I.

 

Lerobbant lakásbelsőt látunk, valamiféle hallt vagy nappalit, ahonnan a lakás többi helyisége nyílik. A bútorok a nyolcvanas évek eleji kelet-európai dizájn jellegzetes termékei: szekrénysor, fotelek, dohányzóasztal stb. A szoba hangsúlyos helyén egy még feldíszítetlen karácsonyfa áll. Egyébként kifejezetten zsúfolt a lakás, az a fajta, ahol a tér inkább a bútorok közötti járatokból áll.

A háttérben hatalmas készülődés zajlik. A színfalak mögül bútortologatás hangja hallatszik, zajok, zörejek, aztán megjelenik csupa mészpötty ruhában (ócska melegítő) Apci egy meszesvödörrel és egy meszelővel, nagyot fújtatva lerakja az asztal mellé, maga is leül.

Bejön Anci is.

ANCI Te csak ülsz? Itten?

APCI Elfáradtam.

ANCI És ha én is…? Ha én is? Akkor semmise?

APCI Nem semmise. Akkor is minden. Tudod, hogy minden.

ANCI Na persze. Tudom. Majd pont tőled. (indulatosan „pakolni" kezd, látványosan tevékenykedik)

Bejön Papi, félig magában beszél.

PAPI Egy kicsit azér’… (meglátja őket) Csak… kicsi pihenő… gondoltam, belenézek a tévébe, hogy mi van… Nem baj, ugye, nem baj… (meglepődve körülnéz) Na de hol van most a tévé?

Bejön Öcsi is egy halom ruhával a kezében.

ÖCSI Jaj, Anci, miért pont az én szobámba kell…

ANCI Kisfiam, mondtam már…

APCI (gúnyosan) Kisfiam, oda besüt a nap…

ÖCSI Nem is süt a nap. Télen itt sose süt a nap.

ANCI (Apcihoz) Mi van?!

APCI (kötelességtudóan) De ha sütne, akkor oda sütne. Érted?

ÖCSI (lemondóan) Értem. (Öcsi menne be a másik ajtón, de elállja az útját Hugi)

HUGI Na ugye, be se férünk!

APCI Eddig se fértél, édesem…

HUGI (Öcsihez) Örülsz, te dög?

ANCI Hugi!

HUGI Nem kell már a fürdőszoba kulcslyukán leskelődni, mi?

ÖCSI Álmodsz, tyúkocska.

ANCI (jelentőségteljesen odébb rakja a meszesvödröt) Apci!

APCI Jaj, Ancikám, szép az már úgy is!

ANCI Ezt most nekem mondod?!

APCI Ezt?

ANCI Apci!!!

ÖCSI Csupa arany-fehér… (vihog)

APCI Kuss.

HUGI Valagamba fuss…

ÖCSI Bírnád, mi?

HUGI Onnét ki se juss… Barom.

ANCI Öcsi!!!

ÖCSI Mér’, másoknak lehet?

ANCI Micsodát? Mit lehet másoknak?

Csend támad, csak a Papi dünnyög közben a háttérben, olykor nem is érthetően, miközben ide-oda forog, keresi a tévét.

PAPI Hova a fenébe tették… A tévét… Le se ültem még, azt’ állhatok is fel. Még le se ültem. A kávétól. A francokat. (kuncog) Hogy attól. Amikor nem is iszom kávét. Naná. Még ha adna, akkor se innék. És akkor attól! (nevet)

ÖCSI Na jó. (félretolja a nővérét, és kiviszi a holmiját)

PAPI (körülnéz, és mindeközben mondja) Meg hogy büdös van. Hogy én vagyok büdös. Hogy én. Ezt mondják.

APCI (ül az asztalnál, Ancihoz) Akkor hol vannak?

ANCI Mik hol?

APCI (nyugodtan) A többi levelek. Meg képeslapok. Amit a postás hozott. A táviratos.

HUGI Miért, a postás hozott valamit? Itt volt? Nem is vettem észre.

PAPI Amikor ezek nem is tudják, mi az a büdös. Hát hogy! Megmondhatnám. A kibontott disznó a szögekkel. A gerendán. Az. Meg a belek. A mosásnál a vájdlingban. Na. Meg a csontok főzése. Az büdös. (vihog) Ezek? (vihog) Semmit se tudnak. Semmit. (beszéde érthetetlen motyogásba fordul)

ANCI Nincsenek többi.

APCI Hol. Érted? Azt kérdezem, hol.

ANCI Hol?

APCI Hol. Most. Hol.

ANCI Na! Hirtelen de nagyon kérdezel! Na!

APCI Nem azért. Te is tudod, hogy nem azért. Az engem már egyáltalán nem érdekel.

ANCI Nem érdekli.

APCI Nem. De igazán. Éppen hogy miattunk. Az Öcsiért, a Hugiért, a Papiért meg érted. Meg értem is.

ANCI Értem… na ezt értem.

APCI Elhiszed?

ANCI (sóhajt) Na jó.

Anci előhúz a köténye alól egy szalaggal csinosan átkötött kis paksamétát: levelek, képeslapok.

ÖCSI (visszajön, látja az asztalra tett csomagocskát) Hű, apám!

APCI Tessék? Nekem szóltál?

ÖCSI Azt nem. A levelek. Sok.

ANCI Te ne szólj bele, értem?

ÖCSI Ne? Mibe ne?

HUGI (visszajön a szobába, a levelekre mutat) Ez mi?

ANCI Mi ez mi?

PAPI (oldalra néz, a levelekre, hangosan) Posta.

APCI (a levelekre mutat) Na de, drága! Mégis… Mikor?! Mióta? Miért?!

ANCI Kérdezgetünk?

APCI Csak kicsit.

ANCI Sokszor.

ÖCSI (odamegy, széttúrja a csomagot, olvassa egy képeslapról) Mi-a-mi.

PAPI Mi? Mi a mi?

HUGI Majami, te barom.

ANCI Egy ideje. Tíz éve. Vagy több. Meg még előtte is.

ÖCSI (egy másikat néz) Loszándzselesz. (diadalmasan) Na ugye!

APCI És te? Te azóta?

HUGI Mit ő?

APCI Te is…? Te is… leveleket is… írtál is?

ANCI Én is. Néha.

ÖCSI Ő is.

APCI Néha?? Mi az, hogy néha?!

ANCI Kéthavonta. Havonta. Néha.

APCI Néha. (elképedve) Éppen te? Éppen neki? Titokban?

ANCI Hát… (tétován körbemutat) először csak a Hugi… aztán meg már az Öcsi… és közben az egész, ahogy jött… minden…

APCI Minden? De miért?

ANCI Rólunk. Hogy jó.

APCI Jó. Jó?! Minden?! Titokban… Azt írtad titokban, hogy jó. Oda? Neki? És én meg…

ANCI Ez fáj, mi? Hogy te meg nem is…

APCI Nem fáj. Csak nem értem.

ÖCSI Na ezzel nem vagy egyedül.

ANCI Például az iskola is. Meg a Cérna. Amíg az volt. Meg a család. A leginkább azt. Hogy a család.

ÖCSI (Hugihoz) Te érted, mi van most?

HUGI Engem hagyjál. Arról volt szó, hogy feldíszítjük a karácsonyfát.

APCI Tíz év. Tíz éve írod?

ANCI Tíz… Vagyis… lehet, hogy több. Könnyen lehet.

ÖCSI (belenéz a paksamétába, olvassa) Csókol: Aranyka. Hát itt van! Aranyka! Mint a táviratban!

HUGI Mit gondoltál, Brúszvilisz?

ANCI Először csak ő írt, az Aranyka, hogy ő hogyan. Hogy vele mi van. A sok pénzt, amit keresett. Azt… hát azt, ugye, tudod… Meg leírta, hogy mit csinált… odaát. A… munkáját. Aztán meg a bérházát… amije van… Én meg, hogy mi jól vagyunk. Hogy mennyire jól vagyunk… Nehogy azt higgye már… Nagyon jól.

