Csorba Győző emlékének

 

Az út vége – Kassák Lajos 1946-ban írt, de csak hét évvel később, 1963-ban megjelent regényének a címe.¹ Itt a szókapcsolatot áttételesen, idézőjelbe téve és kettős értelemben használjuk. Egyrészt azt jelezzük a kifejezéssel, hogy személyes kapcsolatom az 1967-ben, nyolcvanéves korában elhunyt Kassák Lajossal az író pályájának utolsó éveiben teremtődött meg. Másrészt a szókapcsolat azt is érzékelteti, hogy az idős Kassák Lajos jelenléte a Jelenkor című folyóiratban jócskán közrejátszott abban, hogy ezek az évek a lapnál szerkesztői munkám végét hozták el. A Jelenkor elleni irodalompolitikai támadásban és a szerkesztő menesztésében szerepet játszó mindhárom dokumentum elmarasztalta Kassák közlését a Jelenkorban. Támadták mind a zenei vitában kifejezett nézeteit,^2/a-b mind nonfiguratív képeinek közlését.³

Személyes emlékeimet Kassákról már korábban, a hetvenes évek elején megírtam és közöltem.⁴

Levelezésgyűjteményemben Kassák Lajos tíz levele maradt fenn. A tíz levél közül a szükséges jegyzetekkel ezúttal azt az ötöt adom közre, amely közérdekű, Kassák és a Jelenkor viszonyát dokumentálja. A további öt levél vagy személyes vonatkozású, vagy néhány soros, és pusztán Kassák kézirat- és rajzküldeményét, visszaküldött korrektúráját kísérte.

Kassák és a Jelenkor kapcsolatát az Esztergomban élő művészettörténész és tanár, Dévényi Iván (1929–1977) teremtette meg. Dévényinek a Vigiliában 1957-től képzőművészeti rovata volt, amelyben rendszeresen beszámolt a hazai képzőművészeti élet eseményeiről, kiállításokról, évfordulókról, művészeti könyvekről, előtérbe állítva a modern és avantgárd, a nem szocialista realista művészeti törekvéseket. Dévényi kapcsolatkereső és kapcsolatteremtő személyiség volt. Jellemző eset: amikor 1959 szeptemberében a Vigiliában cikket közölt Csontváryról, írását elküldte Fülep Lajosnak, aki a küldeményre levélben válaszolt neki. Kassákkal is szoros kapcsolatot ápolt. Rendszeresen meglátogatta Pesten, és többször vendégül látta az Esztergomban szívesen tartózkodó, a Dunában horgászó Kassákot. Levelezésemben három olyan Dévényi-levelet találtam, amelyet Kassák aláírt. 1964. április 5-én kelt levelezőlapját például így kezdi: “itt beszélgetünk Kassák mesteréknél…”

1957 nyarán született meg Kassák fejében az az ötlet – amelynek megvalósításába Dévényit is bevonta, és a levelezés technikai lebonyolításában segítőtársként maga mellé vette –, hogy huszonkét kérdéssel az európai művészeti élet több tucat jeles képviselőjéhez fordulnak, és a beérkező válaszokból a hazai művészeti életet inspiráló könyvet szerkesztenek.⁵ A terv azonban nem valósult meg. Részben a beérkező válaszok késtek, csurrantak-cseppentek, részben az akkori hazai könyvkiadási viszonyok nem engedték volna meg egy olyan könyv megjelenését, amelyben – Kassák szavaival – “a mai művészet minden ága mestereinek nyilatkozatai” szerepelnek “a modern művészeti törekvések mai értékeléséről”. A megkérdezettek között szerepelt Jean Cocteau is, aki a huszonkét kérdést tartalmazó levélnek az utolsó lapját terítette maga elé, és csupán az azon szereplő négy kérdésre válaszolt, ugyanazon papíron, kézírással, a kérdésekhez húzott vonalakkal jelezve, hogy melyik kérdéshez van hozzáfűznivalója.⁶

