Északi oldal

 

Egyetlen tölgylevél, melyet a szél

Megmozdít mögötted a kocsiúton,

Akkora zajt kelt, akár egy kereplő,

Vagy mint egy hercegi cipősarok.

Ilyen szapora utam üteme,

Mikor a levegő mandulaízű.

A holdvilágos filozófia

Otthon van itt, s kopár az otthona.

Ilyen a várta. Nőttön nő a dolgok

Északi oldalán a dús moha.

 

 

KaltWasserKult

 

Minden megbízás vége a sztrájk,

És minden sztrájk legvége a munka:

A szemetesek fölveszik a kesztyűt,

S a pincérnők a Sváb Paradicsomból

Kirakják a székeket a teraszra,

Letéve voksukat a tavasz mellett.

 

A damasztabrosztól a szélkakasok tarajáig

Vendéglő-etűd csilingel. Hallani,

Ezüstkanál koccan a porcelánhoz,

S mint mentateában a kockacukor,

Föloldódik a fekete kedv

Az általános piknikhangulatban.

Masamód isteni köldöke villog.

 

Köszönet a tárlatvezetésért.

Tetszett a higiéniacentrum, a vásárcsarnok,

S főként a villamos

– De tényleg az! – a föld alatt.

Eltévedni két fénypont között

Gyakorlatilag lehetetlen.

Piktogramokban, vonalvezetésben

Eléggé következetesek.

 

Ó, a németek németek maradnak!

Átvészelte a szégyent

Néhány favázas, csúcsíves sziget és szirt

A dicső múlt címereként,

S ők sziszifuszi építőművészettel

Töltötték ki a hézagokat.

 

Övék a fakófehér, bánatbarna Baden.

Észreveszed: más föld, mikor átlépsz Elzászba, ahol

Betegszürkéből, beteg-rózsaszínből

Egészséges lazacszínűre váltanak

A homlokzatok; és veri őket a zápor,

Mind a két oldalon ugyanolyan

Hektikusan permetező zápor.