Somlyó György halálára

 Ez, én még, te már, semmi más,

nem kérdés semmi – hát vitás?

Fura herceg, te engedékeny,

s ha léted bármi önzetében;

mindenestül modernnek lenni,

minden más kényszerből kimenni.

Mást kérdek én: hát Kosztolányi?

Egy nagy téren egy karnyújtásnyi?

Mágia-könyvvel fémszobor,

ott van köröttünk valahol.

Ott van köröttünk: idegenség,

ott van, hoz vagy visz jó szerencsét,

akármi Esti-önzetében

megbocsátó és engedékeny.

Gyuri, sokkal idősebb bátya,

nem ülünk le már nagy sokára,

vagy csak igen nagy sora lesz,

hogy a vendéglő bora lesz.

Modernnek, mondtad, mindenestül;

idézet – félláb Rimbaud eldűl,

Elvonult én, ha akarom,

ha nem, elhagy két roncs karom.

S ez: én még visszakacsmarom…