HUGI Micsoda bérház? Jól? Mi jól?!

ANCI (most már eldöntötte, hogy elmondja) Hallgassatok már! Írt nekem, mert… Mert valamit akart. Kérdezni. Azt akart. Én meg azt válaszoltam, hogy nagyon jól. Vagyis hogy mi nagyon jól vagyunk. Világos?

ÖCSI Mint a néger fenekén a…

APCI Csend!

ANCI És megírtam neki, hogy te, Apci, te az iskolában olyan jól, hogy már igazgató lettél… Az Öcsi meg csodálatosan… Mert mérnöknek… mert szorgalmasan tanul… A Hugi meg a szemünk fénye… és különben menedzser…

ÖCSI Mérnöknek? Én?

HUGI Kacc-kacc.

ÖCSI (ránéz) Menedzser! Top!

HUGI Barom.

APCI Ezt?! Te?! Neki?!

ANCI A Papi meg igaz, hogy nyugdíjba ment, de szaktanácsadó… Kiemelt… A vágóhídnál…

PAPI (talán valamit meghallhatott) A vágóhíd akkor még nem is volt… egyenesen hozzánk hozták az állatokat… (szinte félálomban, mintha folytatna valamit) Apa kint állt a kapuban, onnan nézte őket… Éppen ott, ahol én is álltam, amikor megjöttek a rendőrök… Kiabáltak, hogy meg ne lássanak még a templomtéren se…

ÖCSI Persze, persze, Papci! Meg a kolbászok és a debrecenik is… Az most jön…

PAPI És ami ott lógott a füstön, a kolbászok és a debrecenik, azokat is elvették… Elvettek mindent… Felgyújtották… Petróval… Azt mondták, hogy nem is akarnak többet ott engem – hogy minket… mehetek apa mellé, ha akarok… (a vége már motyogásba fullad) Ki kell menni…

APCI Maradjon itt.

PAPI Há?

APCI Üljön le, ne forgolódjon össze-vissza. Mint a szaró galamb…

PAPI (felemeli és leejti a karjait) Milyen galamb?

APCI (legyint) Nem fontos. (Ancihoz) És holnap érkezik. Ez lett belőle. Az írogatásodból. Ez lett.

HUGI Mi lett?

PAPI Nem lett, hanem van.

ANCI Na, te csak ne tegyél úgy, mintha olyan baromira el lennél keseredve!

ÖCSI Elárulnátok már végre, hogy mi van?

APCI Keseredve? Hát meg vagy bolondulva teljesen?

ANCI Aranyka… Aranyka az egy… néni… Aranyka néni… az neked, az nektek a… nagynéni. Bizonyos értelemben.

HUGI Bizonyos értelemben?

PAPI Bizonyos értelemben.

ÖCSI Óriási.

HUGI Egy nagynéni.

ÖCSI Amerikából?

ANCI És… és itt lakott ő is. Régebben.

HUGI Itt? (körülnéz) Hol?

ANCI A városban. Ahol a Papi, Apátok meg én. Amíg el nem ment.

HUGI El? Amerikába?

Anci bólogat.

HUGI De mér’?

APCI Hosszú.

PAPI Nagyon hosszú…

ANCI Naná, hogy az!

ÖCSI Jaj, Anci, mondjál már valamit!

ANCI Mondja el az apád, ha már annyira el van keseredve! Vagy a nagyapád… Ha már annyi mindent tud…

PAPI Most mér’ pont én? Most mér’ pont nekem mondod?

ANCI Tudja azt maga nagyon jól…

APCI De hát Ancikám… te is tudod, hogy nem elkeseredve… hanem csak, hogy mi lesz.

PAPI Csak. Csak-csak.

HUGI Mi lesz?

APCI (Ancihoz) Hiszen itt ez az egész.. a lakás is… meg a bútorok… hogy akkor most hogyan…

ÖCSI Ne legyetek már ennyire beszarva egy vendég miatt! Egy ilyen… Aranyka miatt!

ANCI Hát… nem is Aranyka volt… hanem Annus.

HUGI Annus?!

PAPI Annus-ka.

ANCI És szép volt… nagyon szép… csak…

ÖCSI Csak?

ANCI Csak nem… nem olyan volt, mint mi…

HUGI Mint mi?

ANCI Nem ti. Mint mi.

ÖCSI Aha.

APCI Csak más volt.

PAPI Csak-csak.

ANCI Csend legyen! Olyan volt… hogy… Szerette a pénzt. A sok pénzt. A Cérnagyárat meg nem.

HUGI Hát ami azt illeti, ettől még nem értem, hogy miért volt más…

ANCI Nem csak ettől. Kellett a pénz. Neki. Sok pénz. Ugye, Apci?

APCI Igenis!

HUGI Puff neki.

PAPI A pénz?

ANCI Igen, a pénz!

PAPI Elment innen… a városból… Először csak nyáron Siófokra ment. Dolgozni. Aztán már Pestre is.

HUGI Pestre!

APCI Dolgozni.

HUGI Szegény.

APCI Mindig aranyszínű bugyija volt. Nájlon. Azért lett Aranyka…

ÖCSI (izgatottan) Aranyszínű?!

ANCI Na!!! Na!!!

PAPI Pisilni kell…

ANCI Aztán meg már nem is jött vissza. Na persze. Nem jött. Mert eleinte még úgy volt, aztán meg már…

APCI (szinte álmodozva mondja) Folyton éjszakáztak. Pénz meg a város… Nem is tudtuk már, hogy mi van vele. Hogy mit akar.

PAPI Ezt kik mondták?

ANCI Senki. Valaki. Maga meg mi a fenéért kérdezősködik?!

HUGI Kiszökött Amerikába? Az Aranyka?

ANCI De ezt csak sokára írta meg. Évek múlva. Addig csak hallgatott…

ÖCSI Elment csak úgy, szó nélkül?

APCI Szó nélkül… Így is lehet mondani…

ANCI (nyomatékosan) Csak így lehet mondani. Évek múlva írt egy levelet… hogy most már ott is… dolgozik.

HUGI Dolgozik…?

ANCI Hogy sok pénzt keres… és majd egyszer vesz egy házat…

APCI Anci!

ANCI Nyugalom! Hogy majd vesz egy házat, amiben bérlők lesznek, és akkor csak abból él… beszedi a díjat, és dől a pénz…

ÖCSI Nem is rossz!

HUGI Dől a pénz…

ANCI Én meg először nem is válaszoltam…

APCI Először…

ANCI Csak az, hogy aztán sajnáltam… hogy ott… egyedül…

PAPI (most érti meg) Te írtál neki?

APCI Jó reggelt, Papi! Felébredtünk?

PAPI Te írtál? Neki? Titokban? Te?

ÖCSI Hogy menedzser. Meg igazgató. Meg mérnök. Ja, meg szaktanácsadó.

PAPI Titokban? Hogy mi nem is tudtuk…?

ANCI Jaj, maradjon már! Most már úgyis mindegy. (Öcsihez) Azt csak később, amikor már telt az idő. Eleinte semmit. Szinte semmit. Bölcsőde, óvoda, iskola. Meg a boldog-ság. Azt igen.

APCI Micsoda?

ANCI A boldogságot. Azt, hogy jó.

HUGI (értetlenül) Mi a jó?

ANCI Hogy milyen jó a szeretet meg az egyetértés. Nekünk. Itthon. Hogy család. Hogy az Öcsi után te is születtél… Két gyerek meg még a Papi is. Hogy élünk boldogan… A hétköznapok. Mint… mint ez a karácsony is…

APCI Hogy jó?

ANCI Ez a boldogság.

HUGI A hétköznapok?

APCI És ő?

