XII.

Apám készségesen
áldozta fel járását és légzését
a bányaisten uránszínű oltárán,
cserébe időt kapott, szeretetet, negyven
négyzetméteres panellakást.
A bányaisten szeretete
itt anyagot jelent, ott glóriát,
a térdporc kopással és
krónikus hörghuruttal
bajlódó bányász 
végül a vájárok karába
bocsáttatik, ahol
négykézláb, érces hangon
zengheti a bányaisten
fekete dicséretét mindörökké.

Apámnak, akin
elvégezte gúnyos munkáját
az idő, még mindig
a néma vájat és a negyven
négyzetméter jelenti a távlatot.

Apám, akin
elvégezte romboló munkáját
a szeretet, még mindig
a bányaistent élteti,
aki megvédte őt a bergmantól.

XXIX.

Hazafelé a melóból
Beül a Piknikbe kicsit
Kér egy felest és egy sört
Aztán iszik
 

Iszik a művezető is
Iszik a pultos a pincér
Megissza némán bólint
És megint kér

Iszik az elvtárs a János
Elalszik és iszik tovább
Álmában iszik egy picit
Iszik a korsó a pohár

Iszik a szívbeteg bányász
És a cukorbeteg rendőr
Isznak a mozgássérültek
Elesnek nem hívnak mentőt

Iszik a zászló a nemzet
Étellel kínálják nem kér
Repül a korsó a pohár
Igazán befejezhetnék

Hazafelé a Piknikből
Valami szomjúság rátör
Otthon jóestét kíván
Aztán rátölt

Iszik az elvtárs a János
Iszik a rendszer az átkos
Nem szól csak bámul meredten
Nincs semmi az üvegben
Az üveg sem

XXXII.

Hiányosak az emlékeim,
úgy kellene összekaparni őket,
apám szülőfalujában az alkoholisták
utolsó fröccsre; öreganyám
öregapámat péntek éjjelenként;
öreganyám a saját arcát
öregapám temetésén.

Öregapámról decemberi disznóvágás,
látni akarom a szúrást,
öregapám azt ígéri,
legközelebb én leszek a vérfogó.
A pálinka tisztaságával beszél,
a pálinka tisztaságával szúr.
A vérfogás tisztaságáról semmiképp,
benne mégis apám szülőfalujának
egyszerűsége.

Apám szülőfalujában
a részeges részegest jelent,
a halottat pedig egyszerűen halottnak nevezik.
A bor zavaros, az epe keserű,
a szavak részvétlenek és tiszták.
Az embereket nem érdekli,
mi került a körmük alá,
mi száradt a kezükre,
a perzselés nyomai pedig
ugyanúgy tűnnek el,
mint ravatalozott testről a borosta.
A pálinkát a legfiatalabb tölti,
a beleket az asszonyok mossák,
a májjal pedig szokatlanul
keveset törődnek.
Öreganyámra és öregapámra
jól emlékeznek,
engem viszont, felelőtlen ígéretet,
tisztább elfelejteni.

XXXV.

mielőtt apám lement
nem volt igazi bányász
így jött létre a mélység
így lett igazi bányász

otthon túlfűtött szoba
ég a nagyvillany játszunk
szirénázik a tévé
mentőst kórházast játszunk

fűtenek forr a mélység
minden betegre lesújt
lecsavarják a lámpát
nehéz az ájer lesújt

sérült bányászok jönnek
megmentünk egyet végül
érkeznek egyre többen
apám is megjön végül

 

mikor hazajön nem lát
pálmafákat a falon
nyár van mit tesz a hőség
havas hegyek a falon

azt mondja sokan voltak
sok tanítvány és mester
sötét a bánya viszont
hófehér minden mester

megtanították inni
elmerülni a mélybe
elviselni hogy forró
így szállt alá a mélybe

lenn egy szörnyeteg várta
rögzítette a lelkét
azt gyanították hátha
kicserélte a lelkét

sötét szörnyeteg várta
gyorsan villant a szeme
nem láthatott meg mindent
lecsukódott a szeme

azt mondja együtt voltak
együtt a brigád fénykép
összeálltak a holtak
üzem előtti fénykép

sötét arcok a képen
sötét testek a földben
koporsót vájnak és nem
alagutat a földben

kezében van a fénykép
vakon minekünk nyújtja
azt mondja hogy egy isten
sötét beleit nyújtja

azt mondta játszunk tovább
aztán egy snapszra lement
nem volt igazi bányász
mielőtt apám lement