három napja búcsúzik a szemem
hogy mentse mi belőled menthető
szédelgő búgócsigaként kerengek
sugaras tereiden rám zuhan
a dzsámi kupolája négy helyett nyolc
tornyot villant felém a székesegyház
fölmutatod utólszor csak nekem
amit szerettem benned gyönyörű
város fényszerű súlytalan áramlás
combig meztelen suhannak a nők
és arcok arcok feledhetetlen
arcok ismerős arcok ismeretlen
arcok úsznak el a szívem körül
tollászkodnak féllábon állva
hatalmas gesztenyefáid komor
bivalyok vonulnak salakhegyek
gépkocsik bogárraja zsong nyüzsög
hirdetőoszlopokra sárga
plakátokat terít a fény kiáltoz
öblös hangján az újságárus
csengők dudák bongó harangzene
zuhog agyamra így kísérsz engem
városom gyönyörű ki a füstbokros
pályaudvarra s kezet fogsz velem
ne üljek üres tenyérrel vonatra
cserében ifjúságom hagyom itt sokáig
lobogtatom feléd a zsebkendőmet
EGYSZERRE SZÉTTÖRIK AZ ÉG
S BENNEM TÜNDÖKÖLSZ MÁR
IDŐTLENÜL