ANCI Örült. És ő is írt mindenfélét…

PAPI Képzelem…

ANCI Aztán meg azt válaszolta, hogy… hogy… egyszer majd ő is ezt szeretné…

APCI A boldogságot?

ANCI Igen. Meg hogy ezt a mindennapot. És a szeretet. Ami van. Benne a hétköznapokban…

APCI A gyerekeket?

ANCI Nyugi.

HUGI Óriási.

PAPI Csak-csak.

ÖCSI És ő… ő még most is…?

ANCI Mit most is?

ÖCSI Most is olyan… hogy… Dolgozik?

ANCI Ugyan! Mondtam, hogy háza van.

ÖCSI Háza. Naná.

ANCI Háza. Ahol laknak. Mások. Meg dolgoznak. Mások. Bérlők… Ő csak a pénzt…

PAPI Csak. A pénzt. Az Aranyka. A pénzt. Csak.

HUGI És meddig?

ANCI Mi meddig?

HUGI Meddig lesz itt?

ANCI Nem tudom. Néhány nap. Kicsi idő. Egy-két nap. Azt írta, hogy beteg. És hogy sétálni akar az utcákon. Megnézni. Még egyszer. Emlékek. Az illatokat is, meg az arcokat is, meg a köveket, mindent. A házakat és a fákat. A patikát. A havat. Meg a Klein-féle vendéglőt is.

ÖCSI Nincs is olyan, hogy Klein-féle vendéglő.

ANCI De volt.

PAPI Volt a mi üzletünk is… Álltam apa mellett a pultnál, és nekem is volt fehér kötényem… Meg volt hátul a vágáshoz a szín, ahol…

HUGI Megnézni? Ezt akarja?

ANCI Igen.

ÖCSI De mit? Mi a szart lehet itt nézni?

Anci tétován körbemutat.

APCI Meg minket is?

ANCI Igen. Meg minket is.

HUGI Engem, például?

ANCI Például.

ÖCSI Meg engem?

APCI És mi lesz a pénzzel? Arra nem gondoltál?

ÖCSI Milyen pénzzel?

APCI Semmilyennel. Meg a bútorokkal…

HUGI Milyen bútorokkal?

APCI Semmilyennel. Meg a gyerek…

ANCI Fogd már be a szád! Kérdezgetni, azt én is tudok!

APCI De hiszen én csak azért…

ANCI Azért ne! Jó? Azért ne!

PAPI Hiszen te írtad azokat a leveleket…

HUGI Hát ez kurva jó! Ezért kell nekem egy szobába zsúfolódni? Ezzel?

ANCI Szebben is beszélhetnél…

HUGI Mert?

ANCI Mert attól még mi egy rendes család vagyunk…

ÖCSI Attól? Mitől?

Némán néznek valahányan egymásra.

ANCI Majd úgy teszünk, mint aki elfelejtette, hogy mi volt. Vagyis hogy mi van. Aranykával. (Hugihoz és Öcsihez) Ti meg nem is hallottatok semmit, értettem?

HUGI Semmit se értettem.

ÖCSI Értettem a semmit.

PAPI Mit értettél?

Csend, Anci legyint. Elrakja a leveleket.

ANCI Na? Akkor?

APCI Még te na?! Még te na-zol?!

ANCI A meszelés. Ha már úgyis. Akkor folytatni kell. Meg a fa is. A díszek meg az angyalhaj. Hiszen még sehol se vagyunk.

ÖCSI Jaj, Anci, szép az a szoba már így is. Éppen eléggé szép. Nem kell azt elsietni.

ANCI Öcsi!!!

APCI (Ancihoz, álmodozva) Emlékszel, én hogy siettem reggelente?

ANCI (nevet) A nyakkendődet mindig a fejeden át húztad fel, mert csak meglazítottad…

APCI A nyakkendőmet?

ANCI Igen. És már az utcán szaladtál, amikor elővetted a zsebedből, és a nyakadba raktad, meg összehúztad…

APCI Milyen nyakkendőmet?

HUGI (Öcsihez) Tudod te, Amerikában milyen fehérek a falak?

ÖCSI Nammilyen? Mert te tudod, mi?

HUGI Olyat te még álmodni se. Olyat te még álmodba se tudsz álmodni se. (kifelé indul) Na, megyek, legalább én pakoljak… mielőtt betelepszel oda…

APCI Na, jól van, gyerünk, Öcsi!

ÖCSI Apci! Ezt éppen te?

APCI Ha már úgyis. Akkor legyen szép.

PAPI Az Aranyka… Az szép volt… Az olyan szép… hajjajajaj!

HUGI (kintről kiabálva) Anci!

ANCI De így is sokszor nem értél be a csengetésre…

HUGI Anci!!!

APCI Sokszor?

ANCI Igen?

HUGI Olvastad, hogy a Gere, az buddhista?

APCI Nem is igaz, én sose késtem el…

ANCI (visszakiabál) Melyik az a Gere? (Apcihoz) Néha azért igen.

APCI (sértődötten) Harminc évig egyszer se.

HUGI A Richard. Az az ősz hajú. Amelyik neked is annyira tetszik. Tudod…

APCI Nem is volt nekem nyakkendőm. Sose. (felélénkül) És arra emlékszel, amikor még hazajártunk az aratásra?

HUGI Itt van, most olvastam…

APCI Aktatáskában vittem le a húst a vonaton…

ANCI Hogyhogy buddhista?

HUGI Hát csak úgy. Tibet meg minden. Meg hogy mindenkit szeret.

APCI Zsírpapírban, hogy át ne ázzon. Kinn, a peronon…

ANCI Fújta a szél a hajamat…

APCI Innen, a városból a húst! Mert persze, ha a nagyapád eladja azt a rohadt hentesboltot… Időben…

ANCI Ha. Ha-ha-ha.

APCI Igen. Ha.

ANCI (dühvel) Akkor én nem mentem volna a rohadt robotra a Cérnába, és akkor nem itt laknánk ebben a rohadt kis városban.

APCI Nem is rohadt. És nem is kicsi. Csak város. Egyszerűen csak város. Egy kedves magyar város. Magyarországon van, és egy kedves magyar város. Slussz.

HUGI A Madonna meg még akar gyereket…

ANCI Méég?!

APCI Én meg nem rohantam volna reggelente a szakmukiba…

ANCI Két gyerek, az jó. Nekünk is kettő van. Kettő. Két gyerek. (Apcihoz) Ne mondd azt, hogy szakmuki. Mondd azt, hogy iskola.

Éles csengetés hallatszik, kétszer egymás után – mind összerezzennek.

APCI A franc lehet az? Ilyenkor.

HUGI (visszajön a csengetésre) Kétszer csengetett, nem? Akkor ez a postás.

ANCI A postás? Ilyenkor? Az már nem lehet.

APCI Aha! A nagy titoknok!

ANCI Micsoda?

APCI Mért, nem vele szövetkeztél össze?

PAPI (értetlenül) Össze? A postással?

ANCI Menjen ki, Papi! Úgyis csak itt ácsorog. Semmi haszna se.

PAPI Csonton csüngő mócsing sincsen.

HUGI Valami baj van, Papi?

ANCI Néha segíthetne maga is.

PAPI Segítség! Segítség!

APCI Na, nyisson ajtót, rendben? (odalép a Papihoz, és megrázza a vállát) Papi! Menjen ki!

PAPI Nem is kell! Most éppen.

HUGI Nem baj.

PAPI (kászálódik) Jól van, jól van, megyek.

ANCI És nyissa ki az ajtót is!

PAPI Melyik ajtót?

APCI A bejáratit.

ANCI A kijáratit.

PAPCI Minek?

HUGI és ÖCSI Mert csengettek.

PAPI Csengettek?

APCI Igen.

PAPI Nem is hallottam. (visszafordul az ajtóból) Hányszor?

