakkfigurákat, lehet lőni, lehet bombázni, lehet experimentálni, és ugyan ki itt a communist agressor?

Pár órával azután, hogy bedobtam a levelet Pestre, megérkeztek dec. 30-án irott soraid, drága leányom, ez a levél sok mindenre feleletet adott, most már értjük az Irószövetség szavazását, és ebből látom, hogy a tegnapi levelemben irott kérdések is feleslegesek voltak, sajnos a ti elhatározásotok, hogy épiteni akarjátok a Pártot és a szocializmust, körül belül tudott volt nekünk, mert aki el akart onnan szökni, annak volt lehetősége, a sajnos kifejezést most mint Anya használtam, mert ki ne szeretné gyermekeit és unokáit maga körül látni? de én nagyon ellene vagyok az ide-oda vándorlásnak, és ha 47ben meglett volna az az eszem, ami most van, akkor minden erőmmel lebeszéltelek volna, hogy elmenj, mert véleményem szerint az ember mindenütt lehet igaz ember! az élet olyan rövid, és ha egy része vándorlással telik el, még rövidebb, ez különössen egy Anyát zavar, akinek annyi erő, türelem és nyugalom kell a gyerekei fölneveléséhez, hiszen egy Anya is ember, akinek saját emberi lelki világa van, aki még maga is akar csemeték nélkül egy könyvet olvasni, egy napfelkeltét egyedül élvezni vagy a Duna-parton a habokat bámulni, sajnos egy Anyának ezek az élvezetek, már mint a saját magával való foglalkozás, habár csak órákra is, nagyon későn adatik meg, az ember nem munka robot és nem is párttag csak kizárólag! but as the song goes: Que sera, sera, ahogy lessz, úgy lessz.

Itt is látjuk a volt elvtársakon, akik átmennek az utca túloldalára, mert még köszönni is szégyellnek nekünk, nem értik a Soviet Unio melletti kitartásunkat, talán azt hiszik, zsoldért tesszük, sajnos, hogy a Népi demokráciába is egyesek, akik a hatalom közelébe kerültek, nem az emberek, hanem saját hasznukat lesték, fontos, hogy az ezredes úr mégis segitett, és nem a kivégzőosztagot vezényelte, és most is fog segiteni, ha már kinevezték attasénak Bukarestbe, az ilyen kicsúszott mondat nem oszt és nem szoroz, vannak korok, amikor valaki úgy fejezi ki bizalmatlanságát, hogy én vezénylem majd a kivégző osztagot, és ezzel csak azt akarja mondani, hogy morzsás a bajuszod, egy fehérnemű varrótól mindenesetre nagy előrelépés, hogy nem a szabászatról, hanem a kivégző osztagról cserél eszmét, bár az is meglehet, hogy a fehérnemű varrókból lesznek a legjobb kivégzők, minálunk a fejekben meglehetősen nagy a zavar Magyarországot illetőleg, ha hiszed, ha nem, még Hanna is elvesztette a fejét jócskán, ő két kezével vagy láncra fűzve vonszolna titeket ide, és olyan szemrehányásokat zúdit rám, mintha én tehetnék mindenről, ami nekem nagyon fáj, de már leszoktam a vitatkozásról, ha politikáról van szó, Dmitri a legnehezebb időben katona volt, és olyan területen harcolt, ahol bármikor agyonlőhették volna, és jöttek a hirek a halottakról és sebesültekről, és Hannának túl nagy volt a két nagy lelki krizis egyszerre.

