Fabó Kinga 1953. november 1-jén született Mezőtúron. Az ELTE BTK magyar–angol szakának elvégzése után előbb a kar, majd az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársaként tevékenykedett.

Első verseskötete, az Anesztézia 1988-ban jelent meg a Móra Kiadó Kozmosz Könyvek sorozatában. További verseskötetei: A fül (Széphalom, 1992); Ellenfülbevaló (Magvető, 1994); Elég, ha én tudom (Seneca, 1996); Fojtott intenzitással, fojtottan (Fekete Sas, 2002). Utolsó verseskötete, a Bebáboz tavaly látott napvilágot a Gondolat Kiadónál. 2015-ben kétnyelvű, indonéz–angol verseskötete is megjelent Jakartában. Elnyerte a 2015. évi Free Poets Collective International Poetry Contest első díját.

Verseskötetei mellett megjelent művelődéstörténeti munkája, az Értékváltozások a 19. század második felében. Illemtankönyvek elemzése (Szociológiai Intézet, 1980), valamint a JAK-füzetek sorozatában irodalomtörténeti-nyelvészeti esszékötete, A határon (Magvető–JAK, 1987).

Írásainak jelentős része elérhető honlapján. A Jelenkorban 2009 októberében jelent meg verse.

Fabó Kingától a Fojtott intenzitással, fojtottan kötet egyik versével búcsúzunk:

Tűnik a szem könnyein

Ami voltam, lehetnék,
csillan árja, kék szemén,

szeme árján buborék,
a lehetne, a volnék.

Szeme árján tűnik át,
alakja, felől vibrál,

lebegőn, mint jelenés,
ami voltam, lehetnék.

Szemnek árján ködbe vész,
vele a volt, lehetnék.

Bélyegkép: paphnutius.freewb.hu