Az órájára néz
PDF-ben
Parti Nagy Lajosnak
Minden ceruzát kihegyez, kezébe veszi, nézegeti a
tollakat, reszelgeti, levágja a körmét, bekeni a fájós
derekát, nyakát, köröz néhányszor a fejével,
megnyomkodja a halántékát, az orra tövét, rendet rak
az asztalon, kezet mos, s mintha az alkalmas pillanatra
várna, amikor a falovat Trójába bemesterkedheti, az
órájára néz, s… Trója, igen, Trója… Miért ez jutott
eszébe, amikor a benne mocorgó érzés, hangulat (káosz?,
vers?) kimondásához nélkülözhetetlen (első?, megfelelő?)
szóra (szavakra) vár? Valaki, valami lefülelte, s cinkosan
(cinikusan?) a példát (a tudatalattiját?) mutogatja? Ennyire
kilátszik (nyilvánvaló?), hogy a szöszölés, szöszmötölés,
amit tesz, tulajdonképpen álca, meddő (befejezhetetlen)
készülődés csak? (Nyálképzés, -képződés?) Miközben
telik (eltelik) a hiábavaló idő? Az idő, ami eszerint
(ráadásul) nem lineárisan, perc perc után „létezik"
(lesz oda), hanem mint a levegő, halmaz (halmazállapotú)?
Akárhová nyúl, ami egyszer (ötven éve?, ötezer éve?)
megtörtént, az ott van? Csak tudni kell róla, csak emlékezni
kell rá, csak érezni kell a részecskéit (sziporkáit)? Merthogy
a negyedik dimenzió is, akárcsak a többi, a tér része,
mi több, a tér legfontosabb része? A várost, az embert
kétdimenzióssá lehet taposni, de az idejük megmarad?
Merthogy az idő csak a helyhez, az eseményhez, a tárgyakhoz,
a tettekhez kapcsolódóan fogható fel, „értelmezhető"?
S nélküle nem megy le a nap, nem virágzik ki a cseresznyefa,
nem győznek a görögök Trójában?…
Vajon erről akart-e beszélgetni a rigó, amelyik leszállt előtte
a dűlőúton, csirregett, hadart valamit, aztán elröpült? Vagy a
rigó-időről csak, amelyben nem három nap a fák permetezése
utáni várakozási idő, hanem semennyi, de ha megeszi a
hernyót, elpatkol? Netán az univerzum titokzatos fekete
lyukairól szerette volna elárulni, hogy a túlsó végükön
ugyanannyi fényesség ömlik ki, amennyit az innensőn
benyelnek? S hogy ott nincs is idő (se tér), csak sebesség van?
S hogy éppen oda tart, mert hernyót evett? Vagy csak
arra akarta figyelmeztetni, hogy butaság vacakolni, várni a
megfelelő(?) szóra (szavakra?, életre?), amíg meg nem tanul
rigóul, fául, az állatok, a növények nyelvén beszélni?