Szatmári Áron írásai a Jelenkor folyóiratban>

 

 

 

„Virág az ember”

 

 

(1) „Kurtág kétségkívül a világ egyik legjelentősebb élő zeneszerzője”

(Horváth Bálint: „Ez a mi végjátékunk”. Kurtág György
Beckett-operája, Korunk, 2020/1.)

 

(2) „Kurtág egész életműve a komponálás lehetetlenségéről szól, és éppen létével, amely mindig egyetlen hajszálon függ, tanúsítja, hogy a lehetetlen mégis lehetséges.”

(Halász Péter: Kurtág-töredékek, Holmi, 1995/2.)

 

(3) „Szándékosan nem életművet mondok; ezzel arra szeretnék utalni, hogy Kurtág számára valamennyi műve egyszerre s egymásra hatva van jelen – mintha mindegyik műve megszületése valahogyan az egész felől nézve formálódnék.”

(Wilheim András: „Mindennapi”, Holmi, 2006/6.)

 

(4) „Mert Kurtág esetében minden hang mögött erőteljesen érezni ugyanannak a tekintetnek, idegéletnek, lelki rezdülésnek az azonosságát. Mert az ő műveiben minden zenei szó önvallomás jellegű. Mert ennek a zenének minden pillanatában, így vagy úgy, az egész életmű egyszerre van jelen.”

(Kroó György: Születésnapi koncert, Élet és Irodalom, 1996/10.)

 

(5) „Sokáig úgy tűnt, hogy Kurtág folyamatosan operazenét ír, anélkül, hogy ebből valaha is kikerekedne a konkrét magnum opus. Más szóval, mintha rendkívül szerteágazó összefüggésrendszerével maga az életmű képezne egy latens, hatalmas kiterjedésű művet.”

(Horváth Bálint: „Ez a mi végjátékunk”. Kurtág György
Beckett-operája, Korunk, 2020/1.)

 

(6) „Amennyire magától értetődő volt a fiatal Kurtág György számára, hogy egyre újabb szellemi látóhatárokat hódítson meg az addig elértek feladása nélkül, ugyanolyan természetességgel hódította meg később zenéjével Európát.”

(László Ferenc: Kurtág György laudációja, Korunk, 2011/6.)

 

(7) „A nagy dolog persze az, amikor egy olyan szerző, mint például Kurtág György, esélytelensége ellenére még a mai korban is eljut a nagyközönséghez anélkül, hogy valaha is erre a babérra vágyott volna.”

(Csalog Gáborral Dolinszky Miklós beszélget, Jelenkor, 2004/3.)

 

(8) „Úgy tetszik, a nem alkotás éppúgy Kurtág pályájának része, mint az alkotás.”

(Halász Péter: Kurtág-töredékek, Holmi, 1995/2.)

 

(9) „A zenei anyaggal való szüntelen küzdelem, az egyes műrészletek és művek számtalan variációjának kidolgozása és azok gondos mérlegelése, a kíméletlen önkritika, a menetrendszerű elhallgatások, a hosszú alkotói csendek: mindez folyamatosan jellemzi Kurtág több mint hetven éve tartó alkotói pályáját.”

(Horváth Bálint: „Ez a mi végjátékunk”. Kurtág György
Beckett-operája, Korunk, 2020/1.)

 

(10) „Kurtág művészete maga az aktualitás, s szeretném, ha »mindig« (mindig) ez szólna, ahogyan az ember – egy bizonyos idő múlva – azt szeretné, kevésbé józan pillanataiban: ne beszéljünk, csak (jó) zene legyen: igaz, hangzó, valóságos idő.”

(Balassa Péter: Kurtág György, az olvasó, Élet és Irodalom, 2001/51–52.)

 

(11) „Még meg nem jelent kotta, el nem hangzott zene, kiadatlan versek megzenésítése – mégis sietek írni róla, mert a Kurtág-opusok mindig eseményt jelentenek zenei életünkben.”

(Kroó György: Kurtág Négy capricciója, Élet és Irodalom, 1971/34.)