ÖCSI Az ujjaival mutatja, hogy kétszer.

PAPI Hát akkor az a postás! Jött a pénz!

HUGI Nem jött, hanem hozták.

ANCI Biztosan. Azért nyissa ki.

Újra két éles csengetés.

PAPI Hű, de sürgős. Na jó. (kimegy)

Csend, feszült várakozás. Hirtelen megjelenik egy hatalmas koffer, egy ide-oda dülöngélő ember hátán, majd a koffer takarásából előbukkan Aranyka.

ARANYKA (kitárt karral a szoba közepén) Édeseim!!!

Döbbent mozdulatlanság.

ARANYKA (parancsoló mozdulattal mutat) Tegye csak le oda, fiam! Vigyázzon a fára! Úgy! Aztán mehet is!

A hordár támolyogva indul kifelé.

ARANYKA (utánaszól) Várjon csak! (nagy, aranyszínű retikül lóg a vállán, abba nyúl bele) Na, fiam, ez a magáé! Dollár!

HORDÁR Köszönöm, nagyságos asszony, köszönöm! (hajlongva kimegy, de visszafordul) Boldog ünnepeket! Boldog ünnepeket, sok boldogságot mindenkinek!

ARANYKA Jól van, csak menjen már! (körülnéz) Na! Hogy milyen kicsi lett errefelé minden! Nem is hinné az ember! Vagy a házak mentek össze, vagy én nőttem meg… (megrázza a fejét, majd a még most is döbbenten álló családra néz) Hát puszi nincs?!?! Tündéreim!!! Ölelés?!

A család minden tagja Aranykához rohan. Egymást lökdösve próbálják megölelni, de közben egyikük se ér hozzá.

ANCI Drágám!!! Mi téged… mi csak holnapra… ahogy a távirat…

APCI Aranyka!!!

PAPI Annus!

ÖCSI Néni?! Néni?! Ez?!?

HUGI Csókolom!

ARANYKA Na, csak lassan, lassan, édeseim! Hű, de fáradt vagyok. Rég nem gyalogoltam ám ennyit! Azt mondta a taxis, hogy ide nem lehet már feljönni… A lábaim… (kinyújtja a lábait, rajta drága, aranydíszítéses cipő, kedvtelve nézegeti) Hát igen, a lábaim…

ANCI Ülj le, drága Aranyka! Ö… ide! Vagy nem is… ide! Papi, segítsen már!

Felpattan és a székeket rendezgeti, végül a szoba közepére helyeznek el egy széket, mintha Aranyka valami trónuson ülne egy terem közepén.

ARANYKA Ugyan, édesem, hagyjad… (leül) Ez a város…!

HUGI Ez bizony.

ARANYKA Ti meg… (végignéz Apcin) mintha egy kicsit eljárt volna az idő…

APCI Hát… Aranyka… tudod, hogy van ez…

ARANYKA Nem tudom. Meg olyan… pöttyösek is vagytok…

ÖCSI Hoppá, a meszelés!

ARANYKA Na mindegy. Nem volt könnyű… felkaptatni a dombra… nem mondom… szép, hogy itt fent laktok, a város tetején…

ANCI Szép.

ARANYKA Teljesen, mint a galambok a… hol is?

HUGI A dúcban. A galambdúcban.

ARANYKA Igen. Nem jutott eszembe. Jaj, drágáim! Micsoda jól néztek ki! Te vagy a Hugi, ugye, kicsikém?

HUGI Hát… azt hiszem…

ARANYKA És te… te vagy a…(elakad a hangja)

ANCI Ő az Öcsi. A fiunk.

ÖCSI Ugyebár.

ARANYKA (elmúlik a zavara) Azt mondja, ugyebár! Nézzék meg! Kész férfiember!!! Lányok is, ugye…??? Kétértelműen nevet.

Hirtelen erős harangszó hallatszik.

ARANYKA Ejnye, már dél volna?

PAPI Aligha.

APCI Harangoznak.

ÖCSI (zavartan) Én… nem is tudom… tetszik tudni… Hogy eljárt az idő… Úgy értem, velünk…

HUGI Harangoznak.

ÖCSI Nem mondod…

ANCI Pihenjél csak, Aranykám… Micsoda öröm!

ARANYKA Hanem te, drágám, te semmit nem változtál…!

ANCI Ugyan, Aranyka… Te nem változtál semmit! Te nem.

APCI De nem ám!

ARANYKA Gondolod, drágám? (érdeklődve, enyhén kurvásan végignéz magán) Hát nem is tudom… Édeseim, én csak azt szeretném, ha nem zavarnálak benneteket.

ANCI Ugyan, drágám! Te nem is tudsz zavarni! Nem is tudsz!

ARANYKA De, de! Úgy értem, éljetek ugyanúgy, mintha itt se lennék! Milyen szép ez a lakás… És szép a karácsonyfátok is… olyan természetes… egyáltalán, ahogy így nézem, itt minden olyan természe-tes…

ÖCSI Az mit jelent?

HUGI Azt, hogy szar.

ARANYKA Tudom, a Jóska bácsi például szereti nézni a tévét…

ANCI Kicsoda? Ja, a Papi? Hát persze! Szerette. Csak elromlott…

HUGI A Papi?

ANCI A tévé.

PAPI El?

ANCI Igen.

APCI Majd megjavíttatjuk. Holnap. Vagy holnapután. Majd-majd.

PAPI Igen.

ARANYKA Ó, ha tudnátok, hogy én most milyen boldog vagyok… Végre itthon… Nekem már az is elég, hogy itt lehetek… Egy boldog ünnep…

ÖCSI Olyan jó itt?

HUGI Olyan rossz ott?

ARANYKA (legyint) Áhhhh!

ÖCSI De hiszen az… Amerika! Nem?

ARANYKA Kicsikéim, az a nyüzsgés… az a sok ember… a sok idegen… amikor már az is elég, hogy a világ egy része mindig az ember háta mögött van… A szeretet az egyetlen, ami számít.

APCI (értetlenül) Parancsolsz?

ARANYKA A szeretet és az összetartozás. Gyertek közelebb. Na, még, még közelebb! Nem harap a néni! (nevet) Úgy megölelnélek benneteket!!! Egyszer egy ember, akit nagyon szerettem, azt mondta nekem, hogy a világon minden apró részekből áll. Értitek ezt? Hogy a szék láthatatlanul apró székekből van. Az asztal meg pici, apró asztalokból. És mondjuk ez, a kezemben a csont, az apró csontokból. És azok a csontok megint csak felfoghatatlanul apró csontocskákból, így tovább, a végtelenségig. Értitek?

ÖCSI Hát most valahogy nem igazán…

ARANYKA És én azt mondom, hogy ez van az emberben is… az összetartozás… a zsigerek, a vér… a hús…

PAPI Hús? Tudom, mit mondasz!

ARANYKA Ugye…

PAPI A húsról…

APCI Papi, ez most más!

ANCI A húsról jut eszembe… reggeli! Hiszen te, drágám, biztosan éhes lehetsz… Hugi, gyere, segíts behozni a tányérokat! Istenem, nem is tudom hol áll a fejem… mi csak holnapra vártunk… ezt a meglepetést!

ÖCSI Reggeli? Hiszen az előbb harangoztak delet!

ANCI Várjál csak! Öcsi, gyere ki te is! Reggelizni mindig kell. Meg Apci, gyere ki te is!

HUGI Na, de Anci! Négyen menjünk ki egy reggeliért?

ANCI Négyen? Igen, mind a négyen! Vagy nem is. Maradjunk itt mindannyian. Olyan nincs, hogy az ember üres gyomorral menjen neki a napnak.

HUGI Jól vagy, Anci? Olyan zavartan beszélsz!

