Fényleírás / napfény
PDF-ben
Fényleírás / napfény
Véletlenek
Üzemi területek, gyárépületek, gyárkémények,
már rég nem működnek, csak a helyet őrzik.
Hasznos hely vagy haszontalan, az idő nem képes
eldönteni. De mozgó vonaton más az idő.
A felhőtlen ég kék színében mintha lenne
némi szürkeség. Nehezebb fajta pára került
a felső légrétegekbe, gondolom, de mitől lenne
nehezebb a pára? Vagy a betonból és az aszfaltból
tükröződik az égen a szürkeség. Vagy talán csak
koszos az ablak.
Óriásplakátok a vasútnak háttal. A mellettünk
futó autópályán utazóknak ígérnek
mindenféle szépet és jót és olcsót,
miközben nekünk kitakarnak, nekik talán
helyettesítenek egy-egy darab szabályos eget.
Félbehagyott lakópark, csupasz falak között
takarékos terek, tetőre már nem jutott idő.
Egy nagy táblán eladó földet hirdetnek.
Egy másik táblán telefonszám, nyilván az eladóé.
Még innen a vonatból felhívhatnám,
hogy megtudjak valami közelebbit, de vajon
mit kell kérdezni? Mi van az aranykoronával?
„A nagymamám volt balfülű”, ezt hallottam-e,
vagy valami mást (jobbkezes, balkezes), és honnan,
kitől? Külön életek utaznak összezárva, jövök rá
hirtelen, és egyik a másikról leginkább csak
félrehallásból szerezhet tudomást
ebben a nagy zakatolásban.
Egy nő Metropol újságot olvas már indulás óta,
a világ legrövidebb újságját. Meg kell tanulnia
az egészet, mert kikérdezik? Jön majd egy főellenőr,
na, akkor halljuk, belpolitika?
Egy szántóföldön traktor dolgozik, a szántóföld szélén
magasles áll, tetővel. Hasonló szerkezet,
ilyenekkel van összefércelve a hosszú táj.
Átvágtak egy dombot annak idején a vasút miatt,
kétoldalt csupasz kövek. Biztosabb talaj,
mint ahol szántanak-vetnek, földet művelnek az emberek,
ki vannak szolgáltatva aszálynak, árnak,
kereskedőnek, kiszolgáltatva gondolkodnak,
elfogadnak mindent, legfeljebb indulattal próbálnak
felülkerekedni. De mi lenne ehhez a talajhoz
a biztosabb munka? Bányászat? Szobrászat?
Honvédelem? Beállni erőművésznek
egy helybeli cirkuszba?
Szélzsák egy gyárudvaron, akkor ott veszélyes
anyaggal dolgoznak, talán valami gázzal.
Ha valami üzemzavar nyomán elszabadul,
nézik a szélzsákot, honnan fúj a szél,
merre kell menekülni. Korábban láttam
egy szélerőművet, állt magában, lassan forgó
lapátokkal a sík mezőn, az vajon miféle életbevágó dolgot
jelzett három-négy falunak is a kiszámíthatatlan
körforgásról? Az állomások meg valóságos jelhalmazok,
de belőlük nem szökhet ki értelem a köztes terekbe,
legfeljebb egy vékony szál a kérdéssel,
hogy miért kell a véletlen múlt miatt ennyit utazni.
„Vasútállomás” feliratú irányjelző tábla áll
egy vasút menti útkereszteződésben, menetirányba
mutat, és pár másodperc múlva tényleg áthaladunk
egy állomáson, de a nevét eltakarják a lombok.
Később a kalauz a végállomást is be akarja mondani
a hangosbemondón, megszólal a szignál,
de aztán csak akadozó zúgást lehet hallani.