 

(12) „Kurtág itt nem vág új csapást az ismeretlen felé, inkább úgy építi házát, belső érlelődő igényeivel harmóniában, mint a csiga: minden irányban egyszerre növekedve, terjeszkedve”

(Kroó György: Száz perc Kurtág, Élet és Irodalom, 1975/42.)

 

(13) „Kurtág voltaképpen merte átlépni saját stílusának külső nagykapuit, hogy egy még tágasabb világba érkezzék.”

(Kroó György: Kapuszárnyak, Élet és Irodalom, 1981/45.)

 

(14) „Az azonban vitathatatlan, hogy míg a demokratikus Lengyelországnak megvan a maga Witold Lutosławskija, a demokratikus Magyarországnak pedig a maga Kurtág Györgye”

(Gerald Larner: A nemzet szabadsága,
Rakovszky Zsuzsa ford., Holmi, 1990/1.)

 

(15) „Másfelől életem sok korszaka a legyőzhetetlen sznobizmus és tanulni vágyás jegyében CD-k hallgatásából állt; Kurtág és a bécsi dodekafonok zenéjének rendszeres végighallgatásából, az úgynevezett korunk zenéjéből, továbbá régi szerzők régi előadásaiból.”

(Balassa Péter: Leonóra papírjai, Jelenkor, 2003/12.)

 

(16) „Az egyik legnagyobb élményem volt tavaly a Kurtág Kafka-darabja. Azt már rég nem éreztem, tudja, azt az örömöt, amit klasszikusan a művészet, pontosabban a remekmű tud okozni. Tehát azt, hogy megkönnyíti az ember életét. Ha egy ilyen ember van, mint ez a Kurtág, akkor… akkor mondhatnak nekem a bolsevikok vagy Reagan, amit akarnak”

(Esterházy Péter beszélget Marianna D. Birnbaummal, 2000, 1990/2.)

 

(17) „Számomra fontos tapasztalat volt, hogy olyan tökéletesen különböző és semmiféle szakmai értelemben egymással össze nem hozható művészek, mint Nádas Péter meg Jeles András, Kurtág György meg Jovánovics György, a nagy szobrász, abban a tekintetben hasonlóak, hogy mindegyikük a saját világát a belső szabadság jegyében próbálja megalkotni; hogy egymás mellé tehetőek, de egymás fölé már nem rangsorolhatóak a művészeti ágak.”

(Balassa Péter: A nyolcvanas évek magyar művészetéről –
Takáts József beszélgetése, Jelenkor, 2003/12.)

 

(18) „Egyfajta szamizdat volt ez is. [Eck] Imre maga köré gyűjtötte azokat a zeneszerzőket, akiket különben nemigen játszottak; Szokolay, Petrovics Emil, Kurtág darabjaira táncoltunk. Imre bezárta őket egy szobába, és addig nem engedte ki őket, míg meg nem írták a zenét.”

(Uhrik Dóra: „A tükör a halálom” – Konrád György
beszélgetése, Jelenkor, 2010/4.)

 

(19) „Hát ilyen szépeket gondoltam a nyolcvanas évek közepén, pedig még, teszem azt, jócskán itt voltak az oroszok. Mondhatni, teszem azt, tőlük függetlenül, számomra TD olyan, mint Kurtág, ugyanarra emlékeztet, mint ő, arra, hogy a művészet legfőképp szabad és radikális.”

(Esterházy Péter: Az igazság, 2000, 2013/12.)

 

(20) „Mondjuk egy Kurtág-hangzat versus a Kossuth téri mészárlás ‘56-ban.”

(Esterházy Péter: Pécsi komoly, Jelenkor, 2005/9.)

 

(21) „Ám igényesség és megvalósíthatatlanság ellentéte Kurtág pályájának állandó kísérője.”

(Halász Péter: Kurtág-töredékek, Holmi, 1995/2.)

 

(22) „Kurtág egész tevékenysége azt bizonyítja, hogy számára nincs »végleges« változat”

(Wilheim András: „Mindennapi”, Holmi, 2006/6.)

