Művészet és kultúra nélkül csend lesz – így szól a Németországból induló kampány, mely a világjárványt kísérő korlátozások miatt leginkább veszélybe került ágazat, a művészeti és kulturális szcéna helyzetére hívja fel a figyelmet. A kampány a művészet és kultúra fontosságán túl arra is rámutat, hányféle szakmát – a kisegítő személyzettől kezdve a rendezvényszervezőkig – érint a leállás, akik munkájáról általában nem is veszünk tudomást. A kezdeményezéshez számos kiadó, művész, előadó és a kulturális szcénában dolgozó csatlakozott, főként Németországból, Svájcból és Ausztriából.

A Kunst három betűjét a kampányban pirossal írják: ohne uns annyi, mint nélkülünk.

*

Szólaljunk fel – a művészetért és a kultúráért – a kultúrában dolgozókkal és minden érintettel együtt! Mutassuk be a szektor valódi arcát, amelyet a krízis a legmélyebben érint!

A várakozás az, ami megkönnyíti a mindennapokat; az emlékeket és az érzelmeket pedig megőrizhetjük. Nagyszerű előadás, szikrázó fények, öröm és élvezet: egy este ezeket nyújtja – az élmények mögött azonban emberek állnak, akik különféle munkájukkal és lelkesedésükkel járulnak hozzá, hogy a közönség estéje felejthetetlen legyen.

Kampányunk arra szolgál, hogy felhívja a figyelmet a művészeti és kulturális szcéna jelenlegi helyzetére. Felszólalunk, és a keresetüket elvesztő emberek történetein keresztül bemutatjuk a szektorunk valódi arcát.

A művészet és a kultúra jelenleg parlagon hever. Németország egyik legnagyobb gazdasági ágazatát, a rendezvényszervezést fagyasztották be a Covid19 miatt. Emberek ezrei nem tudják űzni a hivatásukat, és egzisztenciális fenyegetettségben élnek, de a kulturális sokszínűség is veszélyben van. Ez a társadalom lelki elszegényedéséhez vezet. Mindazt, amiért élünk, és amit szeretünk, nem tudjuk a közönségnek és a társadalomnak továbbadni. A válság mindenkit érint, de egyik ágazatot sem olyan súlyos mértékben, mint a művészetet és a kultúrát. Mi voltunk az elsők, akiknek mindent le kellett tennünk, és mi leszünk az utolsók, akik újra korlátozások nélkül dolgozhatunk – jelenleg mindenféle perspektíva híján, és olyan kevés támogatással, mint semelyik másik szektor.

A jelentések nagy konszernekről és olyan iparágakról szólnak, amelyek az érdekképviseleteik révén előtérbe kerülnek. Sokan nincsenek tisztában vele, mennyi ember és hányféle szakma érintett a művészeti-kulturális szektorban, mert ez nagyon kevés nyilvánosságot kap. A tudósítások fókuszában a legnagyobb rendezvények és fesztiválok veszélyeztetettsége áll, pedig ezek az összes rendezvény nagyon kis hányadát teszik csak ki. Így torz és felületes kép alakul ki, és elvész a kulturális sokszínűség megmutatása.

Kampányunkkal szeretnénk felhívni a társadalom figyelmét a művészeti és kulturális szcéna jelenlegi helyzetére. Megértést remélünk az érintett emberek és a kultúrában dolgozók számára, láthatóvá akarjuk őket tenni, és erősíteni a megbecsülésüket. Szeretnénk elnyerni a közvélemény támogatását, és megerősíteni a művészet és kultúra társadalmi jelentőségét.

Nyilvános plakátkampány mellett döntöttünk, hogy a lehető legtöbb emberhez elérhessünk. Az érintettek arcán és képén keresztül emberközelibbé válhat a problémánk, és talán többen elgondolkodnak rajta, hogy milyen lenne a társadalom nélkülünk, állításunk szerint ugyanis csendes és szegény.

(Szatmári Emőke fordítása)