B

A

BAYER

E

R

Másnapos vagyok. Odakintről a napsugár feszül az ágytakarómnak, belülről az agyam feszül a koponyatetőmnek. Úgy döntök, hogy valahogy kikúszom a konyhába, ahol az aszpirint tartom. Ehhez az expedícióhoz, nyájas olvasó, bizony erős idegzetre van szükség.

Számításaim szerint a friss citrom fényképével díszített dobozka belsejében nyolc dupla tasak lehet (az annyi, mint 16 tabletta), és az egykori társairól egy korábbi másnaposság elleni harc jegyében leválasztott két szóló tasak (tehát összesen 18 tabletta).

Egyszer csak halk pusmogást hallok a dobozka belsejéből. Még ez is! A pezsgőtabletták éppen gyűlést tartanak.

– A mendemondákban kell, hogy legyen valami igazság – hergelte magát a végső kétségbeesésig egy aszpirinforradalmár. – Gondoljatok csak a két kollégánk sorsára! A szörnyeteg mindannyiunkat felszakít! Tasakot szakít fel tasak után, aztán hideg vízbe vet bennünket!

A szónoklatot közepes erősségű felzúdulás szakította félbe.

Ekkor egy aszpirinpáter siránkozó hangja jajdult fel: – Közönséges pánikkeltés! Egyetlen szó sem igaz. Ha mindent ilyen pontosan tudsz, akkor magyarázd meg légy szíves, mi az ördög az a… víz!

– Nedves, a csontunkig hatol, felold bennünket! Szinte érzem…

– Érzed, hahaha! – gúnyolódott az aszpirinpáter –, elfogadható bizonyítékkal persze nem tudsz szolgálni. Nem, kedveseim! Amint a szörnyeteg kiszakít bennünket a páros tasakokból, egy jobb világba kerülünk. Esküszöm nektek, olyasmi, hogy víz, nem létezik! Senki sem látta közületek!

– Ez csak azért van – kiáltotta az aszpirinforradalmár –, mert még senki sem tért vissza azok közül, akik látták. Életünk végén ott a feloldódás!

Újabb zűrzavar tört ki.

– Ne higgyetek ennek a dajkamesének. Összpontosítsatok inkább erősen a Bayer-keresztre – jajongott rimánkodó hangon a páter.

– Mese? – bődült fel a forradalmár. – Az olyanok, mint te, ti vagytok a legnagyobb mesemondók! Nem arról volt szó, hogy a dupla tasakok mindig együtt maradnak? És tessék, ketten közülünk már a szörnyeteg áldozatává váltak! A szörnyeteg felold minket vízben!

– Honnan ez a bolond mendemonda a vízről? Láttatok már valaha vizet?

Bizonytalan zúgolódás támadt: nem, egyetlen tasak sem látott még életében vizet.

– Miért feszítették keresztre Bayert 200 évvel ezelőtt? – hozakodott elő legnyomósabb érvével a páter.

Síri csend.

Messze hátul valaki érdes hangon felkiáltott: – Bayer nem létezik!

Az aszpirintasakjaimat mintha villám sújtotta volna.

Eközben megfelelő távolságra kúsztam a dobozhoz. A külsején megláttam a friss citromot, valamint azt, hogy

B

A

BAYER

E

R

Nagy nehezen kinyújtottam a kezem, és belenyúltam.

Az aszpirinhangok fejetlen összevisszaságban kavarogtak, majd a magasba csaptak: – Jön a szörnyeteg, itt a szörnyeteg!

– Na, kedveseim – szólítottam meg őket rekedt hangon, miközben a forradalmárt halásztam ki először –, vízbe, gyerünk!

Minden ellenállás elcsitult.

– Érezzétek, hogy nagyszerűek vagytok, hiszen aszkorbinsavat tartalmaztok – kiáltottam hátra az életben maradóknak –, és különben is, az Aspirin C-ben a C-t mindig is valami egzaltált dolognak tartottam!

Végül megnyitottam a vízcsapot, és teletöltöttem egy poharat.

Aztán vigyorogva leültem a pohárral szemközt, és megfigyeltem az aszpirinom haláltusáját. A pezsgőtabletta végül alámerült, miközben a két végén égett, mint a gyertya. Végső kétségbeesésében még megpróbálta elrúgni magát a pohár aljáról. De szemmel láthatóan egyre kisebb lett, egyre könnyebb és jelentéktelenebb. Végül annyira könnyűvé vált, hogy a burka, mint egy szellem, felsziszegett a felszínre.

Nos, megkérdezlek, nyájas olvasó: vajon neked is olyan erős az idegzeted, mint az enyém? Remélhetőleg. Mert ezután ezekre a sorsokra fogsz minden alkalommal gondolni, ahányszor csak másnaposan a pezsgőtablettáért nyúlsz.

SZALAY TAMÁS fordítása