 

(23) „Kurtág nem volt hajlandó belátni, hogy valamit nem lehet megcsinálni. Megtanultam tőle, hogy a szándék, akár a lehetetlen akarása is fontosabb, mint az, ami megszólal. Mert a szándék átjön, minden médiumon keresztül.”

(Csalog Gáborral Dolinszky Miklós beszélget, Jelenkor, 2004/3.)

 

(24) „Kurtág György tudatában van annak, hogy művészi pszichogramjainak egyes zenei vonásait saját elképzeléseihez és belső hallásához méltón visszaadni lehetetlen, mégis kétségbeesetten, körömszakadtáig igyekszik segíteni az előadóknak művei hűséges tolmácsolásában.”

(László Ferenc: Kurtág György laudációja, Korunk, 2011/6.)

 

(25) „Az, hogy zseniális tehetségű ember, Kurtág tanításában majdnem másodlagos. Amit ő közvetített, az egy magatartás volt, kérlelhetetlenül következetes és végletesen keresztülvitt magatartás. Minden hang fontos. Ettől vált a zenélése hitelessé a számunkra. Ő végigharcolta az életét minden hangért.”

(Csalog Gáborral Dolinszky Miklós beszélget, Jelenkor, 2004/3.)

 

(26) „Kurtág zenéjében benne él a kommunikáció olthatatlan vágya.”

(Halász Péter: Kurtág-töredékek, Holmi, 1995/2.)

 

(27) „A szó és a hang közötti viszony újrarendezéséhez elengedhetetlen az is, hogy Kurtág – miközben vallomásszerűen mindig önmagát írja – komolyan vegye a kommunikációt.”

(Balázs István: Kurtág, Holmi, 1995/2.)

 

(28) „Kurtág nagyon zárkózott embernek mutatja magát.”

(Halász Péter: Kurtág-töredékek, Holmi, 1995/2.)

 

(29) „Kurtágot sokan ostromolják, de ő elvből soha nem ad interjút.”

(Kocsis Zoltán: Magyarlondon, Holmi, 1990/1.)

 

(30) „Kurtág zenéjében nemhogy nem mutatkozik tartózkodónak, de szinte kényszeres kitárulkozással nyílik meg hallgatói előtt.”

(Halász Péter: Kurtág-töredékek, Holmi, 1995/2.)

 

(31) „Kurtág a vallomásosság makacs, önkínzó következetességével tárja önmagát a világ elé.”

(Balázs István: Kurtág, Holmi, 1995/2.)

 

(32) „A zenei hazugság elleni küzdelemben Kurtág György volt a legfontosabb. Az ő elégedetlensége.”

(Csalog Gáborral Dolinszky Miklós beszélget, Jelenkor, 2004/3.)

 

(33) „Vagy talán épp abban mutatkozik meg Kurtág zeneszerzői bátorsága, hogy minden idegszálával éli a kort, és vállalja ennek minden következményét. Hogy egyetlen sort sem ad ki a kezéből anélkül, hogy annak hiteléről, emberi fedezetéről ne volna meggyőződve?”

(Balázs István: Kurtág, Holmi, 1995/2.)

 

(34) „Tanítás közben Kurtág azt ellenőrzi, vajon a zenei mozzanatok mindegyikét hitelesíti-e egy-egy megélt gesztus, illetve a gesztus által felszabadított energia. Amikor hézagok mutatkoznak ezen a lefedettségen, és a hézagokon beszivárog a rutin, a klisé: az a zenei hazugság.”

(Csalog Gábor és Dolinszky Miklós beszélgetése, Holmi, 2006/6.)

 

(35) „Kurtág tanítása valójában nem a darabra irányul, hanem az életvezetésre. Kurtág végső soron nem zenét tanít, hanem etikát, a zene médiumán keresztül.”

(Csalog Gábor és Dolinszky Miklós beszélgetése, Holmi, 2006/6.)

 

(36) „Az volt a benyomásom, hogy Kurtág csodálatos mester, aki vezet, és aki jobban bízik bennem, mint amennyire én saját magamban.”

(Balázs István: Egy zeneszerző képmása, ahogyan egy énekesnő látja. Beszélgetés
Kurtág Györgyről Csengery Adrienne-nel, Mozgó Világ, 1986/2.)

