Oh, tesó

(Oh, Cousin)

ahogy száguldottunk a motoroddal azon a nyáron, minden nyáron

azokon a házam mögötti földutakon,

az eső után mindenhol érezni lehetett a málnabokrok illatát.

Kevert vérű kezem elrejtettem kevert vérű hajadban, vágd le, mondtad,

legyen olyan, mint a tied, csak sötétebb.

Nem voltam képes rá, pedig mindenki másnál jobban szerettem.

Egész éjjel nevettünk, így kínozva

brilliáns, dühösnek és szomorúnak felnövő húgomat,

úgy mint apa, és ahogy a te apád is, mindketten.

Oh, Ab, felnőttünk, és túl gyorsan szálltunk le arról a motorról,

te kisbabákkal és az öklöddel én szavakkal, semmi mással.

Oh, Ab, szálljunk vissza arra a motorra, és álljunk meg, szedjünk málnát, és

csináljunk valami gyönyörűt belőlük, és ezúttal vigyük magunkkal a húgomat, annyira

hiányzik.

1947

1947 van, és a srác mindenkit bezárt a szekrénybe. Az anyját bünteti,

aki egyedül hagyta, akit mindenek fölött istenít. Anya,

Akinek elrendelt házassága 15 évesen tönkretette. Apja részegen a rozoga tornác lépcsőhöz lépett, és hasba rúgta a feleségét.

A nő elhagyta, visszament a Nagymamához.

Annie James: igazi bordélykurva, egyformán istenítette Máriát, Yussunt^[1] és az amerikai dollárt. Olyan nő volt,

aki a szívét önmagáénak tudta,

De soha nem értette, unokájának miért van szüksége egy másfajta dobra.

Nagymama bluest énekelt halkan, hangjával minden amerikaihoz beszélt.

Jack nagybácsi volt az elsőszülöttje, horpadással a fején, késsel a szívében született.  Együtt ül a szekrényben a többiekkel, erővel dohányzásra bírja őket, fújják a füstöt, ő a főnök, mert ő az elsőszülött, mert az apja olyan ember volt, aki semmi máshoz nem értett, csak az iváshoz és a pusztításhoz. De a füst átváltozott az anyjává, az apjává, egy ceremóniává, ami azzá a valamivé vált, ami végül kivette a kést szívéből.

Kettőnk belsejében

(Inside Both of Us)

… a juhok halottnak tűntek úgy mint a férfi szemei a pearl utcai plazában aki azt mondta hogy lehozta az esőt a pine ridge rezervátumból miért nem tudta lehozni arizonában miért nem tudja lehozni a kettőnk belsejébe sebesen az égő bokor felé a repedezett véres sivatag felé hódok meghozzák az esőt a csövesek meghozzák az esőt én miért nem tudom meghozni az esőt mondta hej kishúgom van egy dollárom alhatok nálad nekünk indiánoknak össze kell tartanunk még egy dollár melegen tartana az éjszaka oké ha hosszú barna válladra teszem a kezem te tedd a kezed az én hosszú barna szívemre hogy a juhok újra feléledjenek hogy a víz borrá váljon és vissza vízzé és hogy lehozza az esőt kettőnk belsejébe…

GYUKICS GÁBOR fordítása