Az én utcám

Az én utcámat így is lehetne nevezni: a mikroszkopikus ökonómia utcája. Kevés üzlet van benne, és feltűnő tulajdonságuk, hogy kivétel nélkül mindegyik rosszul megy. Többségük nem tart ki tovább néhány hónapnál, ilyenkor a helyiség egy darabig üresen áll, amíg új bérlő szerencsét nem próbál és bele nem bukik. Néhányan a keményfejű üzletemberek csoportjába tartoznak. Sztoikusan ülnek a boltjukban, kinéznek a kirakatüvegen át az üres utcára, amelyen néhány eltévedt Bodensee-turista vonul keresztül várostérképpel a kezében, és biztos, hogy nem vízipipát keres. Igen, az egyik kirakatban százféle vízipipa és egyéb keleti ketyere látható. A tarkabarka üzlet kizárólag olyan árut kínál eladásra, amit az erre járók nem tudnak használni. Azelőtt kenderüzlet volt ebben a helyiségben. Az üzemeltető nyitás előtt újságban hirdette, hogy cannabist fog árulni. A nyitás napján életre kelt a csöndes utca. Ez az utca soha azelőtt nem látott ennyi, az átlagostól eltérő kinézetű embert egy rakáson. A rendőrség már reggel lefoglalta a tiltott anyagot. Az üzlet mégis megnyílt. Néhány nappal később az üzemeltetőt letartóztatták. Cellájában öngyilkos lett.

A vízipipabolttal szemben ágybolt van, ahová rendkívül ritkán téved be vásárló. Többnyire egy magányos alkalmazott ül és olvas egy nagy fotelban. Mellette a vinotéka csak néhány hónapig tartott nyitva. A szőnyegkereskedő is inkább világgá ment, miután szőnyegeit évek múltán és egyre növekvő engedménnyel sem tudta eladni. Az ő helyén momentán egy Himmel nevű fodrász dolgozik, akinél viszont élénk a forgalom. Valószínűleg azért, mert az utca legbarátságosabb emberei dolgoznak nála. Az ő mosolyuk még a szemben lévő bibliaelosztót is bearanyozza, pedig onnan inkább merev, szakállas prédikátorok távoznak, akik a főtéren, a bevásárlóközpont előtt állítják fel standjukat, és az arra siető testvéreket próbálják megtérésre ösztönözni – hiába. Azután van még egy órásüzlet, amely a törzsvendégekből él. Meg a forgalmas pékség, amely biztosítja az energiaáramlást. Újabban megint nyílt egy éjszakai lokál, sok szerencsét kívánok neki. Az én utcám szíve a mikroszkopikus ökonómia ritmusára dobog. A nagyvállalatoktól idegenkedik. A főtérbe torkollik, mégis el van vágva tőle. A fegyverboltnak fix vevőköre van. Az én utcám erőssége az, hogy a vízipipázók jóformán néhány lépésnyire vannak a vadászoktól és a fegyverek szerelmeseitől anélkül, hogy háborgatnák egymást. Kisdiákok nyomják az orrukat a kirakathoz, amelyben egy gépfegyver modellje látható, ezzel a felirattal: “Az orosz válasz a terrorizmusra.”

Egy kutya becsülete

A város leghatalmasabb embere kikötötte a kutyáját a bevásárlóközpont elé. A kutya méltóságteljesen vár. Egy hajléktalan előregörnyed, teleszkópos kart növeszt, és megsimogatja a nagyúri ebet. A hajléktalan testének íve roppant feszültség alatt áll. Minden idegszála, szövetének minden egyes rostja azt fejezi ki, hogy tiltott területre tévedt. A kutya pedig tudatában van annak, hogy nem szükséges szóba állnia egy hajléktalannal. Nem szükséges olyan emberrel érintkeznie, akinek kevesebb törődés jut, mint egy háziállatnak. Még néhány lélegzetvétel, és az ügyvédek és hatalmasok ura, az urak ura, a kutyabunda minden egyes szálának parancsolója visszatér. A kutyának és a hajléktalannak arra van ideje, hogy tudatára ébredjenek saját pozíciójuknak. A hajléktalan keze a bundát vizsgálja, ennek az állatnak sokkal jobb esélyei vannak arra, hogy túlélje a telet, mint neki, aki rossz lőrével küzd a belsejében tomboló hideg ellen. Amilyen zavaros a tekintete már reggel, olyan éber a keze a kutya bundáján. A hajléktalan keze és a bunda között, amely a város leghatalmasabb emberéhez tartozó kutya testét borítja, a birtoklás és a nincstelenség végtelen története játszódik le, amelyhez úgy szoktunk hozzá, mint valami magától értetődő dologhoz. Egy hosszú pillanatra a kutya és a hajléktalan, úgy tűnik, elidőzik ennél a dolognál. A kutya megtorpan, hátrébb húzódik, az üveg felé kap. Megjelenik a kutya gazdája, üres tekintettel eloldozza a kutyát, aki láthatóan örül. Az üveges férfi nem kap pillantást. A város leghatalmasabb emberének tekintete épp hogy súrolja a testét. A hatalmasok természetességével vág keresztül a téren, nyomában a kutyával, amelynek testén borzongás fut végig a férfi hatalmától.

NÁDORI LÍDIA fordítása