 

(37) „Kurtág arra kényszeríti az előadóit, hogy kezdjenek új életet. Bízik benne, hogy ez lehetséges, és újra meg újra meg is próbálja mindenkivel.”

(Csalog Gábor és Dolinszky Miklós beszélgetése, Holmi, 2006/6.)

 

(38) „Kurtág György zenei és irodalmi jelentéskeresése, jelentésteremtése voltaképpen néhány visszatérő, elementáris szellemi probléma, kérdés, mondás visszatérő muzikalizálása.”

(Balassa Péter: Kurtág György, az olvasó, Élet és Irodalom, 2001/51–52.)

 

(39)

Hölderlin

Kurtág Györgynek

December hője, nyarak jégverése,
drótvégre csomózott madár,
mi nem voltam én? Boldogan halok.

(Pilinszky János, Kortárs, 1974/9.)

 

(40) „Kurtág zenéje eszméltet – akárcsak Bartóké.”

(Balázs István: Kurtág, Holmi, 1995/2.)

 

(41) „Ahogyan Bartók művei és életútja bizonyos emberi modellt állítottak elénk és tettek követendővé, úgy Kurtág is olyan általános emberi modellt mutatott fel, amely a művek esztétikai értékein túl vezet, és bármely gondolkodó egyén számára polgári és erkölcsi példát statuál.”

(László Ferenc: Kurtág György laudációja, Korunk, 2011/6.)

 

(42) „Bartóknál a férfi föloldhatatlan magánya, Kurtágnál a nőé. A zene itt is megrajzolja a maga ívét, és itt is aláhajlik a visszavonhatatlan magányba. Egyetlen különbséggel. Ez a zene, ha lehet, még kegyetlenebb, még kíméletlenebb, mint Bartóké volt a maga idejében. Ennek a zenének nincs C-dúr jelenete.”

(Balázs István: A magánélet börtönében, Valóság, 1984/5.)

 

(43) „Igenis elsősorban Kurtág és nem más az, aki folytatta a bartóki örökséget. De Beethoven és Brahms értésében is ugyanezt a gazdagságot tapasztaltam nála.”

(Csalog Gáborral Dolinszky Miklós beszélget, Jelenkor, 2004/3.)

 

(44) „elég kiemelni néhányat a múltbeli komponisták közül, akikre Kurtág kimondva vagy kimondatlanul hivatkozik: Schütz, Bach, Beethoven, Schubert, Schumann, Verdi, Muszorgszkij, Mahler”

(Halász Péter: Kurtág-töredékek, Holmi, 1995/2.)

 

(45) „Kurtág művészetének kivételes tartása fakad abból, hogy ő az új hangzást már pályája kezdetén úgy küzdötte ki magának, hogy gyökereit mélyen a zenei múltba eresztette.”

(Balázs István: Kurtág, Holmi, 1995/2.)

 

(46) „Hangütések, technikai tanulságok, a hallgató számára alig észrevehető kapcsolódások, gyakran csak egyfajta zeneszerzői tartás, viselkedésmód adaptálása az, amit Kurtág a hagyomány reá záporozó özönéből felhasznál.”

(Halász Péter: Kurtág-töredékek, Holmi, 1995/2.)

 

(47) „Így például a legjelentősebb kortárs zeneszerzők, mint Boulez, Ligeti, Gubaidulina, Pärt, Takemitsu vagy Kurtág egyáltalán nem idéznek, inkább az őket megelőző generációnak, mint például Messiaen, Bartók, Prokofjev, vannak elkötelezve.”

(Heller Ágnes: A művészet autonómiája vagy
a műalkotás méltósága, Jelenkor, 2006/3.)

 

(48) „Kurtág György Bornemissza-dalciklusa Luciano Berio művével párhuzamos szerkezeti megoldásokra emlékeztet, melyek zenei szövegtagolással, szólamozással a barokk teátrális közegét jelenítik meg.”

(Jákfalvi Magdolna: Van egy férfi, Jelenkor, 2008/6.)

