A dinnye

 

Talán az a legjobb, ha azzal kezdem,

hogy a szülésről leányként rémtörténeteket

gondoltam. Bár az anyám könnyen szült.

Mégis A nyolcadik utas a halál című

film, biztosan ismered, rémlett fel mindig,

hogy a hason keresztül tépik ki belőlem.

Amikor állapotos lettem, még mindig ezt

éreztem. Reménykedtem, majd elmúlik.

De lassan várni kezdtem. Minden szép

rendben történt. A szülés könnyen

megtörtént, utána erős, energikus lettem.

A kórházat, a megalázó lekezelést, ami

a beteg helye az intézményben, azonban

nehezen viseltem. Otthon minden rendbe

jött. Mikor Borika hároméves kora

közeledett, terveztük az újabb babát.

De elvetéltem. A gyes lejárt, és vissza

kellett mennem. Fejlesztő pedagógus

voltam, értelmi fogyatékos gyerekekkel

foglalkoztam. A munkám este hatkor

ért véget. Ez megterhelte a családunkat.

Hat hónap múlva teherbe estem újra,

kezdetben kisebb vérzések jelentkeztek.

Megbeszélem a babámmal, majd vissza-

mentem dolgozni, a pénz is számított.

De nem éreztem már magam jól.

A munka nem adott sem sikert, sem

örömet. Örömmel hagytam ott,

hisz a baba érdeke is ezt követelte.

Jöttek a szülők, sürögtek, ablakot mostak,

takarítottak, készültünk a fogadására.

Nagy volt a sürgés-forgás. Én meg

csak pihengettem. Anyám nem ismerte

ki magát a városban, ezért elmentem

vele az oviba Boriért. Egy dinnyét is

vettem, és aztat cipeltem. Minden meglett

végre. Rendbe várhattuk, semmi másra

nem kellett már figyelni. Így aludtam

el azon az este. Megkönnyebbülve.

Éjszaka azonban vérezni kezdtem.

Reggelre a kórházban a vérzés csökkent,

azt mondták, a baba egészséges.

Két nap múlva újra erősen folytatódott.

Az orvos azt mondta, ez vetélés,

maga el fog vérezni. Meg kell indítani

a szülést. Amikor bekötötték az

oxitocint, még mozgott a hasamban.

Végig imádkoztam, altatódalokat

énekeltem magamban. Fogtam a kezét

képzeletben. Tudtam, hogy még él,

de nem fogja túlélni. A fájások között

azon a titokzatos éjszakán kinyílt

az ég. Szeretet és nyitottság áradt

belőlem és belém, ami mások felé

fordított. Erőt tudok meríteni belőle,

úgy érzem, míg élek. Tizenhét hetes

volt a babám, meg kellett szülnöm

a halálra. Otthon senki sem beszélt

róla. Mintha meg sem történt volna.

Mélységes az űr, ami bennem van

azóta, csak az az éjszaka mélységesebb

nála. A barátok azt mondják, hogy

lesz másik. De én tudom, hogy ő

többé már nem fog megszületni

néktek. Áll előttem a jövő, mint

egy hatalmas száj. És ásít. A Tökéletes

Organizmus: amit belőlem kitéptek.