Az órájára néz

Bertók László  vers, 2003, 46. évfolyam, 10. szám, 945. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Parti Nagy Lajosnak

 

Minden ceruzát kihegyez, kezébe veszi, nézegeti a

tollakat, reszelgeti, levágja a körmét, bekeni a fájós

derekát, nyakát, köröz néhányszor a fejével,

megnyomkodja a halántékát, az orra tövét, rendet rak

az asztalon, kezet mos, s mintha az alkalmas pillanatra

várna, amikor a falovat Trójába bemesterkedheti, az

órájára néz, s… Trója, igen, Trója… Miért ez jutott

eszébe, amikor a benne mocorgó érzés, hangulat (káosz?,

vers?) kimondásához nélkülözhetetlen (első?, megfelelő?)

szóra (szavakra) vár? Valaki, valami lefülelte, s cinkosan

(cinikusan?) a példát (a tudatalattiját?) mutogatja? Ennyire

kilátszik (nyilvánvaló?), hogy a szöszölés, szöszmötölés,

amit tesz, tulajdonképpen álca, meddő (befejezhetetlen)

készülődés csak? (Nyálképzés, -képződés?) Miközben

telik (eltelik) a hiábavaló idő? Az idő, ami eszerint

(ráadásul) nem lineárisan, perc perc után „létezik"

(lesz oda), hanem mint a levegő, halmaz (halmazállapotú)?

Akárhová nyúl, ami egyszer (ötven éve?, ötezer éve?)

megtörtént, az ott van? Csak tudni kell róla, csak emlékezni

kell rá, csak érezni kell a részecskéit (sziporkáit)? Merthogy

a negyedik dimenzió is, akárcsak a többi, a tér része,

mi több, a tér legfontosabb része? A várost, az embert

kétdimenzióssá lehet taposni, de az idejük megmarad?

Merthogy az idő csak a helyhez, az eseményhez, a tárgyakhoz,

a tettekhez kapcsolódóan fogható fel, „értelmezhető"?

S nélküle nem megy le a nap, nem virágzik ki a cseresznyefa,

nem győznek a görögök Trójában?…

Vajon erről akart-e beszélgetni a rigó, amelyik leszállt előtte

a dűlőúton, csirregett, hadart valamit, aztán elröpült? Vagy a

rigó-időről csak, amelyben nem három nap a fák permetezése

utáni várakozási idő, hanem semennyi, de ha megeszi a

hernyót, elpatkol? Netán az univerzum titokzatos fekete

lyukairól szerette volna elárulni, hogy a túlsó végükön

ugyanannyi fényesség ömlik ki, amennyit az innensőn

benyelnek? S hogy ott nincs is idő (se tér), csak sebesség van?

S hogy éppen oda tart, mert hernyót evett? Vagy csak

arra akarta figyelmeztetni, hogy butaság vacakolni, várni a

megfelelő(?) szóra (szavakra?, életre?), amíg meg nem tanul

rigóul, fául, az állatok, a növények nyelvén beszélni?