Abban az öt évben, amikor 1959 és 1964 között a Jelenkort szerkesztettem, négy alkalommal volt szó Kassák munkásságáról a folyóiratban. Dévényi Iván Kassák és Victor Vasarely Párizsban megjelent közös reprodukciós albumáról írt.⁷ Somlyó György Kassák francia nyelvű verseskötetét méltatta.⁸ A folyóirat először közölte Martyn Ferenc ceruzarajz-portréját Kassákról.⁹ És ugyancsak Dévényi Iván adott hírt Kassák nemzetközi körkérdéséről és a válaszokat tartalmazó könyvtervéről.

Kassák ezekben az években a Jelenkor megbecsült szerzője volt. 1962-ben és 1963-ban hat alkalommal szerepelt a lapban. Két alkalommal három-három verse jelent meg.¹⁰ A Jelenkor fennállásának ötéves jubileumi ünnepségére elküldte Emlékkoszorú című, első feleségét, Simon Jolánt elsirató, nagy terjedelmű versét,¹¹ valamint a folyóiratot köszöntő üdvözletét.¹² A helyi hivatalos művészetpolitikában nagy felzúdulást váltott ki a lapban megjelent három nonfiguratív rajza.¹³ Ugyancsak kemény bírálatban részesült a szocialista kritika részéről országos szinten az a tanulmánya, amelyet Granasztói Pálnak és Fodor Andrásnak a folyóiratban közölt esszéi nyomán kibontakozott, zenei tárgyú vitához küldött hozzászólásként.¹⁴

A Jelenkortól való távozásom után a lapban Dévényi Iván írt recenziót Kassák két könyvéről.¹⁵ Továbbá közvetlenül Kassák halála előtt jelent meg Takáts Gyula visszaemlékezése és Kassák egy rajza a pécsi Modern Magyar Képtár anyagából,¹⁶ valamint Kassák két verse.¹⁷ A szerző halála után Pákolitz István nekrológja látott napvilágot a lapban,¹⁸ az alkotó tévedéseit is emlegetve, és jótékonyan elhallgatva Kassák és a Jelenkor korábbi kapcsolatát.

Kassák Lajos munkásságával – különböző összefüggésben – az író halála után is többször foglalkoztam: az esztétikai nevelésről szóló könyv,¹⁹ könyvkritika,²⁰ az összehasonlító verselemzés²¹ műfajában.

A levelek keltezését és a levelek szövegének közlését egységesítettem, megőrizve Kassák helyesírásának néhány jellegzetességét. A leveleket ma a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára őrzi.

 

 

Jegyzetek

^{1 Kassák Lajos: Az út vége. [Regény.] Magvető, Bp., 1963.}

^{2/a “…a Jelenkor vitacikkeinek többsége ingerülten, a ma polgári művészetének kritikátlan elfogadására buzdít; Schönberg, Sztravinszkij, Weber [sic! Webern helyett] műveinek feltétel nélküli dicséretére; s a vita odáig fajul, hogy egyik neves írónk azokat a zenetörténészeket, kritikusokat, Szabolcsi Bencét és Molnár Antalt, akik (egyébként 1924-ben) kiálltak Bartókért és Kodályért és (még haladó polgári szemszögből) gyakoroltak bírálatot Schönberg és Sztravinszkij művészetének egyes vonásai felett, ezért zsdánovistáknak nevezte.” “Tévedések és torzítások”. [Szerkesztőségi cikk, melynek szerzője valójában Szabolcsi Miklós.] Népszabadság, 1963. december 8. 7. p.}