ANCI Aki nem jön ki, az itt marad…

ARANYKA Menjetek csak, édesem, ne nyugtalankodj, nyugodtan mehettek…

ANCI Igen, Aranykám, már megyünk…

Hugival együtt kimennek.

ARANYKA Na, ugye… ez a család. Ezt mondtam. Az összetartozás.

APCI Igen.

Pillanatnyi csend.

ARANYKA Mondjátok, nem zavar ez a bőrönd itt elöl?

APCI Ugyan, Aranyka, megmondanánk! És tudod… semmi se zavarhat, ami hozzád tartozik… istenem… ennyi év után…

ARANYKA (szárazon) Csak mert, ha lehetne, szeretném, ha szem előtt lenne… Jó? Már úgy megszoktam…

PAPI Annuskám, itt minden úgy lesz, ahogyan te akarod…

ARANYKA (felnevet) Minden? Ahogyan én akarom?

ANCI (visszajön néhány tányérral és egy csészével) Drágám, micsoda szép nagy bőrönd… Akár meg is teríthetnénk rajta… (nevet)

ARANYKA Mondd meg, ha zavar, édesem, mert akkor… Talán toljátok oda a fa alá, jó? (Öcsi és Apci serényen odébb tuszkolják a bőröndöt) Édesem, ott nem zavar?

ANCI Ugyan, dehogy! Olyan… bőröndös. A legjobb helyen van ott. Édesem, hoztam neked egy pohár finom teát addig is… (Aranyka kezébe adja) Igyál, drágám, biztosan jólesik… (közben szétrakja az asztalon a tányérokat, de figyeli, hogy Aranyka iszik-e)

ARANYKA (körülnéz) Szépen éltek.

APCI Ó, hát hiszen tudod!

ANCI (közbevág) És te… hogy micsoda szép ez a táska… meg a cipőd… meg a ruhád… Aranyka, ugye, te boldog vagy… boldog voltál… odakint? Ugye, finom a tea?

ARANYKA Boldogság? Hah! (nevet) Drágám, a boldogság természete épp olyan sokféle és kiszámítha-tatlan, mint a férfiaké… Épp oly kiszámíthatatlan, mint a boldogtalanságé…

ÖCSI Kicsit furcsán beszélsz… Mint egy… olyan vagy, mint egy színész.

ARANYKA Mindenki olyan. Mindenki olyan, mint egy színész, nem gondolod?

APCI Öcsi! Ne szemtelenkedj. Máris.

ÖCSI Nem bántásból…

ARANYKA Tudom én azt. Kicsit fáradt vagyok. Talán az idő miatt… Tudjátok, hogy eltolódik.

PAPI Halljátok? Megint harangoznak!

APCI Én nem hallok semmit.

ÖCSI Én sem.

PAPI Biztosan? Mert én hallom.

APCI Mérget is vehetsz rá. A patikában.

Hugi is visszajön a konyhából.

ANCI (erőltetett vidámsággal) Mindjárt itt a reggeli!

ARANYKA Ah, egy családi reggeli!

ANCI Ó, így megy ez… együtt a család… nálunk az evés, az egy szentség… A család a másik szentség… Csak az a baj, drágaságom, hogy utána mindjárt indulnunk kell.

HUGI Hová?!

ANCI Ugyan, Hugi! Nekem be kell néznem a gyárba… Apádnak az iskolába… Még át is kell öltöznie… Az öcsédnek az irodába… az irodájába… A Papinak a vágóhídra… Mindenkinek dolga van… Mindenkinek el kell mennie… Még így, az ünnepek előtt… Tudod, ugye?

HUGI Hát… Tudom.

PAPI Mindenkinek?

ANCI Mindenkinek.

ARANYKA Annyira szerettem a leveleidet, drágám! Haj, a régi emlékek! Meg a sok-sok öröm! Amit írtál. Rólatok.

APCI Ö… mi is a te leveleidet, Aranyka. Meg mindent, amit… ö… küldtél.

ARANYKA Mi az, hogy szerettem? Most is szeretem. Mindegyiket. Együtt és külön-külön!

ANCI Hát… mert a család… tudod… Istenem! De mi lesz veled, drágám, ha mi a munkában…?

ARANYKA Ó, miattam ne aggódj, édesem! Majd én itt üldögélek és pihengetek…

APCI (Ancira néz) Egész nap?

ANCI Amíg tart a munka.

ARANYKA Miért is ne? Rám fér a pihenés.

ÖCSI A sok fáradság után…

ANCI Öcsi!

ARANYKA (hosszan nézi Öcsit) Ahogy mondja, fiatalember. A sok fáradság után…

ÖCSI Bocsánat.

HUGI Nem tehet róla. Bunkó. Szegény.

ANCI Hugi!

ARANYKA Ugyan. Dolgozni nem szégyen. Egyáltalán nem szégyen. Ugye? De hát ezt ti jobban is tudjátok nálam. Nem igaz?

ANCI Igen, hát hogyne.

ARANYKA Ó, istenem! Ancikám, hogy hányszor gondoltam én rátok! Hja, a gyerekkor! Az emlékek, ahogy visszatérnek! Emlékszem anyádra. Ahogy a galambokat etette. Hátrament a bolt mögé, a galambdúchoz, és a nyitott tenyerébe rakta a búzát. Minden reggel odament. A galambok meg egyenként repültek hozzá, szépen sorban.

APCI (kitárja és leengedi a kezét többször is egymás után, minta repülni akarna a szárnyaival) A galambok…

PAPI (utánozza) A galambok…

ARANYKA A sok-sok galamb… bizony. És ott ültek sorban… nem bántották egymást, kivárták a sorukat…

ANCI Mi se bántjuk egymást.

ARANYKA Tudom. Éppen azért vagyok itt. A boldogság miatt.

PAPI (dünnyögve) Nem bírta a vért… Már a hús szagától is hánynia kellett… Ezt mondta… És inkább hátrament mindig a galambokhoz…

ANCI Hozzam a reggelit?

Senki nem válaszol.

ANCI Hozom. (de nem mozdul) Kimegyek érte és behozom. (nem mozdul) Aztán meg eszünk és beszélgetünk. (nem mozdul)

ARANYKA Jó itt nálatok. Olyan… nyugodt. Visszajönnek az emlékek sorban. Mint a galambok. (kinyújtja a tenyerét, mintha búzát tartana benne) Csip. Csip-csip. Gyertek, galambocskák, gyertek!

ÖCSI (odahajol, eljátssza, mintha csipegetne) Nyamm! Nyamm! Hű de finom! Aranybúza! Igazi aranyból!

Aranyka egészen magához vonja Öcsit, a tarkóját simogatja, miközben ő a tenyeréből „csipeget" – a jelenet határozottan erotikus –, a többiek döbbenten nézik.

Csengetés harsan – kettő.

APCI Hoppá. Mi van ma itt?

ARANYKA Csengettek. Ugye?

ANCI és APCI Papi!!!

ANCI Úgyis ki kell, nem?

APCI Egy víz alatt ezt is.

PAPI Na jó. (Kimegy, s szinte azonnal bejön a postás)

POSTÁS Jó napot! Jó napot! Kezit csókolom!

APCI Ilyenkor? Délben? A főtitoknok úr?

POSTÁS Parancsol?

APCI Na nem. Én aztán azt nem.

POSTÁS Milyen délben? Reggel van… Most kelt fel a nap.

ÖCSI Távirat? Már megint egy távirat?

POSTÁS Nem-nem! (magára mutat) Pénzes postás! Most az vagyok!

HUGI Mézes kalács.

ARANYKA Jó napot.

POSTÁS Kezit csókolom. Boldog ünnepet. (a bőröndre néz) Milyen szép nagy… koffer.

ÖCSI Bőrönd.

ANCI Táska.

APCI Kuffer.

ÖCSI Puffer.

POSTÁS Persze, tengerentúl. Értem én.

HUGI Milyen pénz?

POSTÁS Sok.

