Domb közt, dombon át

hosszú fehér út keresi honát,

túl a piros kicsi házakon

odaforr az ég peremére –

Széljárta málomi út

fehér homokú országút,

ringasd gömbölyû fáid!

Ragyogó porodba vetem szívemet,

sírjon mint el nem küldött izenet,

széljárta málomi út!

Huzódj a húnyó lángban

csillogó por-ruhában,

rajtad a nyulak átfutnak õsszel,

rajtad a szekerek elmennek õsszel –

Széljárta málomi út,

öledbe hanyatlik a lomb már,

az évszak ünnepi oltár,

mit mondasz az ittmaradóknak,

mit viszel a mennynek innen?

Ragyogó porodba vetem szívemet,

sírjon mint el nem küldött izenet,

széljárta málomi út!