^{2/b “Helyt adnak [ti. a Jelenkorban] Kassák inszinuáló rágalmainak, ahol Szabolcsi Bencét – azért, mert már a húszas években kiáll Schönbergékkel szemben Kodály és Bartók mellett – zsdánovistának nevezi. Ezt nemcsak leközlik, hanem meg sem cáfolják a lapban.” Feljegyzés a Jelenkorról. Budapest, 1963. december 13. A pártközpont archívumából közli Huszár Tibor: Mit ér az ember, ha… Szabad Tér Kiadó, Bp., 1990. 213. p. A közlő megjegyzése: “A korszak irodalompolitikai gondolkodása szempontjából szolgálhat kőzetmintául a fenti dokumentum.”}

^{3 “A folyóirat [a Jelenkor] a korszerű kifejezési mód keresése, illetve kísérletezés ürügyén olyan utakra tévedt, amelyek a szocialista realista alkotói módszerrel ellentétesek. […] E megállapítások részben a Jelenkor képanyagára is vonatkoznak. E téren az úgynevezett absztrakt ábrázolás szélsőségig, a nonfiguratív kifejezési formáig jutott el egyes képzőművészeti alkotások közlésében (Kassák-rajzok).” Kassák Lajos három rajza megjelent: Jelenkor, 1962. 6. sz. 781., 790., 810. p. Csendes Lajos jelentése Kis Istvánnak a Jelenkor című folyóiratról. 1964. április 10. Zárt, bizalmas, számozott. II. Osiris Kiadó, Bp., 2004. 41. p.}

^{4 Tüskés Tibor: Az értékek tisztelője. Kortársak Kassák Lajosról. (Szerk.: Illés Ilona, Taxner Ernő.) Petőfi Irodalmi Múzeum. Bp., é. n. [1972.] 195–200. p. – Tüskés Tibor: “Kassák-emlékek és egy interjú”. T. T.: Pannóniai változatok. Szépirodalmi, Bp., 1977. 283–290. p. Ugyanitt újraközöltem annak a beszélgetésnek a szövegét, amelyet Kassákkal folytattam a “szép könyvről” 1965-ben. Uo. 291–296. p. Az interjú eredetileg megjelent: A könyv, 1965. 4. sz. 131–132. p. Kassákkal kapcsolatos további emlékeim: “A szerkesztő; Fegyelmi interjúért”. T. T.: Időrosta. Egy szerkesztő emlékei. Pannónia Könyvek, Pécs, 1994. 71–76. p.}

^{5 A vállalkozásról több alkalommal szó esik Kassák Lajos Gara Lászlónak Párizsba írt leveleiben. “Kassák Lajos és Kassák Lajosné levelei Gara Lászlónak”. Jelenkor, 2004. 3. sz. 288–300. p.}

^{6 A beérkezett mintegy húsz válasz közül egyet ismerünk. Dévényi Iván: “Jean Cocteau sorai Kassák Lajoshoz”. Jelenkor, 1964. 2. sz. 155–157. p. A cikk mellett Jean Cocteau sorainak hasonmása.}

^{7 Dévényi Iván: “Kassák és Vásárhelyi reprodukciós albuma”. Jelenkor, 1962. 2. sz. 270–271. p.}

^{8 Somlyó György: “Hommage à Lajos Kassák”. Jelenkor, 1963. 6. sz. 570–571. p.}

^{9 Martyn Ferenc: “Kassák Lajos”. (Ceruzarajz, 1963.) Jelenkor, 1963. 11. sz. műmelléklet.}

^{10 Kassák Lajos: “Emlékek nélkül”; “Nyugtalanság tükörképe”; “A börtönőr imája”. Jelenkor, 1962. 4. sz. 449–450. p.; Kassák Lajos: “Egy ember”; “A magam kenyerén”; “Jó órában”. Jelenkor, 1963. 8. sz. 683–684. p.}

^{11 Kassák Lajos: “Emlékkoszorú”. Jelenkor, 1963. 11. sz. 995–999. p.}

^{12 Kassák Lajos: “Üdvözlet”. Jelenkor, 1963. 12. sz. 1181. p.}

^{13 Jelenkor, 1962. 6. sz. 781., 790., 810. p. Vö. 3. sz. jegyzet.}

^{14 Kassák Lajos: “Közbeszólás”. Jelenkor, 1963. 5. sz. 460–463. p. Vö. 2/a-b. sz. jegyzet.}