Most kaptunk néhány New Guardiant Londonból, ebből tisztán látjuk, hogy miféle pusztitást csinált a magyarországi felfordulás a legjobb fejekbe is, de most a kommunista pártok mindenütt bűnhődnek régi vétkeikért, sorba dezertálnak a kitűnő koponyák, a gyávákkal és haszonlesőkkel együtt, sajnos mi isszuk meg a fekete levest, Apus úgy mondja: én is bűnös vagyok, most bűnhődök én: amit főztem, eszem, mi nem lépünk ki, úgy látszik, ez a Sorsunk, hogy mások bűneiért is szenvedünk, de nem fogunk vezényeli semmiféle kivégzőosztagot, és ha itt lerombolnak vagy kijárási tilalom alá tesznek egy egész arab falut, vagy agyonvernek valakit, az ugyanúgy fáj, a Rolex-toll menni fog a legközelebbi csomagban, vagy ha nem Rolex, akkor valami olyan, amibe jók lesznek a belek, Robi ne izguljon, amúgy is az irógépet püföli tiz ujjal, oly sebesen nem láttam még senkit gépelni, mint a Robit, vakon, drága Robi, talán már te is rájöttél közben, hogy ideiglenesen lehet a töltelékkel is irni, persze aki sokat használja a tollát, annak a vékony rúd fárasztó, akinek gyorsan pörög az agya, talán visszafoghatná kicsit a lovát, ahogy Arany irta, arany szavak, Apus, valahányszor sürgetem, mindig ezt szavalja, mert oly lassú és oly alapos, hogy én ezt a német alaposságot már inkább héber slamposságnak, vagyis self-destructionnak érzem, mintha szándékosan ásná a földbe nyakig saját magát, egy hangyaboly közepébe, hogy ne készüljön el soha, mert rendszeressen nem olyant ir, ami igazán érdekli, hanem folyton mások szekerét tolja, de ilyenkor ő fölemeli a mutatóujját, és rázendit, hogy pongyola járású lovadat fékezd meg erőssen, és indul vissza az iró asztalához, kihúzott derékkal, mint egy ifjú titán, és én megadom neki, lépni tanul büszkén, tánchoz emelve nyakát, nincs ennél szebb nyelv a szivemnek, bevallom, azért nekem Arany sokszor unalmas, kivévén a Walesi bárdokat, a narancsot fogyasszátok egészséggel, Hanna ajándéka, Matyi egyet se habozzon, hogy nem szabad kérni narancsot, ne neveld a gyerekekbe az önfeláldozást, ami Apádnál is néha oly terhes, mikor önpusztitássá változik, aztán hozhatom vissza romjaiból, mert ő nem eszik húst, hogy együtt szenvedjen a szenvedőkkel, miáltal csak a szenvedők számát szaporitja.

Ami a gépelést illeti, Robi, már se te, se én nem fogunk megváltozni, és fantasztikus, hogy ilyen rövid idő alatt 250 oldalt kontrollszerkesztettél, 35 oldalt forditottál, 200 oldalt lektoráltál és first class cikket irtál a Suezről, aminek olyan sikere volt, hogy rögtön még egyet kértek, tudom, hogy az egymás sarkára taposó gondolatok és a határidő sürgetése számodra nagyon inspirálók, de talán érdemes a szövegeket, mint a kompótot, elrakni egy-két napra, szekfüszeggel, Apusnak a forditottját tanácsolom, ne üljön rajta annyit, tudom az újságirásba ez nem divat, de borzasztóan élveztünk naplóirásodat, a Sorsdöntő napokat, kicsit keveselltük, ez még csak egy good start, ne veszitsd el a kedved, és folytasd, ebből még nem lessz könyv, még most is reszketek, ha arra gondolok, mikor átmentél az üres Lánchidon, hogy hazaérj, pedig kiabáltak rád egy ablakból, ahonnan Kalasnyikov csöve kandikált, hogy a Lánchidon ne menjen! de úgy döntöttél, hogy igenis átmész a Dunán, mert túl nagy kerülő lett volna másfele menni, és föld alatti alagút nincs, gondolom, nem volt könnyű, s a Lánchid közepén egy ijedt nő kapaszkodott beléd, mikor meghallottatok egy elszórt gépfegyver sorozatot a Duna fölött, és mondtad, hogy amit hall, az magának nem árthat, Robi, nem köll hőst játszani, hiszen soha igazi háborúba nem harcoltál, gondoltam én, savanyodtál egy térképraktárba a Núbiai sivatagba, de be is fejezem buta női fejemmel az anyóskodást, amit én mondok, az teneked nem árthat, büszke voltam, hogy jutott lélek jelenlétre a halálos veszedelemben is, még jó, hogy nem azt kérdezte a nő, táncolunk vagy hazakisérsz?

