Mikor kezdődött a szakmai kapcsolatod Eötvös Péterrel?

2020-ban ismerkedtem meg vele személyesen, persze a zenéjét és a munkásságát már korábban is figyelemmel kísértem. PentaTones for Orchestra című darabom 3. díjat kapott az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőversenyén, ahol Eötvös Péter volt a zsűri elnöke. Ez jó apropó volt, hogy felvegyem vele a kapcsolatot, és a verseny után, már a pandémia közepén felkerestem, hogy a darabomról meg egyáltalán a zeneszerzésről kérdezzem. Írtam neki egy e-mailt, és nem túlzok, körülbelül két perc múlva érkezett a válasza. Az egyébként később is jellemző volt rá (és mások is erről számoltak be, akik hasonló kapcsolatban voltak vele), hogy akármit kérdeztem tőle, bármiben a segítségét vagy a tanácsát kértem, esetleg elküldtem egy munkámat, néhány órán belül érkezett a válasza. Ez csak egy példa arra, hogy mennyire alapos és pontos ember volt, egyszerűen sugározta magából a megbízhatóságot.

A Covid-járvány elején jártunk, tehát egyeztettünk egy online meetinget, ahol két-három órán át beszélgettünk a darabomról meg sok minden másról, és onnantól ez rendszeressé vált, folyamatosan küldtem neki a műveimet, amiket ő mindig alaposan átnézett. Aztán ahogy jöttünk ki a pandémiából, Eötvös azt mondta, hogy sokkal egyszerűbb lenne, ha jelentkeznék az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány mesterkurzusaira és zeneszerző-workshopjaira. Unsuk Chin 2022-es kurzusa volt az első, amire elmentem, onnantól pedig az Eötvös Alapítvány összes hasonló programján részt vettem. Vagyis ettől kezdve – a nyáron írt balettzenémen és a most műsorra kerülő darabomon kívül – Eötvös Péter minden művemet látta, mindegyikbe bele is szólt, vannak kézirataim is, amelyekbe Eötvös beleírogatott. Mondhatom, hogy Eötvös a mesterem volt, még ha nem is azon a módon, mint a zeneakadémiai főtárgytanáraim, Tallér Zsófia és Fekete Gyula. Az elmúlt néhány évben nagyon nagy hatással volt rám, nemcsak a zenémre vagy a zeném esztétikájára, de a gondolkodásmódomra is.

Eötvös Péter (Fotó: Czimbal Gyula / MTI)

A példádon keresztül is látszik, hogy Eötvös Péter mennyire figyelt a fiatalabb generációkra.

Tényleg kiemelten fontos volt neki a tehetséggondozás, az a figyelem, amellyel a fiatal zeneszerzők és karmesterek felé fordult. Talán nem túlzás azt mondani, hogy az Eötvös Alapítvány munkája óriási lehetőség minden, a pályája elején tartó magyar komponistának és karmesternek, és sajnálhatja, aki kihagyta azt a lehetőséget, hogy kapcsolatba kerüljön Eötvös Péterrel és az egész közeggel, ami az alapítvány körül létrejött.

Ha jól tudom, eredetileg a nyolcvanéves Eötvös Pétert köszöntötte volna az Alba Regia Szimfonikus Zenekar (ARSO) ezzel a koncerttel. A zeneszerző halála változtatott a hangverseny aktualitásán. Történt változás a műsorban? Egyáltalán hogyan alakult ki a program?

A programot még Eötvös Péter jóváhagyásával alakítottam ki, ő találta ki a sorrendet is, sokat e-maileztem vele erről, pedig akkor már elég beteg volt. Minden ilyen műsor összeállításakor felmerülnek zenekarépítési és ennél prózaibb szervezési szempontok is: mi az a Besetzung, azaz hangszer-összeállítás, amit a zenekar apparátusa elbír, melyik az a darab, amit értően elő tud adni, ami a zenekar szakmai fejlődésébe beleillik. Ezek mellett az is összeköti a darabokat, hogy mindegyik az európai zene különböző korszakaira, irányzataira reflektál, és így utalások, kapcsolódások hálója alakult ki a műsorban.

Eötvös Péternek két darabja szólal meg. Az első a Levitation, ez egy versenymű két klarinétra, vonószenekarra és tangóharmonikára. A másik a Dialog mit Mozart, amely sok kis Mozart-idézetből álló kollázs, és az idézetek olyan bravúrosan helyezkednek el, hogy attól válik eötvösössé a darab. Ez iskolapéldája annak, hogy Eötvös mennyire dramaturgiában gondolkodott: a zene nem a motívumoktól lesz zene, hanem attól, hogy ezeket a Mozart-anyagokat hogyan rendezi el a szerző. Ez a mozaikos szerkesztésmód a francia zenéből eredő gondolat, hiába Mozartról van szó.