 

(49) „Kurtágnál általában maga a mű szüli meg saját zenei nyelvét és technikai megvalósítását; nincs előre kialakított stílus, nincsenek bevált zenei eszközök, sem valamiféle irányzat, amelybe az adott mű illeszkedne.”

(Papp Márta: Kurtág György „Orosz kórusai”, Holmi, 2006/6.)

 

(50) „Kurtágot elsősorban ösztönös alkotónak tartják. […] Ha azután elmélyülünk Kurtág műveiben, ráébredünk, hogy zenéje – mint minden nagy komponistáé – döbbenetes rendet mutat.”

(Halász Péter: Kurtág-töredékek, Holmi, 1995/2.)

 

(51) „Hányszor kerülnek papírra napjainkban is, nálunk s a világban, ugyanabban a sorrendben, összefüggésben, azonos rendszerháttérben hangok! S a legtöbbjük tintapötty marad. Kurtág szárnyas hangokat ír.”

(Kroó György: Jelenetek egy regényből, Élet és Irodalom, 1983/43.)

 

(52) „Kurtág egyszerűsége, akár a zenei anyagot tekintjük, akár az írásmódot, a technikát, páratlan értéke, jelensége a mai magyar zenének, sőt véleményem szerint az egész világ zenéjének.”

(Kroó György: Eszká-emlékzaj, Élet és Irodalom, 1977/4.)

 

(53) „A Tandori-dalciklus Kurtág eddig megjelent »legegyszerűbb« kompozíciója. A szó szoros ételmében eszköztelen.”

(Kroó György: Eszká-emlékzaj, Élet és Irodalom, 1977/4.)

 

(54) „Kurtág zenéje még mindig kötőanyag nélküli. A forma ebben az értelemben meztelen kommunikáció, a lehető legsűrűbb, s bár e darabban a komponista szinte egy felszabadulás és megkönnyebbülés igézetében a szín és a hangzás dimenziója révén hússal, bőrrel borítja csont és velő zenéjét, az egész ciklus alapmottója, mint minden Kurtág-műé, változatlan: igazság és lényeg.”

(Kroó György: Négyszázezer fokra, Élet és Irodalom, 1981/46.)

 

(55) „Kurtág egyetlen szopránhangra komponálta meg a töredékeket, mindenfajta kíséret nélkül. Talán egész eddigi életművének legmerészebb kompozíciós döntése ez.”

(Farkas Zoltán: A töredék mint egész. József Attila és a magyar
zene Bartók Bélától Kurtág Györgyig, Literatura, 2005/4.)

 

(56) „Kurtág fantasztikus intonációs képességet, drámai, lírai és koloratur technikát, kifejezést, opera- és dalstílust, deklamációs, sőt beszédkészséget és valósággal bel cantót kíván az énekestől végletekben tobzódó vokális írásmódja megszólaltatására.”

(Kroó György: Négyszázezer fokra, Élet és Irodalom, 1981/46.)

 

(57) „Kurtág nem akarja, hogy műveit válogatás nélkül bárki előadja: azzal a követelménnyel, hogy a szopránénekesnő hangterjedelme háromoktávnyi legyen, kétségkívül a lehető leghatékonyabban védekezik az illetéktelen előadók ellen.”

(Gerald Larner: A nemzet szabadsága,
Rakovszky Zsuzsa ford., Holmi, 1990/1.)

 

(58) „A sajátos, monódiajellegű szövegkezelésben lehettek fontos minták Monteverdi operái, de talán nem szabad megfeledkezni Kurtágnak a gregorián kultúra iránt táplált odaadó érdeklődéséről és mély csodálatáról sem”

(Horváth Bálint: „Ez a mi végjátékunk”. Kurtág György
Beckett-operája, Korunk, 2020/1.)

 

(59) „Kurtág a lehetetlen megvalósítására tör: többszólamú, sőt imitációs szerkezetet ír elő az egyetlen énekhang számára.”

(Farkas Zoltán: A töredék mint egész. József Attila és a magyar
zene Bartók Bélától Kurtág Györgyig, Literatura, 2005/4.)