^{15 Dévényi Iván: “Kassák Lajos: Egy lélek keresi magát”. Jelenkor, 1965. 9. sz. 876–878. p.; Dévényi Iván: “Költészet és képzőművészet. Kassák Lajos: Mesterek köszöntése”. Jelenkor, 1966. 7. sz. 666–668. p.}

^{16 Takáts Gyula: “Kép Kassák Lajosról”. Jelenkor, 1967. 5. sz. 436–440. p. – Kassák Lajos rajza: Jelenkor, 1967. 5. sz. 439. p.}

^{17 Kassák Lajos: “Reményeim ígérete”; “Miért és meddig”. Jelenkor, 1967. 7–8. sz. 609. p.}

^{18 Pákolitz István: “Kassák Lajos”. Jelenkor, 1967. 9. sz. 826–827. p.}

^{19 Tüskés Tibor: “Az író, aki festőművész is”. T. T.: Testvérmúzsák. Móra, 1979. 163–173. p.}

^{20 Tüskés Tibor: “Kassák Lajos: Üljük körül az asztalt”. T. T.: Mérték és mű. Szépirodalmi, Bp., 1980. 25–29. p.}

^{21 Tüskés Tibor: “Így látták Bartókot. (Kassák és Weöres versének párhuzamos megközelítése.)” T. T.: Triptichon. Szépirodalmi, Bp., 1986. 216–234. p.}

 

*

 

1.

[Postabélyegző: Budapest, 1962. május 28.]

Kedves Kollégám,

megkaptam a Jelenkor példányát és ezúttal köszönetet mondok azért, hogy lehozták Dévényi Iván jegyzetét az Albumról és Magának gratulálok a tartalmas, színvonalasan szerkesztett laphoz. Öröm látni, hogy távol Budapesttől létezik egy lap, ami kinőtt a provincializmusból, a nemzedéki problémákból és öntudatosan a magyar irodalom nívóját iparkodik minél magasabb szintre emelni. Szerkesztői felfogását a maga egészében helyesnek tartom és így nincsenek, legalábbis pillanatnyilag nincsenek különösebb tanácsolni valóim. Haladjanak tovább ezen az úton, szigorú kritikai szempontokkal és igényességgel, akkor beteljesíthetik hivatásukat. Őszinte megbecsülésemet azzal is ki akarom fejezni, hogy mellékelten küldök három verset, s ha jónak gondolják, kérem, adják közre a Jelenkorban.

Kérem, fogadja szívélyes baráti üdvözletemet

Kassák Lajos

U. i.

Kérem, hogy a lap folytatólagos számait szíveskedjenek küldeni.

 

Géppel írt, kézi aláírású levél, borítékban. Az utóirat is kézzel, tintával írt. Címzés: “Jelenkor” szerkesztősége, Pécs, Széchenyi tér 16. Feladó: Kassák Lajos, Budapest, III. Bécsi út 98. A levél alján Csorba Győző kézírásos megjegyzése: Megnézni a központozást! Cs. Gy.

Dévényi Iván jegyzete: Dévényi Iván: “Kassák és Vásárhelyi reprodukciós albuma”. Jelenkor, 1962. 2. sz. 270–271. p. – küldök három verset: “Emlékek nélkül”; “Nyugtalanság tükörképe”; “A börtönőr imája”. Megjelent: Jelenkor, 1962. 4. sz. 449–450. p. – a lap folytatólagos számait: a Jelenkor szerkesztősége tíz magyar írónak – köztük Kassák Lajosnak – küldte a folyóiratot tiszteletpéldányként. A folyóirat 1962-ig kéthavonta, 1963-tól havonta jelent meg.

 

2.

[Budapest,] 1963. március 7.

