Három nap

Három nap volt, tényleg annyi.

A régi aktatáskák kimentek a divatból,

nem is mentek, úgy vitték őket

nagy, szőrös férfikezek.

Himbálóztak tehetetlenül, pedig

ezek a táskák még látták a csodát,

volt bennük indigó, mikuláscsomag, művirág,

elsárgult fényképek az aranykorból.

(Az aranykor, persze… Az véget ért.

Elfogyott a hosszú útra vitt cigaretta.

A füstszűrőig leégett egy élet,

csípte a szemünk és köhögtünk tőle,

könnyeztünk tőle, sokat szellőztettünk,

tárva-nyitva volt az ablak, de nem

volt annak az életnek se szárnya, se bátorsága,

ott volt velünk, jött utánunk, ment előttünk.)

Három nap. Mi az? Egy rossz mesében

már fele királyság, legyőzött sárkány.

Ám itt, a férfikezek országában,

a régi dolgok még fel sem ocsúdhattak,

máris fel is út meg le is út.

Három nap megadó himbálózás.

De mi mozgatta a férfikezeket?