ANCI Ilyenkor? Ide? Most?

POSTÁS Ez most más. Ez kifejezetten személyre. (olvassa fonetikusan) Miss Anne Goldie Galambos. Ha… van itt olyan.

PAPI (visszajön ő is) Távirat jött?

APCI Igen. Távirat.

PAPI Azt hittem, legalább pénzecske.

ÖCSI Azt hitte, Papi?

HUGI Küldemény.

ARANYKA Járadék. Odaátról. Hazulról. Ide. Haza. Gondoltam, így egyszerűbb.

ANCI Járadék?

ARANYKA Jár, ami jár. Minden hónapban. Hogy is mondják… Nyugdíj! Igen, ez az.

POSTÁS Akkor a nagysasszony volna az? Aláírni. Csókolom. Kell.

ARANYKA Hát persze. Értem én.

A postás nem vesz elő semmit, Aranyka nem ír alá semmit.

ANCI Mi éppen reggelizni… maga meg már siet is…

POSTÁS Hogy tetszett mondani?

APCI Hát nem ül le kicsit közénk?

POSTÁS Ó, nem is tudom… Munka közben… Magyar ember munka közben nem eszik. Illetve evés közben nem beszél. Satöbbi.

Harangszó hallatszik.

ÖCSI Harangoznak.

HUGI Nem mondod.

POSTÁS Meg aztán az idő is… hogy így eljárt… (leül) Már dél…

ARANYKA A postás… Üzenetek hozója, ugye?

POSTÁS Is. Csókolom. Is. A pénzek is, üzenetek is. Ha már így szóba került…(a táskájába túr és elővesz egy csomagocskát)… meg a kapocs is… Az élet és az otthonok közt járva… Főleg, ha egy ilyen szép családnál…

APCI Csomag is jött?

POSTÁS Dehogy! Ez az enyém! Nyugodt alvás, boldog nap. Pirulák. Vitamin. Összetett. Biotermék. Bio.

ÖCSI Marhaság. Már megint kezdi.

POSTÁS Bizonyított. Ki van próbálva!

HUGI Ez nem normális! Postás, és közben folyton valami tablettákat árul…

POSTÁS Vitamin, kezitcsókolom… Olcsó. Télen, ha nem süt a nap, különösen hasznos.

ANCI Nem kell. Érti? Megmondtuk már. Nem kell!

PAPI A pénz kell. Az kell. Nagyon is. Illetve kellene.

APCI Papi!

PAPI De most miért…

APCI Éppen azért. Mert most.

ANCI Nincs szükségünk tablettákra…

ÖCSI Ahol a szükség, ott a segítség.

ARANYKA (szinte álmodozva) Én is álmodtam sokat…

ANCI Elromlik az idő… megfájdult a fejem…

ARANYKA Ott, a konténerben is… (a postáshoz) Tudja? Egyszer sokat utaztam egy vasdobozban. Mesz-sze. Nagyon messze. A szabadki-kötőbe jutottunk be. Csepel. Öt lány… Valaki segített… A… munka… onnan ismertük. Nagydarab férfi volt, csupa szőr a mellkasa, még a háta is… Elbújtattak minket egy konténerbe. Egy olyan nagy fémdobozba… Akkor is az aranyszínű volt rajtam… Fölötte meg az ezüstflitteres szűk ruhám… Ahogy a munkából jöttünk, hajnalban, egyenesen… És amikor Triesztben felnyitották a konténert, akkor az öt lányból már csak kettő lélegzett… Az ezüstflitteres ruhámban, mint a szárazra vetett hal…. Sötét volt, és csak kapkodtam a levegőért… A flitterek meg leszakadva… A fémpadlón, mint a pikkelyek…

APCI Halpénz.

POSTÁS Ö… nem tudtam, kezit-csókolom.

ARANYKA Akkor álmodtam is.

APCI Álmodtál?

ARANYKA Ó, hát persze. Álmodtam. Magamról is.

POSTÁS Hát… ilyen pirula nincsen. De majd megkérdezem. A centerben.

ARANYKA Feküdtem az átforrósodott vasdobozban, és azt álmodtam, hogy úszom. Hal vagyok a végtelen óceánban… Érti ezt?

POSTÁS Nem igazán.

ÖCSI Na, ezt az érzést én is ismerem.

ARANYKA Meg egy asszonyról. Ahogy áll a hátsó kertben, és a galambok a nyitott tenyerére repülnek.

POSTÁS A tisztelt édesanyja? Az állt a nyitott tenyerével?

ARANYKA Édesanyám? Nem. Majdnem. Azt hittem.

POSTÁS Értem.

ÖCSI Jó magának.

APCI Na, ebből elég. (a postáshoz) Viszontlátásra.

POSTÁS És csókolom, akkor a pirula? Nem kell?

ANCI Aranykám…

ÖCSI (Hugihoz) Te érted, miről beszélnek?

HUGI Engem hagyjál ki, jó?

POSTÁS Akkor most nem kell, ha jól értem?

ANCI Jól érti.

PAPI (Aranykához) Szép voltál. Jaj, Aranykám, nagyon is. És most is nagyon szép vagy.

APCI Bizony, Aranyka, te még most is…

ANCI Te csak fog be a szád!

ARANYKA (előrenyújtja a kezét, kinyitja a tenyerét és mutatja a postásnak) Nézze…

POSTÁS Igenis! Mit nézzek?

HUGI Megnézheted magad.

POSTÁS (odahajol) Egy… ez egy halpikkely.

ARANYKA Az. Az ám. Egy hal pikkelye. Halpénz.

APCI Mondtam én!

ANCI Mit mondtál te?

POSTÁS Igenis, kezitcsókolom. Bocsánat, én csak gondoltam, elmondom a pirulákat, de ha rosszul gondoltam, akkor már nem gondolom…

ANCI Aranyka, kérlek…

ARANYKA Hát persze, édesem. Hát persze… Milyen sötét van odakint… Hamar beesteledett.

Harangszó hallatszik újra – most valamennyien ezt hallgatják.

POSTÁS Ó-ó. Eljárt az idő.

HUGI Tudtam, hogy el fogunk késni.

ÖCSI Semmiről nem maradtál le.

HUGI Te csak tudod.

APCI Este?

ANCI Van már. Hét óra.

PAPI Ég a világ a boltba.

ARANYKA Csevegéssel, szeretetben, szerettek közt gyorsan repül az idő.

POSTÁS Milyen furcsa szaga van ennek az estének. Talán havazni fog? Fehér lesz a karácsony!

PAPI Ki kell mennem.

APCI Maradjon csak Papi! Jobb, ha most itt marad.

PAPI Igen.

POSTÁS De én elmehetek, ugye?

APCI A rokonunk (Aranykára mutat) sokáig élt az óceán túlsó partján. Fiatal volt még nagyon, amikor elment.

ANCI Nagyon fiatal.

POSTÁS Hát nem azért mondom, de most is fiatal, kezitcsókolom. És, ha meg tetszik engedni… nagyon… csinos…

ARANYKA Na-na! Maga postás… Azért jöttem haza, mert beteg vagyok.

ANCI Fáj valamid, drágám?

ARANYKA Fáj. Nem fáj. Álmos vagyok. Nagyon fáj. (hirtelen mintha nagyon öreg lenne, és mint az öregek, csak magának mondja) Nem szülhettem meg ide… Ebbe a városba… Azt mondták, menjek Budapestre… Ott senkit nem érdekel, hogy nől a hasam…

HUGI Azt mondták? Kicsoda?

ARANYKA És hogy majd ők gondját viselik… Mert az a jobb neki… meg nekem is, meg mindenkinek…

ANCI Aranyka, drágám, pihenned kéne…

ARANYKA És én is azt mondtam, hogy majd ők gondját viselik… Mert az jobb neki… Az mindenkinek jobb…

ÖCSI Kiről tetszik beszélni?