Kedves Uram,

10 hétig Párisban voltam, s így csak most válaszolhatok időközben küldött levelére, s csak most juttathatom el a laphoz a kért cikket. Gondolom, megüti a közölhetőség mérlegét. Szeretném, ha küldeményem megérkezését nyugtázná.

Párisban megjelent egy francia nyelvű könyvem 60 verssel 37 belga, francia költő fordításában. Szeretném, ha a lap közölne róla érdemleges kritikát. Remélem, a kiadó a könyvet már megküldte Önnek.

Ugyancsak Párisban nagy retrospektiv kiállításom is volt, amelyről jelentős elismeréssel írtak a francia-belga lapok. Remélhetőleg a könyvről és a kiállításról a hazai lapok is megemlékeznek.

Úgy hiszem, olvasta, hogy az Angyalföld című regényemből készült film megnyerte a Mar del Plata-i fesztivál első díját. Ilyen még nem fordult elő a magyar filmgyártás életében. Örülök ennek a meglepetésnek.

Legközelebb ismét küldök valami közölni valót.

Szívélyesen üdvözli:

Kassák Lajos

 

Kézzel, tollal írt levél, borítékban. Ajánlott. Címzés: Tüskés Tibor szerkesztő, “Jelenkor” szerkesztősége, Pécs, Széchenyi tér 16. Feladó: Kassák Lajos, Budapest, III. Bécsi út 98.

a kért cikk: Kassák Lajos: “Közbeszólás. [Hozzászólás Granasztói Pál és Fodor András írásához a folyóiratban a modern zenéről zajló vitához.]” Jelenkor, 1963. 5. sz. 460–463. p. – francia nyelvű könyvem: Hommage à Lajos Kassák. (Bruxelles, 1963. La Maison du Poete.) A kötet előkészületeiről és megjelenéséről szó esik Kassák Lajos Gara Lászlónak 1962. január 11-én és 1963. április 6-án írt levelében. “Kassák Lajos és Kassák Lajosné levelei Gara Lászlónak”. Jelenkor, 2004. 3. sz. 288–300. p. – Szeretném, ha a lap közölne róla érdemleges kritikát: a közölt kritika: Somlyó György: “Hommage à Lajos Kassák”. Jelenkor, 1963. 6. sz. 570–571. p. – Angyalföld című regényemből készült film: Kassák Lajos Angyalföld című regényéből készült film címe Az angyalok földje.

 

3.

Budapest, 1963. szeptember 25.

Kedves Tüskés Tibor,

megkaptam kedves levelüket, köszönöm és örültem neki, hogy gondoltak rám. Sajnos azonban ingatag egészségi állapotom miatt személyesen nem tudok részt venni az ünnepségen.

Hogy mégsem maradjak ki egészen a körből, ha helyeselné, küldenék néhány üdvözlő sort és egy általam jónak vélt hosszabb verset, amit valaki felolvashatna. Ugyanezt a verset mindjárt a lap részére is felajánlanám.

Ennyiben talán tanúbizonyságát adhatnám, hogy szívesen dolgozom együtt Magukkal és komolyan becsülöm lapjukat.

Kérem, pár sorban válaszolja meg ezt a levelemet, hogy tudjam magam mihez tartani.

Szívélyesen üdvözli:

Kassák Lajos

 

Kézzel, tollal írt levél, borítékban. Címzés: Tüskés Tibor szerkesztő úrnak, Pécs, Széchenyi tér 17. Feladó: Kassák Lajos, Budapest, III. Bécsi út 98.

örültem neki, hogy gondoltak rám: a szerkesztőség meghívása a Jelenkor ötéves fennállása alkalmából Pécsett, 1963. október 20-án rendezett ünnepi irodalmi estre szólt. – küldenék néhány üdvözlő sort és egy általam jónak vélt hosszabb verset: a küldemények Kassák Lajos 1963. október 4-én kelt levelével érkeztek meg. A hosszabb vers: Kassák Lajos: Emlékkoszorú című verse.

