30/30
A Jelenkor online induló sorozatában az elmúlt harminc év legjobb magyar műveit keressük.
Mi ez? A Jelenkor szerkesztősége szeretné felmérni, hogy mi számít ma legfontosabbnak a kortárs magyar irodalomban. Kritikusokat kérünk fel, hogy szavazzanak műnemenként, műfajonként művekre, árulják el, szerintük melyik a harminc legfontosabb regény, vers, verseskötet, novelláskötet, színpadi mű, értekező próza, műfordítás, magyar nyelven megjelent populáris mű az utóbbi három évtizedben.
Miért 30? Mivel a „kortárs” nem pontosan meghatározható időkeret, ezért úgy döntöttünk, az utóbbi harminc évet tekintjük az irodalomtörténet jelenkorának, és szimbolikus gesztussal az 1986-os évet, Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba és Nádas Péter Emlékiratok könyve című műveinek megjelenési évét tekintjük fordulópontnak. Szavazni tehát a következő évtől, azaz 1987 januárjától 2016 decemberig tartó időszakban megjelent művekre lehet. És azért 30 legjobb, mert az első tízet talán könnyebb megsaccolni-kitalálni, a második, harmadik tíztől több meglepetés várható.
Ez most komoly? Nem. Az irodalom nem lóverseny. Tudjuk, hogy a kanonikus listák és rangsorok csak arra jók, hogy vitatkozzanak velük, és azt is, hogy az évszámhoz kötött korszakhatárok mindig megkérdőjelezhetők. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az esztétikai érték nem dönthető el szavazással. Ennek ellenére fontosnak érezzük, hogy lapunk, amely minden egyes számával válogat és tartalomjegyzékével havonta értékjavaslatokat kínál, ebben a végletekig leegyszerűsített, na jó: vulgarizált formában is orientációs alternatívát nyújtson egy szakmailag mégiscsak védhető ajánlattal. Ajánlatnak, nem verdiktnek tekintjük majd a listákat. A szavazások eredményét természetesen lehet bírálni, kiegészíteni. Sőt! És erre idő is lesz, ugyanis a harmincas műfaji listákat kényelmes ütemben fogjuk közzétenni a Jelenkor honlapján.
Miért kritikusok? Írókat, költőket, szerkesztőket, műfordítókat vagy éppen nem az irodalmi élethez tartozó jeles művészeket és értelmiségieket is felkérhetnénk szavazásra. Továbbá csinálhatnánk teljesen nyitott, internetes közönségszavazást. Elvégre a kortárs irodalom az olvasóké, nem a kritikusoké. Mi mégis kritikusokat kértünk fel, mert úgy gondoljuk, a kritikus az, akitől a leginkább elvárható, hogy szükség esetén esztétikai érvekkel is alá tudja támasztani értékítéleteit, és ő az, aki hagyományosan feladatának tekinti az irodalmi szempontokra tekintő, független műbírálatot. Szerintünk tehát az efféle ajánlatok összeállítása elsősorban a kritikusok dolga. Ami a kritikusok kiválasztását illeti, reprezentativitásra törekszünk, elismert kritikusokat kérünk fel lehetőleg úgy, hogy minél inkább paritásos legyen az összetétel. Legyenek köztük nők és férfiak, határon túliak és magyarországiak, budapestiek és vidékiek, „nagy öregek” és újoncok. Persze világos, a reprezentativitás nem jelent objektivitást (azt nem is tartjuk elérhetőnek). Emellett „jelenkoros” listák lesznek, hiszen a felkért kritikusok szinte mindegyike publikált már a Jelenkorban, valamint a folyóirat és a honlap szerkesztői is a szavazók között lesznek.
Jó, de hogyan számoljátok ki? Ez már az apró betűs rész, jönnek a részletes játékszabályok. Mivel a kritikusok közül sem ért mindenki mindenhez, ezért nem mindig ugyanazok a kritikusok fognak szavazni. Azaz például a színikritikát nem író kollégától nem kérjük, hogy szavazzon a legjobb magyar drámáról stb. Lesz tehát egy líra-, egy próza-, egy színi- és egy világirodalom-kritikus csoport, akik a saját területükhöz értelemszerűen tartozó kérdésekben szavaznak. A lírások két kérdésben (legjobb vers; legjobb verseskötet), a prózások is két kérdésben (a legjobb regény, a legjobb novelláskötet), a drámások és a világirodalom-kritikusok egy-egyben. Lesznek olyan kérdések is, amelyekben mindenkit szavazásra kérünk: a populáris irodalom és az értekező próza kérdésében. (Persze a kritikusok többsége korántsem egyműfajú, így igen sokszor csak az egyszerűség és a kezelhetőség érdekében kötünk egy-egy kollégát egy-egy műfajhoz.)
A kritikusok úgy szavaznak, hogy a 30-as listákat értéksorrendbe rendezik: kinek-kinek a listáján az első helyezett 30, a második 29 pontot kap stb., a szerkesztőség pedig egyszerű összeadással hozza létre az összesített listákat.