ARANYKA De a pénzt majd mindig küldöm…

HUGI Pénzt? Micsoda pénzt?

ARANYKA Sokat dolgoztam… Nagyon sokat… minden éjszaka…

ANCI Tudod mit, édesem? Tedd fel a lábad, és dőlj hátra egy kicsit, úgy pihengess! (int Apcinak, ellentmondást nem tűrően felpakolják a lábát és betakargatják, úgy kezelik, mint egy nagybeteget)

POSTÁS Hát… elnézést, de az én piruláimmal… ha a nagysasszony aludni akar…

APCI Maga most menjen el. Jó?!

POSTÁS Azt tetszik gondolni?

ANCI Igen.

POSTÁS Hát… úgyis már este van…

Senki nem mozdul.

POSTÁS Akkor én most megyek…

Aranyka hátradőlve, szinte fekszik a székben, betakargatva, behunyt szemmel. A többiek körülötte állnak, senki nem mozdul.

 

 

II.

 

Üres a szoba, sehol senki. Két csengetés hallatszik, majd csönd. Újabb két csengetés, zajok.

BALOG SZOMSZÉD (még kívülről) Halló! (jön befelé) Jó napot! Halló! Galambosék! Kérem! (megáll, körbenéz) Nincs itthon senki? Nincs itthon senki. Ejnye, ejnye. Elmennek, és őrizetlen hagyják a házat. Az ajtó se bezárva. Csak úgy, minden itt. Átjáróház. (kuncog) Nanná! (kutakodni kezd a szobában) Nanná! Itt meg minden szerteszét. (az utazókofferhoz ér) Hoppá-hoppá! Micsoda hatalmas koffer. Kuffer. Bőrönd. Táska. Puffer. Az ám. Honnan van ezeknek ilyen. Ezzel akár Amerikából is! (lehajol, megnézi) Madein Tajvan. (megpróbálja kinyitni) Bassza meg. Be van zárva. (fölegyenesedik, hátat fordít a bőröndnek, és, mintegy véletlenül, megrúgja) Hoppá. Hoppá-hoppá. Tényleg be van zárva. Na. Mi lehet egy ilyen nagy kofferban. (megpróbálja odébb tolni) Hű, de baromi nehéz! (ráüt) Munkásököl vasököl! Aúúú! Ez kemény volt! Nem oda csapott, ahova köll. Várjunk csak, várjunk. Mondjuk, egy kés! Egy célszerszám. Egy késecske. Egy icipici késecske… késecske… ollócska… (dúdolgatni kezd, és a szobában fel-alá járva kutat egy szerszám után, az asztalon talál egy ollót) Ollócska!

Csengetés hallatszik, gyors egymásutánban kettő. Aztán, kivágódik az ajtó, és beront a doktor.

DOKTOR Jó napot! Megjöttem! Hol a kis beteg? (megáll, körülnéz) Hol a beteg?

BALOG Beteg?

DOKTOR Beteg.

BALOG Milyen beteg?

DOKTOR Nem milyen, hanem hol. Hol van. Ezt kérdezem én.

BALOG Hát… itt csak én vagyok.

DOKTOR (végigméri) Maga nem beteg.

BALOG Hát ami azt illeti… volna itt a májamnál… itt, ha megfogja, nézze csak, ilyen keményedéses…

DOKTOR (hátralép) Maga nem beteg!

BALOG Igenis, értettem, kérem. Én nem vagyok beteg!

DOKTOR De akkor hol van?

BALOG Micsoda?

DOKTOR A beteg. Engem idehívtak. Hogy itt van egy beteg. Sürgős.

BALOG Hívták?

DOKTOR Hívtak. A Galambosék… Nem itt laknak?

BALOG De itt. Mikor hívták?

DOKTOR Tegnap. Este.

BALOG Sürgős? Tegnap? Hiszen most nincsen tegnap este. Most ma reggel van.

DOKTOR Most tudtam jönni… sok dolgom volt.

BALOG Aha. Hát itten nincsen senki. Itthon.

DOKTOR Csak maga.

BALOG Én? Én. Én nem. Nem én. Én szomszéd vagyok. A Balog szomszéd. Az vagyok én. Aki beugrott egy pillanatra. Nem is értem, máskor ezek mindig itthon vannak. Ezért is… én csak beugrottam…

DOKTOR Amikor nincsen itthon senki?

BALOG Hát azt kívülről nem lehet tudni. Csak ha már bejött az ember.

DOKTOR És az olló?

BALOG Milyen olló?

A doktor mutatja.

BALOG Ez? Olló! A helyére rakom. Éppen. (az asztalhoz megy, leteszi az ollót)

DOKTOR Micsoda hatalmas bőrönd ez itt.

BALOG Hol? Ja! Ez itt? Szép. Nagyon szép.

DOKTOR Világjáró koffer. Tiszta Amerika.

BALOG A-a. Taivan.

DOKTOR Az ugyanaz.

BALOG És jó nehéz is.

DOKTOR Honnan tudja?

BALOG Látszik rajta.

A doktor a bőröndre rakja az orvosi táskáját, és közben leplezve, de a térdével és a kezével jól láthatóan megpróbálja kinyitni a bőröndöt.

DOKTOR Hm… Hoppá.

BALOG Be van zárva.

DOKTOR Mi? Ja, a bőrönd! Hát persze. Próbálta?

BALOG Nem… csak gondolom…

DOKTOR (meglökdösi a térdével) Miért volna bezárva egy lakásban egy bőrönd… miért… a fene egye meg.

BALOG Miért, miért. Mert tajvani. Egy magyar ember nem zárná be a bőröndjét.

DOKTOR Nem?

Zörgés hallatszik kintről, megjelenik az ajtóban Aranyka, de ők nem veszik észre.

BALOG Én csak tudom. Én is magyar vagyok.

DOKTOR Én se zárnám be.

BALOG Hát akkor maga is magyar.

DOKTOR És a Galambosék? A Galambosék nem magyarok?

BALOG (tehetetlenül széttárja a kezét) A magyar ember vendégszerető. Az hétszentség.

DOKTOR Így van! A magyar embernek a vendég olyan, mint egy szentség.

BALOG És a magyar ember nem hazudik.

DOKTOR A magyar ember igazmondó, nyílt szívű és egyenes.

(közben Balog újra felveszi az asztalról az ollót és a doktornak nyújtja)

BALOG A magyar ember evés közben nem beszél.

DOKTOR (meglepődik) Micsoda? (elveszi az ollót) Ja, persze. A magyar embernek nem kenyere a felesleges beszéd.

BALOG Igenis, kérem. A magyar ember ajtaja mindig nyitva áll.

DOKTOR Ugyan már! (parancsolóan int Balognak) Jöjjön ide, segítsen egy kicsit! Nyitva! Nyitva! Mi az, hogy nyitva! Nincs is nyitva!

BALOG (odamegy, segít a feszegetésben) Kérem szépen, kibírtuk mi a tatárokat, törököket, kibírtuk a labancokat meg az oroszokat is, most is ki fogjuk bírni, akármi jön.

DOKTOR Nem kibírni kell, hanem kinyitni.

BALOG Hát éppen ezt mondtam én is.

DOKTOR (abbahagyja a feszegetést, leteszi az ollót, aggodalmasan megnézi Balog szemfenekét) Biztos, hogy nem maga a beteg?

BALOG Hát ha így kérdezi, nekem a májam…

DOKTOR Hagyjon engem a májával. Én vegetáriánus vagyok. Na, nyomja egy kicsit. (megint megpróbálja a bőröndöt kinyitni) A fenébe! Be van ez zárva rendesen!

ARANYKA (előrelép a faltól) Mit csinálnak itt maguk?

A doktor és Balog szomszéd valósággal hátraugranak a bőröndtől, Balog megbotlik és hanyatt esik, a doktor elejti az ollót, komikusan próbálják leplezni az előbbieket.

