A báli szezon koronázó eseményének
Természetesen a svábhegyi farsang számított
(Bár az a fogalom, hogy „téli szezon”,
Értelmét veszteni látszik ebben a féléves hóban,
Amikor téli szezonná változik maga az élet!).
Óriási bál készült, és a nemrég ismét kinyitott
Szanatórium volt kiszemelve a célra.
Emlékszel, olvasóm, arra a bizonyos
Élére pördült gyufásdobozra a hegy központjában,
Mindjárt a fogaskerekű sínjei után?
Tudod, amit Labancz Győző és korábbi barátnője,
Laura vettek szemügyre, még épülőben. Megvan?

Az, az. Tehát a legendának számító Szanatórium!
A Magyar Varázshegy. Sárgállik a kapu
Kőoszlopán egy felirat maradéka:
.ASK..ITS .ÍZGYÓGYI…ZET
(Segítek: ez a hajdani VASKOVITS
VÍZGYÓGYINTÉZET, ide érkeztünk).
A hosszú bekötőút végén áll a napsárga palota;
Négy emelet plusz manzárd plusz kéményerdő.
Mesés, szinte bagolyvárhoz illő,
Négyszögletű tornya van, art deco pártázattal és fiatoronnyal.
Ma este holdfényben szikrázik hóborította parkja.

Évtizedekig állt üresen a maga eltökélt némaságában.
Aztán egy szép napon a betömött úszómedencét
Újra kiásták, a golfpályát szépen kigazolták;
És kezdődött valami új.

*

Ugyanaz a Laura, aki novemberben itt járt,
Most sóhajtva gördült be a kapun.
Nagy pillanat: először jutott kerítésen belülre!
Egy parányi Volkswagen Smartban ült,
Ami csodával határos módon boldogult a szerpentinnel,
És nagyon kirítt az itt parkoló luxusautók közül.
Laura lassított a bekötőúton, lehalkította a zenegépet,
Amelyben éppen a Your Sister’s Clothes
Refrénje dübörgött a Pulptól.

    Check out if you’re still alive
    Talking dirt won’t change your life

Laura leparkolt az állatformájúra nyírt
Örökzöld sövény mellett.
Egy kutya, egy nyuszi, egy jókora mókus…
A sportcipőjét tűsarkúra
Cserélte még a kocsiban.
Látta, hogy a medence partján
Szemcsés hó tapad a fűre,
És öles jégszakállak nőnek
A piros padok cirádás vasán.

    It’s easy when you stop pretending
    That you just got lost on the way

Etele hívta, muszáj volt fölvenni.
„Halihó! Érzed a világrengető energiát, Laura?
Ha egyszer rákapsz az ízére, nincs erő,
Ami vetekedhetne vele…” „Érzem, érzem!”
„Minket nem korlátozhat ember.” „Minket aztán nem!”
„Hát akkor? Ugrás az események kellős közepébe!
Ideje belevetned magadat a lobogó élettűzbe!
Nézz csak szét. Ezek is pont ugyanúgy drogoznak, ugyanúgy
Játsszák a ki kicsodát, mint a diszkószörnyek…
De mi móresre tanítjuk Európát is!” „Úgy van, úgy van!”
„Nem kukoricázunk, kicsikém.”

*

Laura fölnézett a homlokzatra, hószakáll
És hószemöldök lógott minden fénylő manzárdablakon,
S a nyitott napozóbalkonok alján végig. Köztudott volt,
Hogy rendkívüli biztonsági intézkedésekre került sor
A mostanra sorozatossá váló fundamentalista fenyegetések miatt.
Hm, pont a báli kistáskája kimaradt a vizsgálódásból,
Felejtős őrök! Elolvadnak egy ilyen nőtől, mint ez a szeplős.
A papírjai amúgy rendben voltak.
A portán úgy jutott át, mint az igazságügy-miniszter felesége,
A fiúk szerezték neki a névre szóló meghívót
Meg az igazolványt. Nem jelzett a fémdetektor.

„Akiknek körlevél a meghívójuk,
Címzettjeikkel nincsen semmi dolguk”,
Amint a tetszetős aranyszabály
Egy katonás kis szabályzatban áll…
Nos, erre az estélyre mindenkinek
Személyre szóló, kézzel címzett meghívót
Küldött a Miniszterelnökség merített, sárga papíron,
Mert ez egy ALKALOM volt, csupa-csupa nagybetűvel.

Zeniten a farsang! Szólt a fanfár fényes kürtökön,
Miközben Laura lépésben haladt a hallon át,
Sőt: vonult, ahogy kell, tűsarka ütötte a taktust
A mozaikpadló mediterrán pálmafamintáin.
Tudta, milyen sokan hiszik, főleg
E budai Varázshegy egykori betegei,
Hogy a háznak démonai vagy vámpírjai vannak,
Akik nappalra elbújnak a zugokban,
Ahol alig várják, hogy kialudjanak a fények,
És ők elkezdhessenek bolyongani a folyosókon,
A bentlakók nyakába telepedve,
És eszelős tekintetű dühöngőkké változtatva őket;
Mások szerint ez buta hiedelem.
Ma nem látszott rontásra utaló jel, csak az örvénylő bál,
Annak is csupán az előcsarnoka.

