Hozzád megyek

 

Hozzád megyek

át

a kerítetlen mezőn

 

Az agyagot levetve

a csillagok fénylő ruhájába öltözöm

vigyázva lépek

 

mintha épp egy gyerek ébredezne bennem

mintha a mező észrevétlenül

feléd fordulna

 

Hozzád megyek kezdjük újra

az időt

mert a véremben

ütötted fel a sátradat

benne alszanak a gondolataim

 

Itt

boltozódik az árnyékból egy hely

és egy távolság

 

Megyek

ahogy egy szótag a másikhoz

együtt megyünk tovább

hová nem tudjuk

 

Mintha azzal nyílna út

hogy beszélni tanul

 

 

 Hallom a hangod

 

Hallom a hangod

amint az aszfalton vándorol

az idő ellenében

 

Azt mondom neked

a csillagok rókák

hurkot vetnek

belevonnak titkaikba

 

Alvás gördül egyenletesen

a Tejút mentén

kérdéseket hallunk a rádióban

kérdéseket hallunk

a mi lélegzetünkkel szólnak

 

reggel felé ledőlnek a kerítések

elvisz minket a csend

 

nyöszörgünk a közelségtől

 

 

Al-nur

 

Rám nézel

kinő belőlem egy fűszál

fölötte nap

 

Belefonsz

szőnyegedbe

mint világosabbá váló zöldet

 

És ha megérintesz?

Két kezedet

teszed a tűzbe?

SZIJJ FERENC fordításai