 

(60) „Kurtág vokális zenéjének egyik legalapvetőbb törekvése, hogy a hitelüket vesztett, megkopott, emberi (pontosabban szólva nem hétköznapi, hanem mélyebb) kommunikációra alkalmatlanná vált fogalmak új értelmét fölkutassa, persze nem diszkurzív úton, hanem akusztikai-zenei eszközökkel.”

(Balázs István: Kurtág, Holmi, 1995/2.)

 

(61) „Kurtág György alighanem már magában az olvasás folyamatában komponál. Nemcsak olvassa, hanem hallja, megszólaltatja a textust (felhangzik »neki«).”

(Balassa Péter: Kurtág György, az olvasó, Élet és Irodalom, 2001/51–52.)

 

(62) „Ha jól sejtem, Kurtág a lassan olvasók közé tartozik.”

(Balassa Péter: Kurtág György, az olvasó, Élet és Irodalom, 2001/51–52.)

 

(63) „Mélyen összefügg Kurtág új zenei poétikájának – diszkurzív úton ki nem fejtett – alapelveivel, hogy nála a zene a szó legteljesebb értelmében emancipálódik az irodalomtól.”

(Balázs István: Kurtág, Holmi, 1995/2.)

 

(64) „Kurtág György, az igazi zeneszerző, egyben remek olvasó és irodalmár – körülbelül ennyi, ami ránk tartozik.”

(Balassa Péter: Kurtág György, az olvasó, Élet és Irodalom, 2001/51–52.)

 

(65) „A Kurtág-zenéből persze azért egyértelműen sugárzik a világhoz való lírai viszonyulás.”

(Balázs István: Kurtág, Holmi, 1995/2.)

 

(66) „ahogy egy Mandelstam vagy egy Ahmatova a legsötétebb sztálini időkben szinte kényszerítve volt arra, hogy a szubjektív lírai kifejezés helyett az áldozatok tömegeinek hangján szóljon, úgy Kurtág a XX. század végén azt érezte feladatának, hogy emberek sokaságának hangján szólaltassa meg az élet elmúlt szépségét, a halál fenyegetését s az egész század nyomorúságát”

(Papp Márta: Kurtág György „Orosz kórusai”, Holmi, 2006/6.)

 

(67) „»Egyszer írnia kellene valamit kórusra is« – jegyezte meg Nono Kurtágnak”

(Kroó György: Kapuszárnyak, Élet és Irodalom, 1981/45.)

 

(68) „Válságok, az alkotás miértjeivel és hogyanjaival vívott küzdelmek Kurtág életpályáján is akadtak, nem hiába volt életművének egyik meghatározó inspirátora Samuel Beckett, akinél maga a megszólalás értelme is megkérdőjeleződik.”

(Csengery Kristóf: Két biztos befutó, Mozgó Világ, 2020/4.)

 

(69)

(olykor még lát az ember lakásokat
ahol a könyvespolcokon ott a komplett
NAGYVILÁG
utoljára éppen kurtág liszt ferenc téri lakásán
feledkeztem rajta a folyóiratszámok színes vonulatán
messziről felismertem melyek azok a számok
amelyek az első camus beckett stb szövegeket közölték)

(Tolnai Ottó: Ómama egy rotterdami
gengszterfilmben, Jelenkor, 2002/9.)

 

(70) „Kurtág György megpillantja Monyók Ildikót a Mosoly Birodalmában, »Jeles felvetésében«.”

(Visky András: Kommentár és kommentár –
Forgách András: Gonosz siker, Jelenkor, 2003/4.)

 

(71) „Nem, nem így történt, ez egészen bizonyos, irányult az a figyelem, a világot pásztázó megszállott tekintet, irányult a bármire, feszülten, nyitottan ugyanakkor; és hát jól tudjuk, hogy a Mosoly birodalmában pillantotta meg Monyókot Kurtág, nem kell ezt misztifikálni, ott látta meg olyannak, amilyen; Jeles »felvetésében« pillantotta meg az alakot”

(Forgách András: A pária művészete, Alföld, 1993/1.)

