Tarján Tamás emlékének

Tavasszal, amikor a Jelenkor folyóirat virtuális hasábjain megjelent a 30 legjobb kortárs magyar verset tartalmazó lista, már lehetett tudni, hogy viták, polémiák és újabb mustrák követik majd. Külön listát lehet összeállítani arról, hogy milyen problémák merülnek fel a listázáskor. Például: a legjobb-listáknak nincs semmi értelmük vagy érvényük, minden ilyen mustra esetleges, meghatározhatatlan, mi a legjobb, szubjektív az összeállítás, a voksolókon múlik (voks populi), mindig kimarad valaki, mindig bekerül valaki, nem lehet reprezentatív, nagyon is reprezentatív, éppen hogy reprezentál, önkényes, kánonokat és hierarchiákat tükröz, régebbi értékszerkezeteket csomagol újra, konzervál, absztrahál, karnevál, stb…

Most itt van az elmúlt 30 év 30 legjobbnak tartott verseskötetének a listája. A fentebbi kifogásokat most is leírhatjuk. A két lista pedig árnyalja és kiegészíti egymást. A folyóirat szerkesztősége felkért, hogy kommentáljam az újabb listát. Alább néhány jegyzet és felvetés a friss irodalmi közvélemény-kutatáshoz:

Vers vagy verseskötet?

Míg az előző lista a legjobb verset kereste, a mostani a legjobb verseskötetet. Egy költemény ott, egy egész kötet itt. Szembeötlő különbség. Ontológiai differencia. Mintha a magyar költészettörténetben a vers fontosabb, meghatározóbb mértékegység lenne, mint a kötet. Illetve több lenne az olyan lírai életmű, amelyik versközpontú és nem nagyobb szerkezetekben, kötetekben építkezik. Ez minden bizonnyal a hatástörténet és a kanonizáció következménye is: a kánon véráramába kerülő költeményeket (ad notam: szép versek) kiszippantjuk eredeti szövegterükből; a mindenfajta szöveggyűjteményekben pedig külön és újabb életet élnek. Antológiai differencia. A kanonikus vers születése: a szerző megírja a verset, megjelenik először folyóiratban, utána a szerző következő kötetében, utána a szerző összes verseit tartalmazó gyűjteményében, a kéziratot is publikáló kritikai kiadásban és innen ugrik át a – nevezzük így – a magyar líra kincsestárába. Hogyha – bár erre kicsi az esély – egyetlen betű eltérés sincs a különböző megjelenések között, akkor is mindegyik esetben más és más lesz a vers kontextusa. Ebben a listában az eredendő kötet az etalon, az abban szereplő korábban és később is megjelenő versek emlékezete, hatásvetülete maximum a mélyben fejti ki a hatását.

Harminc év után, harminc év előtt

Minden listánál meg kell határozni, hogy hány elem kerülhet fel az adott listára, és hogy honnan lehet meríteni. Itt és most új értelmet nyer a régi vicc (Mennyi? 30!). Harminc verseskönyvet lehetett pontozni az elmúlt harminc évből. 2017 – 30 = 1987. Ez tehát a nulladik év, innen érvényes a játék. (Merthogy ez valahol azért mégiscsak játék.) 1987-ben egy évvel vagyunk túl azon a legendás könyvhéten, mely a Bevezetés a szépirodalomba és az Emlékiratok könyve együttes megjelenése miatt a később datált prózafordulat kezdődátuma lett. 1987-ben két évvel vagyunk a rendszerváltás előtt, de már elkezdődnek azok a kulturális mozgások, melyek révén újabb és újabb folyóiratokat alapítanak. Mindez annyiban fontos szempont, hogy sokkal több olyan irodalmi lap lesz, ahol – immár szabad és szabadabb keretek között – publikálhatnak a költők. 1987 a rövid nyolcvanas évek teóriája szerint a dekád utolsó esztendeje. Érdemes a ’87 és ’92 közötti öt év intenzitását közelebbről is szemügyre venni.

