Mire kíváncsi legjobban a POSzT-on, vagy mi tetszett legjobban?

Idén nem láttam előadásokat, a sajátjaink idejére jöttem, azokat persze mind a négyszer láttam. Különösen érdekelt az Isten ostora, a Brand, de nem láthattam, mert vagy úton voltam, vagy mi játszottunk. Majd Budapesten. A Vitéz Mihályt akartam még mindenképpen megnézni, de azt is csak Szombathelyen fogom. Mivel debreceni előadást az utóbbi években nem láttam, azt is megnézném. De a többi is érdekel, sajnos nem lehet belőlem valamiféle rangsort kiszedni, mert itt nincs olyan előadás, amelyik ne érdekelne.

Hogy látja a POSzT körül kialakult helyzetet?

Úgy, ahogy cselekszünk. Mentesíteni kellene a politikától, röviden. Visszaszakmaiasítani, mondanám, ha lenne ilyen szó. Ma ennek a fontos eseménynek nem a színház a főszereplője.

Az utóbbi években rendezett előadásaiban gyakori a groteszk, abszurd szemléletmód. Például az Örkény István műveit feldolgozó rendezéseiben, a Tarelkin (halála) ÉLETE, valamint az Übü király, vagy a lengyelek című előadásában. Kitüntetett szempont ez az Ön által színpadra állítandó komédiák, tragikomédiák kiválasztásakor?

Nem igazán. Ez a hatás fordítva is működik: az ember saját személyisége szivárog bele egy előadásba. Az abszurdot az élet sok területén folyamatosan érzékelhetjük, gondoljon csak a POSzT-ra: nagyon is van ilyen nézete. Talán van némi hajlamom arra, hogy így lássam a dolgokat, ez lehet, de nem érzem meghatározónak, különösen nem kizárólagosnak. Az utóbbi  előadásaim közül például a Pillantás a hídrólt kihagyta, az csöppet sem abszurd előadás, hiszen az anyag nem ilyen. És még egy dologról szó van, túl az én személyes alkatomon, ami azért sok más hangra is fogékony, valójában nagyon is érzelmes figura vagyok. Arról, hogy a színházi évadoknak van egy egészséges alaprajza – vagyis sokféle mű kell, régi, új, vidám és nem vidám: én pedig gyakran magamra osztom azt a feladatot, hogy az évadban a komédiát rendezzem. Másoknak könnyebben engedem meg, hogy a vágyaikat kövessék. Mármost a komédia is sokféle lehet. Engem ezek, a szóban forgó komédiák vonzanak, mert az értelmet is megdolgoztatják. Tehát nagyjából ez az oka annak, amit lát, nem pedig az, hogy a nem létező életművemet a groteszk felé építeném. 

(A kép forrása: fidelio.hu, Nagy Gergő)