 

(72) „A hitszegénységre vonatkoztatott, átvett kifejezés Monyók Ildikó különleges énekbeszédét – s Kurtág e személy és hang által történt művészi megihletettségét – fellebbezhetetlen kontradikcióvá, hitvallássá nemesíti.”

(Tarján Tamás: Stigma – Visky András: A különbözőség
vidékén, Jelenkor, 2008/4.)

 

(73) „A praktikus megoldást Wittgenstein kínálja: a kéziratot ollóval felhasogatni és ismét összerakni. Mígnem fölhangzik a szövegből valami szövegen túli, például Kurtág György egyik Kafka-töredéke.”

(Visky András: Kommentár és kommentár –
Forgách András: Gonosz siker, Jelenkor, 2003/4.)

 

(74) „Az őrület és a köznapinál sokkal világosabb tudat határmezsgyéjén járnak ezek a szövegek, s így válnak Kurtág hihetetlenül intenzív zenei nyelvének ihletőivé és partnereivé.”

(Farkas Zoltán: A töredék mint egész. József Attila és a magyar
zene Bartók Bélától Kurtág Györgyig, Literatura, 2005/4.)

 

(75) „Meggémberedett fogalmak, tetszhalott szavak, emlékképpé stilizált motívumtöredékek úgy bukkannak föl rendre már korábban is Kurtág műveiben […], mint a tiltott zónában Tarkovszkij SZTALKER-ében egy elsüllyedt civilizáció rekvizitumai…”

(Balázs István: Kurtág, Holmi, 1995/2.)

 

(76) „nem fogadja el a jelentésüket vesztett kész formai kliséket, hanem egyetlen hiteles művészi válaszként maga építi újra akusztikailag a világot. Az egyes ember felől, a mikrovilágok felől. Ennek révén kapcsolódik Kurtág zenéje a »posztindusztriális« világállapot új érzékenységéhez.”

(Balázs István: Kurtág, Holmi, 1995/2.)

 

(77) „A töredékekből való építkezés Kurtág szöveges kompozícióinak legsajátabb vonása.”

(Farkas Zoltán: A töredék mint egész. József Attila és a magyar
zene Bartók Bélától Kurtág Györgyig, Literatura, 2005/4.)

 

(78) „A kontinuitást, akárcsak Janáčeknél, itt is a drámai intenzitás pillanatig sem csökkenő feszültsége képviseli, csak éppen Kurtágnál kevesebb az ismétlődés.”

(Gerald Larner: A nemzet szabadsága,
Rakovszky Zsuzsa ford., Holmi, 1990/1.)

 

(79) „Az irreverzibilitás képzete Kurtág zenéjének nagyon jellemző eleme: a hátrahagyotthoz nem kanyarodhatunk már vissza, legfeljebb visszaemlékezhetünk rá.”

(Halász Péter: Kurtág-töredékek, Holmi, 1995/2.)

 

(80) „A Kurtággal kapcsolatban legelsőként feltolakodó gondolat a darabjainak rövidsége feletti csodálkozás. […] Az elillanó idő minden pillanatának az a féltékeny kihasználása, ami a Kurtág-műveket hallva újra és újra megdöbbent, sajátos perspektívába helyezi ezt a zenét.”

(Halász Péter: Kurtág-töredékek, Holmi, 1995/2.)

 

(81) „Kurtág György párizsi éveiben ugyanilyen »előiskolaként«, preformációként készítette apró »gyufakompozícióit«, melyek zenei alkotásmódját anticipálták. Műveinek jellemzője – Webernhez hasonlóan – a mikrostrukturális szerkesztés.”

(Anghy András: Tájak és vonatok. Zsemlye Ildikó
alkotásairól, Jelenkor, 2003/3.)

 

(82) „Kurtágot szűkszavúsága, koncentrációja, lényeget mondása századunk komponistái közül Anton Webernhez teszi hasonlóvá. Ám ő szabad, mint a madár.”

(Kroó György: Eszká-emlékzaj, Élet és Irodalom, 1977/4.)