A listán két 1988-ban megjelent könyv van. A listán negyedik művet, Oravecz Imre 1972. szeptember című kötetét mintha a kulturális emlékezet régebbre, korábbra tájolná, gyanítom, főleg a könyv címe miatt. Kovács András Ferenc Tűzföld hava című könyve az akkori romániai magyar irodalmi közegben jelent meg a bukaresti Kriterion Kiadónál. Ez a könyv valamivel később épült be a magyar lírába, megkockáztatom, hogy KAF későbbi remek könyvei felől visszaolvasva is, ezért is lehet a huszonkilencedik. Kányádi Sándor Sörény és koponya című kötete itt a tizennyolcadik, 1989-ben jelent meg a debreceni CsokonaiKkiadónál, szimbolikusan félúton Kolozsvár és Budapest között és félúton Kányádi fantasztikus életművében is, ekkor már élő klasszikus, akinek ezt a könyvét nevezhetjük, vállalva a képzavart, előrelépő összegzésnek is. Kányádi a legidősebb költő a listán, őt követi Bertók László (a Három az ötödiken, 1995 a tizenkettedik), Tandori Dezső és Takács Zsuzsa. (Ha már itt tartunk, a legfiatalabb pedig Varró Dániel. A Bögre azúr, engem némileg meglepve, a huszonnegyedik.)

1990 mennyire más ponton érintette Parti Nagy Lajos (Szódalovaglás) és Petri György (Valami ismeretlen) pályáját. 1991 Tandori Dezső újabb nagy kötetének az esztendeje. A listán a harmadik a Koppar Köldüs. Tandori kötetelvű lírikus, a modern magyar költészet elgondolhatatlan a következők nélkül: 1968: Töredék Hamletnek, 1973: Egy talált tárgy megtisztítása. 1992 pedig Tolnai Ottó nagy éve: a Wilhelm-dalok a listán a hetedik, az árvacsáth pedig a huszadik helyen szerepel.

Az első 10

Borbély Szilárd Halotti Pompa című kötete lett az első. Itt viszont mégsem tudom leírni, hogy „a játékban”. A 2004-es kötet a legfrissebb könyvnek számít, ha az első tízet nézzük. A tavaszi seregszemlén külön adatsor volt arról, hogy melyik költő hány verssel szerepelt a listán. Borbély Szilárd 19 versére érkezett jelölés. Vajon ezek közül mennyi szerepelt ebben a kötetében és mennyi a 2010-es A Testhez címűben, mely itt a tizenkilencedik? A második kötet Oravecz Imre nagy könyve, a Halászóember (1998), a negyedik a már említett 1972. szeptember. Tandori a harmadik mellett a kilencedik: A Semmi Kéz (1996) szintén a kilencvenes évek dominanciáját erősíti, amiképpen a szintén ebben az évben megjelent A néma H is Kemény Istvántól, ez lett a tizedik. Ezredforduló utáni kötet az első tízben még Tóth Krisztina Porhója 2001-ből, hatodik lett és Parti Nagy Lajos 2003-as Grafitnesze, ami az ötödik helyet szerezte meg. Sportkommentátori erényeimet rövidre zárva az első tízben van még a ’92-es Tolnai-opus, a Wilhelm-dalok mint hetedik és Rakovszky Zsuzsa Egyirányú utcája (1992) mint nyolcadik helyezett.

Az első tízben tehát két Oravecz- és két Tandori-kötet végzett, és a könyvek zöme, hetven százaléka, 2000 előtt jelent meg. Mindez mit jelent? Ezek a könyvek mélyebben íródtak be a magyar líra memóriájába? Emlékezetesebbek? Volt idejük, hogy klasszicizálódjanak? Vagy már megjelenésükkor evidens volt fontosságuk? Az újraolvasás művelete miképpen tud reanimálni egy könyvet? Alighanem egy-egy verset vagy életművet is könnyebben tud újra fénybe, más fénytörésbe hozni az újraolvasás, mint egy kötetet.

A kanadai táblázat

Érdekes összeolvasni a tavaszi tabellát az őszivel. A kettőt egymás mellé helyezve megkaphatjuk a kortárs magyar líra kanadai táblázatát. A kanadai táblázat a jégkorongban és ennek nyomán a labdarúgásban a gólpasszok és a gólok összeadását jelenti. Listánkra alkalmazva érdemes megnézni, hogy itt Tandori Dezső a harmadik a Koppar Köldüs révén, a tavaszi listán pedig két verse szerepelt az élbolyban: a Londoni Mindenszentek (épp a Koppar Köldüsban van benne) ott a negyedik, A Semmi Kéz pedig az ötödik volt. (Az azonos című kötet pedig itt a kilencedik.) Tandori két nagy verse és kötete tehát szinkronban mozgott. Akárcsak Parti Nagy Lajos örökbecsű Rókatárgy alkonyatkor című verse. Ott második lett, itt a Grafitnesz az ötödik, benne az ominózus verssel. Hasonló párhuzamos mozgás figyelhető meg Tóth Krisztina, Tolnai Ottó és Kemény István esetében is. Oravecz Imre esetét azonban a reciprok fogalmával írhatjuk le. Itt a könyvek mezőnyében második és negyedik, a tavaszi listán a Közelítő nap (a Halászóember darabja) csupán a huszonnegyedik volt.

