Gyászolni

Gyászolni vidáman, mint a föld

gyászolja elvizesedett felszínét –

a kiszáradt bőr felpúposodik.

Körben áll a gyásznép, púderfoltok

orrnyergen, homlokon, a ravatal

is gurul, soha ennyi jószándék,

lendület nem jutott még nekik.

A búcsúzóbeszédben csillog, gyöngyözik,

mint nevetésszemek között a lánc,

a sok fog, fehér, szemvidító

idő, lassan kitavaszodik.

A göröngy is hull, akár a manna,

aki dobja, kapja – bár megágyazni

tudnánk ilyen vidáman. Meg fogunk,

mind, ilyen jóízűen halni –

cserébe miről alkudhatunk?

Házasok

Szemhéjad, mint két száraz levél,

a terítőre hull.

Meguntalak kimondhatatlanul.

Igyekezz a vacsorával.

Lehunyhatatlan szemmel

kire éri meg nézni?

Tanulj pislogni mással.

Elviselsz egy életig.

Megszoksz, ahogy fény szolgál a vaknak.

Nem látom meg, ha sírsz.

Külön ágyazz magadnak.