 

(83) „A még mindig elsősorban miniatűr formák mestereként emlegetett Kurtág az elmúlt mintegy három évtizedben látványos erőfeszítéseket tett az egybekomponált nagyforma irányába.”

(Horváth Bálint: „Ez a mi végjátékunk”. Kurtág György
Beckett-operája, Korunk, 2020/1.)

 

(84) „Kurtág megkísérli újrakomponálni a Kilencedik szimfóniát. Kis darabokból, kis töredékekből. Dacosan és elszántan. S ha ez nem sikerülhet is neki, mert ugyan kinek sikerülhetne napjainkban, egy új Kilencedik szimfónia radikális szükségletét mégiscsak megteremti.”

(Balázs István: A magánélet börtönében, Valóság, 1984/5.)

 

(85) „Van itt hegedű, brácsa, nagybőgő, oboa, klarinét, kürt, mandolin, cimbalom, hárfa, zongora, vibrafon, celesta és egy regiment ütőhangszer, amelyek Kurtág instrumentáriumában vadonatújak.”

(Kroó György: Kapuszárnyak, Élet és Irodalom, 1981/45.)

 

(86)

(Kurtágnak, Weöresből indulva)

Megfelelő hangszeren
lejátszottam: IGEN. NEM.
Megfelelő hangszeren
lejátszottam: NEMIGEN.

(Tandori Dezső, Holmi, 2012/7.)

 

(87) „Már az első daltól kezdve lenyűgözi a hallgatót az új színélmény, amit Kurtág zenéjétől kap. Mintha húsz év után egy eddig mindig kicsit felhős táj fölött kisütne a nap.”

(Kroó György: Négyszázezer fokra, Élet és Irodalom, 1981/46.)

 

(88) „Kurtág zenéje szép zene, és hangsúlyozott szépsége révén akkor is markánsan világnézet-hordozó, ha nincsen benne semmi »ideologikusan« megkomponálva.”

(Balázs István: Kurtág, Holmi, 1995/2.)

 

(89) „Kurtág világához mindig is hozzátartozott a hagyományos értelemben vett szépség keresése.”

(Halász Péter: Kurtág-töredékek, Holmi, 1995/2.)

 

(90) „[József Attila:] »Mi, amikor a szép szóval akarjuk kifejteni azt az emberi öntudatot, amelyet a világszerte föllépő erőszak a lelkek mélyére kényszerít, nem ismerhetjük el az erőszak szellemi fölényét azzal, hogy az általa kigúnyolt szép szótól megfutamodunk.« Aligha találhatnánk költői hitvallást, amely jobban kifejezné a Kurtág-zene lényegét.”

(Balázs István: Kurtág, Holmi, 1995/2.)

 

(91) „»Fecseg a felszín, hallgat a mély« – vallja Kurtág zenéje József Attilával.”

(Balázs István: A magánélet börtönében, Valóság, 1984/5.)

 

(92) „Kurtág zenéje megszenvedett, modern szépségében őrzi az emberi öntudatot. Ezért is van, hogy ebbe a szépségbe nem lehet élveteg módon belefeledkezni: ez a szépség […] örvényként húz magába.”

(Balázs István: Kurtág, Holmi, 1995/2.)

 

(93) „összecseng Nono és Kurtág végkövetkeztetése: Küzdeni az emberibb viszonyokért, a teljesebb emberi élet lehetőségéért egy meghasadt világban.”

(Balázs István: A magánélet börtönében, Valóság, 1984/5.)

 

(94) „Kurtágtól éppen azt tanultam meg, hogy amikor az alapelemek működését vizsgáljuk, ott ki kell virágoznia valaminek.”

(Csalog Gábor és Dolinszky Miklós beszélgetése, Holmi, 2006/6.)

 

(95) „Kurtág György maga is ilyen egyszeri embervirág, »amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon«, azzal a különbséggel, hogy a történetbeli virágot csupán a kis herceg ismeri, míg Kurtág György egy teljes zenei univerzum elismerésének örvend.”

(László Ferenc: Kurtág György laudációja, Korunk, 2011/6.)

 

 

 

Bélyegkép: Felvégi Andrea, Muzsika