Rémi Durupt (Fotó: Hrotkó Bálint, forrás: www.remidurupt.com)

Az esten elhangzó ősbemutatóm több módon is kapcsolódik ehhez a darabhoz. A Dialog mit Eötvösnek a címe is utal rá, és a két darab hangszer-összeállítása is majdnem ugyanaz, így egy koncerten lehet őket játszani. De mégsem mondom hommage-nak, és nem is használtam zenei idézeteket Eötvöstől. Ami közös, az a mozaikos szerkesztés: rövid motivikus anyagokat próbáltam Eötvös-szerűen hangszerelni, felrakni a zenekarra, és ezek a nagyon különbözően meghangszerelt, rövid, zenekari mozaikok állnak párbeszédben egymással. Végül az így megkomponált folyamatot interlúdiumokkal szakítottam meg. Ezeket az elektronikus zenei közjátékokat Eötvös-interjúkból hoztam létre: kizárólag Eötvös hangja hallatszik, persze megvágva, modulálva, egymásra helyezve, vagyis zenei értékkel felruházva. Ha valaki nem érti a szöveg jelentését, akkor zenei folyamatként is megállják a helyüket, viszont a szövegek azért egy bizonyos metszetet is adnak Eötvös zenei elképzeléseiből, gondolkodásmódjából. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan tud együttműködni a kétféle zenei világ, amely a darab végén összeér – de ennél többet nem árulok el.

A negyedik mű a Couperin sírja Raveltől, amely szintén zenetörténeti utalás. Eötvös Péterhez közel állt a francia zene, Ravel pedig a kedvenc zeneszerzői közé tartozott, így került a műsorba ez a darab. Én utalok Eötvösre, Eötvös Mozartra, Ravel pedig Couperinre. Ez így egy kerek műsor, amit a francia szálon és a mozaikos szerkesztésen túl összeköt a beszédszerűség és az ebből eredő zenei dramaturgia is.

Ehhez jön még a karmester, Rémi Durupt, aki ugyancsak francia.

Rémi Durupt-öt szintén Eötvös Péter ajánlotta személyesen. Durupt az Eötvös Alapítvány mentoráltja volt, és amikor megkérdeztem, hogy kit hívjunk meg azok közül, akik az elmúlt tíz évben az alapítvány mentoráltjai voltak, azonnal rávágta a nevét. Az elmúlt hónapokban sokat beszélgettünk a műsor kapcsán: egy szimpatikus és érzékeny zenészt ismertem meg benne. Remélem, a zenekar is így látja majd, és rendszeres munkakapcsolat alakulhat ki.

Pár napja derült ki, hogy Halmazállapot-változások (States of Matter) című darabod díjat nyert az Art Music Society zeneszerzőversenyén, és így a 2024/2025-ös évadban bemutatják Washingtonban. 27 ország 165 jelentkezője közül választották ki a művedet. Mesélsz róla?

A Halmazállapot-változások egy hegedű-cselló-zongora trió, amit még a zeneakadémiai diplomakoncertemre szereztem. Korábban nyert a Jerusalem Academy of Music and Dance és a Zeneakadémia közös pályázatán is. A darab három tétele a három halmazállapotot, illetve az ezek közti átmeneteket jeleníti meg. A tematikus anyag mindegyik tételben ugyanaz, de a különböző halmazállapotokban másként szólal meg. Ezek hagyományosan notált zenék. Az egyikből a másikba való átmenet, vagyis a halmazállapot-változás pedig mindig aleatorikus szakaszokkal történik, amilyenekkel lengyel avantgárd szerzők műveiben találkozhatunk. Kicsit úgy, mintha a tematikus anyag bekerülne egy betonkeverőbe, és a végén kijönne ugyanaz az anyag, csak más halmazállapotban.

Ennek a díjnak azért is örülök, mert az Egyesült Államokban még nem mutatták be darabom, és ez egy jó lehetőség a kapcsolatépítésre. Öt művet választottak ki, melyeket a következő bérletes évad öt hangversenyén, klasszikus művek társaságában mutatnak be. Emellett a darab kottáját is kiadják az USA-ban, és lemezfelvételt is készítenek.

(Bélyegkép: Dobri Dániel / A kép forrása: Alba Regia Szimfonikus Zenekar)