 

4.

[Budapest,] 1963. október 4.

Tisztelt Szerkesztőség,

Mellékelten küldöm a megbeszélt kéziratokat. Nagyon jól esne, ha a költeményt a novemberi számban hoznák.

Költeményem közvetítőjét arra kérem, hogy ne szavalja, csak mondja el vagy olvassa fel feszített hangzástechnika és magyarázó gesztusok nélkül. Törekvésem nem a zenei effektusok használata, hanem a szótestek plasztikus láttatása. Vagyis az optikai megjelenítés.

Remélem, tervüket sikerül jól megvalósítaniok.

Sikert és további jó munkát kívánok.

Kassák Lajos

 

[Budapest,] 1963. október 4.

Kedves Barátaim,

megkaptam és köszönöm szívélyes meghívásukat a Jelenkor jubileumi estélyére. De sajnos, be kell jelentenem, hogy ingatag egészségi állapotom miatt személyesen nem lehetek jelen a körükben, bár örömmel szorítottam volna meg kezüket azért a derék munkáért, amit lapjukban kifejtenek. Minden számukat érdeklődéssel olvasom el, mert túljutottak a provincializmus határvonalán, versenyben állnak a pesti lapokkal, és érzékelhető a továbbfejlődésük lehetősége. Mindez nem csekélység mind a szubjektív művészet, mind a társadalmi kultúrálódás szempontjából.

Külön dicséretre méltó, hogy körükben vendégül látják az érdemes idősebb nemzedéket, és helyet adnak a most érlelődő fiataloknak. Nem képviselnek klikk-szellemet, és nem szítanak amorális rivalizálást.

Szóval: az út, amin haladnak, elismerésre méltó és sokat ígérő.

Kívánom, hogy lendületük ne lankadjon, és a mércét saját meggyőződésük szerint emeljék mennél magasabbra.

Szeretettel és megbecsüléssel küldöm üdvözletemet.

Kassák Lajos.

 

Kézzel, tollal írt levél, borítékban. A “Kedves Barátaim” megszólítású üzenet is kézzel írott. Ajánlott. Címzés: Jelenkor szerkesztősége, Pécs, Széchenyi tér 17. I. Feladó: Kassák Lajos, Budapest, III. Bécsi út 98.

a megbeszélt kéziratok: Kassák Lajos: Emlékkoszorú c. verse. Megjelent: Jelenkor, 1963. 11. sz. 995–999. p. A vers mellett Martyn Ferenc Kassák Lajost ábrázoló portréja. (Ceruzarajz, 1963.) A másik kézirat: Kassák Lajos “Kedves Barátaim” megszólítású üzenete. Megjelent: Jelenkor, 1963. 12. sz. 1181. p.

 

5.

[Budapest,] 1967. április 7.

Kedves Tüskés Tibor,

örömmel olvastam 80. születésnapomra küldött üdvözletét. Jól esik tudnom, hogy vannak emberek, akik szívesen gondolnak rám, és megbecsülöm szeret[et]üket.

Elég sokat küszködtem az életben, de anélkül, hogy belegörbült volna a derekam, és feladtam volna ragaszkodásomat a szabadsághoz.

Maga még fiatal úszó, kívánom, hogy nagyobb bajok nélkül jusson át az örvényeken és zátonyokon.

Kedves családjával együtt fogadja szívélyes üdvözletemet.

Kassák Lajos

 

Kézzel, tollal írt levél, borítékban. Címzés: Tüskés Tibor író, Pécs, Surányi Mihály (sic!) u. 25. Feladó: Kassák Lajos, Budapest, III. Bécsi út 98.

80. születésnapomra küldött üdvözletét: Kassák Lajos 1967. március 20-án töltötte be nyolcvanadik évét. Ezt követően 1967. július 22-én hunyt el Budapesten.