Laurának nem volt szüksége tükörre. Látta magát
A szembejövő férfiak tekintetében,
Tőle a kiváltságosok klubja is elalélt.
Vállpánt nélküli, ezüst-fehér Gucci-ruhája
Olyan volt, mint egy hercegkisasszonyé
(Még egy belvárosi bevetésen zsákmányolták a fiúk
Valamilyen úri szalonból). Ó, nem jutni szóhoz…
Hű, hát ennyire fényűző büféasztal, mint ez itt,
MÉG A HEGYEN IS alig akad manapság!
Bevezetőül, egy pohárka Dom Perignon után,
Az egyik sarokban két egyenruhás szakács
Folyamatosan bontogatta az osztrigákat.
Mellettük homár hevert hideg ágyán.
Egy hölgy óriás garnélarákot osztott,
Vagy kívánságra vágott egy darabot a sült polipból.
Kissé odébb a séf libamájat pirított;
Vele szemben rózsaszínűre sült báránybordát
Helyeztek egy helyettes államtitkár tányérjára;
Máshol sajtot olvasztottak a bélszínre,
S a pult végén, amúgy svájciasan, fondüasztal állt…
És ez az egész – Laura hitte is, nem is – még csak a büférészleg volt.

A nagyteremben a két műsorvezető,
Patríczius és Fabrícia ismertette a programot.
Lesz emitt operagála, amott sanzonest
Binder Líviával a Vörös Szalonban
(Erre a névre Laura is fölkapta a fejét),
És lesz jó kis csárdás éjfél után,
Aztán tombola jön, és rendkívüli show koronázza az estét:
A bálkirály- és bálkirálynő-választás!…
Nem is szólva az „ötfelvonásos” vacsoráról, csak úgy mellesleg.
A díszvendégek enumerációja következett,
De ez a name dropping már Laurának is túl sok volt,
Aki undorral vegyes kíváncsisággal
Érdeklődött egy kicsit a celebritások után:
De például Czikora Norbert olimpiai bajnok
Vízilabdázó közelsége bizsergető gondolat volt
Laura számára, aki másodsorban Jócsikné Vilma
Miniszter asszonyra is kíváncsi volt
(Közelről milyen lehet, aki ennyi komoly szeretőt tart?).

Laura óvatosan fürkészte őket, akadhat-e ismerős?
Mert ő általában nagyon más körökben forgolódik,
Másképpen nagyon gazdagok, másként sznobok között.
Szívdobogást kapott, amikor meghallotta
Az egyik legjobb barátnője nevét, s amikor fölismerte
A körülállók közt a másik legjobbat,
Dalmát, akiről tudta, hogy protokollos asszisztens
A miniszterelnökségen. Dalma keleties stílusú,
Fényes virághímzéses, fehér Dior-ruhát hordott
Áthajtós szoknyarésszel. Azt a mindenit,
Őt kifelejtettük a számításból, hasított Laurába.
Szerencsére Dalma egész másfelé figyelt.
Aranyszínű táskájából azonnal csillogó
Macskaszemálarcot kapott elő,
És a szeme elé vonta pajzs gyanánt:
Persze, ma kerülnie kell minden találkozást!
Megkönnyítette a dolgát, hogy egy ügynökség
Modelljei is jelen voltak, csupa-csupa maszkos bombázó;
Amúgy a dresszkód álarcot nem írt elő…
Szóval ő mostantól csak egy ragyogó szempár és nem más.

Három-négy arany karkötő egyetlen csuklón.
Furcsa, atavisztikus pecsétgyűrűk.
Laura megdörzsölte szemét, de valóban
Itt voltak a legnagyobb svábhegyiek,
Többnyire szmokingban, frakkban csak a nyitótáncosok
Avagy a stréberek (black OR white tie,
Állt a meghívón). A potentátok kitettek magukért:
Feleségeiken havi fizetésükkel egyenértékű
Nagyestélyi feszült.

Ezek a válogatott olajfestmények a társalgóban…
A pálmafák, a csobogó szökőkutak;
A beépített üveges szekrények a falban… eredetiek ám!
Ez a mozaik… és mindenhol a kisuvickolt márványpadló!
Laura látta, boltíves üvegajtó nyílik balra.
Ez mi lehet? Á, ez az újjávarázsolt
Biliárdszoba. Üvegébe marva ez a felirat díszelgett:
A SZANATÓRIUMBAN TILOS A HAZÁRDJÁTÉK.
Végre valami, amit a ház előző életéből
Maradéktalanul megkíméltek.

(A teljes szöveg a lapszám májusi frissítése után lesz elérhető.)