ARANYKA Azt kérdeztem, mit csinálnak itt?

DOKTOR Be-beszélgetünk.

BALOG (feltápászkodás közben) Igenis, kérem. Mi csak beszélgetünk.

ARANYKA Maguk itt laknak?

BALOG Mi? Hát persze. Illetve nem. Nem egészen.

DOKTOR Kérem, én hivatalból… Engem ide hívtak. Én vagyok az orvos.

ARANYKA Orvos? Azt hittem, szerelő.

DOKTOR Ugyan, kérem! Orvos.

BALOG Én meg a Balog. A szomszéd. A Balog szomszéd.

DOKTOR (miközben az ollót nagy méltósággal nyújtja Balog felé) És ha… szabad kérdeznem, a hölgy… a… kisasszony kicsoda?

BALOG (sziszegve a doktornak) Ne nyújtogassa nekem, rakja le maga!

ARANYKA Kisasszony?! Hahhh! De kedves! Nagyon figyelemreméltóan kedves!

BALOG Szintén keresni tetszik valakit?

ARANYKA Ahogy mondja. Keresek. Nagyon jól mondja. A Galambo-sékat. Többek között. Vagyis elsősorban.

BALOG Hát sajnos, ők nincsenek itt. Nincsenek… idehaza.

DOKTOR (leteszi az ollót) Elmentek. Huss. (mutatja a kezével is, mintha madár lenne)

ARANYKA Valami baja van?

DOKTOR Pardon. Csak a magyarázat miatt.

ARANYKA Különös!

BALOG (félreérti) Ezek már csak ilyen különös népek, kezitcsókolom. Hívnak is, meg mennek is. Különösen így, karácsony táján.

ARANYKA Maga ismeri őket?

BALOG Én kérem? Mint egy orvos! Vagyis hogy jobban. Annál jobban. Közelről. Kívül-belül.

A doktor közben úgy tesz, mint aki meg akarja vizsgálni Balogot.

ARANYKA Rendes, derék, dolgos népek. Ugye?

BALOG De még mennyire. Rendesek, derekak, dolgosak. Kicsoda?

ARANYKA A Galambosék.

BALOG Ja, úgy! Hát persze. (a doktorhoz) Ne maceráljon már! Hát állandóan piszkál! Nincsen nekem semmi bajom. (Aranykához) Azok. A Galambosék nagyon rendesek.. (méregeti Aranykát) És a hölgy… mit mondott, mit is keres itt?

ARANYKA Én? Tudja… kölcsönadtam valamit ezeknek a… Galambosék-nak… valami nagyon fontosat… egyszer régen. Nagyon régen. Azért jöttem, hogy most visszakérjem…

DOKTOR (a „megvizsgált" Balogra mondja, de Aranyka félreérti) Hát nem lesz könnyű, azt hiszem.

ARANYKA Hogy érti ezt? Talán maga nem szereti ezt a szép családot?

DOKTOR Kicsodát?! Hölgyem, én még magamat se szeretem.

BALOG Szép család? Na hiszen! ( körbemutat a szobán) Nézzen körül!

ARANYKA Hogyne. Nyilván nincsen könnyű életük. Amikor egész nap csak dolgoznak.

BALOG Jujjujujuj! Ne szólj szám, nem fáj fejem!

DOKTOR Mije fáj?

BALOG Szálljon már le rólam! (Aranykához) Maga tényleg azt hiszi, hogy ezek valami munkában vannak?

ARANYKA Talán nem?

BALOG Hát évek óta, hogy még csak ki se lépnek a házból. Szinte! Én csak tudom.

DOKTOR Ki se?

BALOG Senki se.

DOKTOR Hát akkor miből élnek?

BALOG Tudja fene. Valami segély, vagy micsoda. Van valami gazdag rokonuk. (mutatja) Odaátról! Az küldözget nekik pénzt. Ez ám a munka!

DOKTOR Odaátról?

BALOG Aha. Messziről. Mint ez a bőrönd. Biztos ezt is az küldte. Valami öregasszony vagy micsoda. Azt mondják. Az tartja el őket.

ARANYKA Öregasszony?

BALOG (elbizonytalanodik) Hát kérem… én csak a postástól…

ARANYKA És ezek nem is dolgoznak?

BALOG (legyint) Most adja össze! Hogy micsoda piszok mázlija van egyeseknek. Hát még ezt a házat is abból vették! Amikor még olcsó volt. A komcsik alatt. Illetve után. Amikor a Galambost elzavarták nyugdíjba, a Galambosné meg már évek óta… de mégis volt pénzük házat venni. Érti ezt?

DOKTOR Milyen sokat tud maga.

BALOG Figyel az ember. Azért van. Azért vagyunk.

Aranyka beljebb jön és leül.

BALOG (gúnyosan) Üljön csak le.

ARANYKA Köszönöm. (a doktorhoz) És maga?

DOKTOR Engem hívtak. Egy beteghez.

ARANYKA Hívták? Hiszen nincs is itt senki.

DOKTOR Most nincs. Tegnap volt. Tegnap. Este. Azt mondták, hogy valaki rosszul lett.

BALOG Talán a rokonuk. Az az amerikai.

DOKTOR Talán.

BALOG Tudja, az utazás meg a fáradtság…

ARANYKA És már meggyógyult?

A doktor széttárja a karját.

ARANYKA (Baloghoz) És a fiuk? Arról mit tud?

BALOG Az Öcsi?

ARANYKA Miért, van másik is?

BALOG Nincsen. (gondolkodik) Ameny-nyire én tudom.

ARANYKA Amennyire tudja.

BALOG És… és ha szabad kérdeznem… a nagysasszony ugyan mit adott kölcsön… ezeknek?

ARANYKA Nem szabad.

Ajtócsapódás, zajok odakintről.

ANCI (még kintről) Hahó! Megjöttünk!

BALOG Megjöttek.

ANCI (bejövetel közben) Édesem, remélem, hogy kipihented… (meglátja a doktort és Balogot) Hát maguk?

DOKTOR Jó napot, Galambosné.

BALOG Jó napot.

ANCI (gyanakvóan méregeti a társaságot) Mit csinálnak itt maguk? (kikiált) Apci! Gyere be!

APCI (bejön) Á, a doktor úr! Meg maga is, Balog szomszéd?

ARANYKA Beszélgetünk itt szép csendesen az urakkal. Az élet dolgairól.

BALOG Éppen azt mondtam a nagysasszonynak, hogy a magyar ember sokat szenvedett, de soha nem adta fel a reményt. Mert kérem, a magyar ember lelkében ott van az a szikra, ami soha nem huny ki. Viszont, ha kell, akkor fenségesen nagy lánggal lobog.

APCI Szikra? Milyen szikráról beszél?

ARANYKA Én meg beszéltem a kölcsönadásról, ami miatt most itt vagyok.

ANCI Beszéltél?

DOKTOR Kérem szépen, a hölgy erősen túloz. Éppen csak szóba elegyedtünk.

ANCI Éppen csak?

BALOG Úgy valahogy.

APCI És akkor most? Most akkor mi van? Mit mondtál? Mert én már semmit se értek.

ARANYKA Hát csak az, mintha semmise lenne. Ti megjöttetek a munkából, mi meg éppen beszélgettünk. Az urakkal. Mert az urak éppen valami szerelésről tárgyaltak egymás között. Meg valami orvoslásról.

DOKTOR Kérem szépen, szerelésről szó se volt. Csak az orvoslás.

ANCI Az ám! Hiszen a doktor urat mi hívtuk ki.

DOKTOR Na ugye!

APCI Tegnap.

ANCI De már nem kell. Már nem aktuális.

DOKTOR Nincsen beteg?

ANCI Nincsen. Tévedés volt.

APCI