Sorozatunk harmadik fordulójában ezúttal arra kértük fel kritikusainkat, hogy szavazzanak arra a harminc verseskötetre, amelyeket a legjobbnak tartanak az 1987 és 2016 között megjelentek közül. Húszan vettek részt a voksolásban, amely persze alapvetően játék, de meggyőződésünk, hogy így is figyelemre méltó képet rajzol az elmúlt harminc év magyar költészetéről. Érdekes lehet összevetni a most kialakult ajánlatot a 30/30 első listájával, amely az önálló verseket vette lajstromba ugyanebből az időszakból. Az eltérésekből alighanem arra is következtetni lehet, hogy mely költők jelentkeztek úgyszólván „nagy” versekkel, amelyeket önmagukban is előkelő helyen őriz a ­– persze mindenképp esetleges – kritikusi emlékezet, és kik azok a lírikusok, akik ebben a nem rövid időszakaszban inkább kötetkompozícióik révén váltak a – természetesen ismét csak folyton változásban lévő – jelenkori kánon fontos alakjaivá.

Jól tudjuk persze, hogy minden ilyesfajta összeállításból rengeteg fontos, érdekes, komoly mű hiányzik: de a listák természete már csak ilyen, és bízunk benne, hogy játékunk, ha úgy tetszik, olvasási és kánonbeli javaslatunk arra ösztönözhet, hogy tovább gondolkodjunk, beszélgessünk és vitatkozzunk az elmúlt harminc év magyar költészetéről. Ennek nyomán ezúttal is felkértünk két, a szavazásban részt nem vevő irodalmárt, hogy fűzzön kommentárt a listához. Péczely Dóra és Szegő János hozzászólása a napokban lesz olvasható honlapunkon.

Végül két technikai megjegyzés. Kritikusainkat egyrészt arra kértük, hogy gyűjteményes kötetet csak abban az esetben válasszanak, ha az új verseket is tartalmaz, és a szavazat éppen az utóbbiakat kívánja értékelni. Így szerettük volna elkerülni azt, hogy aránytalan „előnybe” kerüljenek a már gyűjteményes kötettel rendelkező jelenkori költők, illetve azok a szerzők, akiknek életműve 1987 előtt bontakozott ki, de épp az elmúlt harminc évben adták ki összegyűjtött vagy válogatott verseiket. Másrészt a végső listán harminckét kötet szerepel: két esetben is pontegyenlőség alakult ki, és itt egybe vettük a két „helyezettet”, ezáltal is kompenzálni kívánva az óhatatlanul szűk listát.

A lista alatt olvasható a szavazó kritikusok névsora. Tarján Tamás neve sajnos már gyászkeretben szerepel. Az egyetemi tanár, kritikus, irodalomtörténész, lapunk gyakori szerzője szeptember 24-én hunyt el.