Meg mikor levitted az utcára a gyerekeket, és ott hallgattad a nyitott ablakokba tett rádiókat, mert nem tudtál a lakásba megmaradni, és egyszerre gyűrött ruhás suhancok álltak körül, libabőrös lettem, én vén liba, még most is minden szál hajam az égnek áll a rémülettől, csak mert neked für alle fälle disputálni kellett, és ők már a legközelebbi lámpavasat méregették, amire fölhúzzanak, mert te bátran Ellenforradalomnak mondod az ellenforradalmat, és a lakók ijedten néznek ki az ablakokból, a nyelvedre nem tudsz lakatot tenni, nem tudom, részedről bátorság vagy botorság, hogy a 2 kis Muksit levitted magaddal, vagy egyenessen okosság, nem lehet, hogy ne tudtad volna, mi folyik a városba, és a lányunknak volt igazsága, mert a tüntetések kezdetben a jogos fölháborodásból fakadtak, ezen nem kellett volna összeveszni, viszont te már akkor értetted a dolgok dinamismusát, szerencsére megvédtek a lakók, meg a két Muksi, mutatták a huligánoknak, hogy Bolond, Bolond! inkább nevessék ki az embert, minthogy agyonlőjék, a drága Viola szivből jövő szavai oxigént pumpáltak belém, ami sohasem árt ebben az életben, és ha éppen Viola mondja, akiről tudom, hogy milyen melancholikus, sőt Elit nap mint nap az őrületbe tudja kergetni a hangulatváltásaival, úgy látszik, a nagy katastrophák helyre tudják billenteni a kibillent egyensulyú lelkeket is, és megbocsátottam neki már csak azért is, mert segitett neked kidobni a régi rongyokat, amire te nem voltál képes, és aki a nyilas érába a pici Tamara jeges ujjacskáit dörzsölte énekelve a kapualjban, mikor kilökték a Duna part felé tartó menetből, amibe babakocsival együtt kényszeritették beállni, abba a szörnyű 44-es télbe, a Margithid felé, és már nem volt hova mennie, akkor ezerszeresen is megnyugató számomra, hogy éppen ő mondja, aki látott és túlélt.

Mire levelem oda ér, már azóta a Duna is befagyott, a jó ég csőstül küldi az áldást külömböző formában, igaz, nálunk is szokatlanul hideg van, azelőtt Apus villannyal fütött, de mióta a Suezi disznóság volt, nem szabad villanyt használni, most egy kis vacak petróleumkályhával büdösitünk, nem lehet fűtés nélkül ülni és irni, pár napja 0 fok alatt van éjszakánként, még a tengerparton is, nem is képzelitek, hogy a postás a leginkább remélt személyiség a családban, mármint nálunk, az öregeknél, de jó, hogy megkaptad a küldeményt, igazán semmi, csak egy ócska kis cipő Gabinak, pár aprósággal, lányom, sose törd a fejecskédet, hogy s mint szereztük meg, fő, hogy egy kicsit meghizzál és kibirjad várni azt az időt erőben, egészségben, amikor nem kell ilyen embertelenül dolgozni, mint most, azt az időt, amikor már a szocializmus a 4 gyermekes szülőknek is jelent valamit, nem csak azt, hogyan kell kulinak lenni!

Az a baj, hogy 5 kg fölötti csomag már nem engedélyezett, bár ezt nem értem, de most kérlek, szedd össze magad és felelj néhány egyszerű kérdésemre: 1. hány internacionális coupon kell egy külföldi légi posta levélre? 2. megkaptátok-e végre a borotva pengéket? mindegyikbe tettem, kivévén a ruhás csomagot, gilette, svejci, 3. hány éves a szomszéd unokahuga? ez csak tréfából, tudom, hogy sánta és magányos ember lakik ott, úgy jön föl a csigalépcsőn, mint egy patás állat, vagy Kentaur, hogy dübörög a lépcsőház, 4. birod-e használni a gyerekholmikat? bevallom, ezzel van mindig a legnagyobb gondom, mert nem tudom, érdemes-e a kis ingek vagy sweaterek küldése, én már úgy kinőttem a gyerekruha nagyságának értékeléséből, hogy valami szörnyűség, már nem tudom, hogy mekkora egy nyolc éves vagy négy éves gyerek és 5. a cigaretták megérkeztek-e? remélem te nem fogsz rágyújtani, amúgy is csak amateur dohányos vagy, mi nem iszunk és nem dohányzunk, mi magyar nemesek vagyunk, Apust kivéve, aki meglepő jól birja az öt csillagos cognacot is, és napi egy doboz Chestertont elszív a tüdőtágulásával, öli magát, hogy élni tudjon, de jól jöhet ajándékba a dohányosoknak, ha jár a szilvapálinka hozzá, ha eladod, kis pénzmaghoz jutsz