Még érdekesebb Petri György és Borbély Szilárd merőleges helyzete. Tavasszal Petri emblematikus verse (Hogy elérjek a napsütötte sávig) toronymagasan lett első, több mint kétszer annyian szavaztak erre a darabra, mint a másodikra. Kötet szintjén azonban először a tizenötödik helyen találkozunk Petri György nevével (Valami ismeretlen, 1990). Borbély Szilárd esete pedig ennek a fordítottja. Tavasszal a Hosszú nap el című verse a tizenötödik lett a verslistán, a Halotti Pompa pedig itt az első lett. (Az igazsághoz tartozik, hogy a Petri-vers az itt is tárgyalt kötetben jelent meg, Borbély Szilárd Hosszú nap el című kötetnyi verse azonban az azonos című 1993-as kiadványban.)

Jelentős szóródások

Míg Kemény István két kötete szorosan követi egymást, a tizedik (A néma H, 1996) és a tizenegyedik (Élőbeszéd, 2006) helyen mintha a 10 év különbség egyetlen lépés vagy esetünkben egyetlen pont lenne, addig a már említett Petri könyvei erősen szóródnak: tizenötödik, tizenhetedik és huszonkettedik. Három címmel rajta kívül Tolnai Ottó és Parti Nagy Lajos fért fel. Érdekes véletlen hogy Tolnaival éppen PNL készített életút-interjút. Tolnai a hetedik, a huszadik s a huszonharmadik, Parti Nagy az ötödik, a tizenharmadik és a tizenhatodik helyen található. A duplázók közül nem említettük még Szijj Ferencet. A tizennegyedik Agyag és kátrány a lista legújabb darabja, 2014-ben jelent meg, az 1999-es Kéregtorony pedig a huszonegyedik.

Három női költő szerepel a listán, összesen négy könyvvel. Tóth Kriszta a hatodik Porhó mellett, a harmincadik helyezett 2004-es Síró ponyvával, Rakovszky a nyolcadik házban az Egyirányú utcával, Takács Zsuzsa pedig A test imádása. India című 2010-es kötetével huszonegyedik. Itt pedig elérkezünk minden listaelemzés végéhez és végzetéhez, a hiánylistához.

Hiánylista

Ez a pont óhatatlanul szubjektív. A listáról látványosan hiányzik néhány név: Kukorelly Endre, Markó Béla, Marno János, Orbán Ottó. Tőle mindenképpen Az éjnek rémjáró szaka. (A listán három halott költő van, Baka István távozott a legkorábban, 1995-ben, a Sztyepan Pehotnij testamentuma [1994] a tizenhetedik, Petri 2000-ben halt meg, Borbély Szilárd 2014-ben vetett véget életének. A halottak közül Baka a legelfeledettebb, ezért is fontos, hogy itt szerepel a testamentuma.)

Oravecz Imre és Rakovszky Zsuzsa esetében egy-egy újabb remekmű is felfért volna a listára, a Távozó fa (2015) és a Fortepan (2015) megjelenésekor jelentős szakmai siker lett. Lehet, hogy még nem telt el annyi idő, hogy erre a polcra kerüljenek? Térey János újraírt lírai életműve az Őszi hadjárat 2016-ban jelent meg, talán ezért nem került fel a listára, így az egyik legfontosabb magyar költő neve az Ultra (2006) révén a huszonötödik helyen van fent., Várady Szabolcs A rejtett kijárat című fontos és több-műfajú kötete a huszonhatodik. Ez gyűjteményes kötet, igaz Várady lírájához szinte ez az egyetlen bejárat.

Megint csak személyes rezonancia, hogy Kántor Péter mesterműve a Köztünk maradjon (2012) huszonhetedik, Nádasdy Ádám válogatott összegzése (Verejték van a szobrokon, 2010) pedig a huszonnyolcadik. Persze a listák már csak ilyenek, valahol véget kell érniük. Mint a listákat elemző hozzászólásoknak is.